70 000 Ft -tól 57 990 Ft -tól FULL HD Képek Letöltése HD Háttérképek Telefonra, Számítógépre, Laptopra Csodás fali dekorációk 19 990 Ft -tól 14 990 Ft -tól Többrészes faliképek a falra 80 000 Ft 67 990 Ft 80 000 Ft 67 990 Ft
Ha olyan számítógépet vagy okostelefont szeretne stilizálni, többféle lehetőség közül választhat: az egyik leggyakoribb, legnépszerűbb és vonzó lehetőség a háttérkép. Legjobb HD háttérkép, Letöltés Legjobb HD háttérképek, szélesvásznú háttérképek ingyen magas minőségű felbontásban 1920x1080 HD, 1920x1200 szélesvásznú, 1280x1024, 1600x1200, 1920x1400, 1280x800, 1440x900, 2560x1600, 720p, 1080p. Letöltheti iphone háttérképet, adroid háttérképet, nokia tapéta, asztali háttérkép, samsung tapéta, fekete tapéta, fehér tapéta széles, HD, standard, mobil arány, mobiltelefon méretű.
Az ingyenes háttérképek segítségével, mindez megoldható. Ráadásul az oldalon még méret szerint is csoportosítva vannak a hátterek! Láss neki és legyen egyedi háttérképed! © 2009-2014 Hátté – Háttérképek Éjjel-Nappal!. Optimized by SEO Ultimate
Adminisztráció Eitorf Kód Eitorf 05382016 Irányítószám Eitorf 53783 polgármester Eitorf Dr. Rüdiger Storch Demográfia Eitorf A lakosság száma Eitorf 19. 386 lakói Népsuruség Eitorf 277, 3 /km² Földrajz Eitorf Földrajzi koordináták Eitorf szélesség: 50. 7697, Hosszúság: 7. 45167 50° 46′ 11″ Észak, 7° 27′ 6″ Kelet Terület Eitorf 6.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Házunk vendégi hol maradnak, A gólya, fecskepár? Megérezvén a tél fuvalmát, Elmentek messze már. Szálló darvak nyújtott csoportja Eltűnt a szemhatáron... Ó, hány sóhajtás ment utánok, Ó, mennyi édes álom! A FIFA olyan, mint a maffia, az alvilág már a sportban van : HunNews. Dértől fagyasztott barna réten Nem zeng többé a dal, Mély fájdalomtól sújtva hallgat A sárguló avar; Halkan zizegve hull a fáról Levél, gally sorra... sorra... Mintha egy lélek sok csalódott, Tűnő ábrándja volna. A napra felhők tornyosulnak, Nagy szürke fellegek, Mint sárkányszörnyek a mesében, Csatáznak, küzdenek; Az alvilági félhomályban Hasító károgással Borzalmat keltő gyászmenetként Ezernyi varjú szárnyal. A nappalok mind rövidebbek, Jön a tél csendesen, Átokvert lélek, fagyos szélvész Sír a kéményeken, Ökör, szamár, ló összebújva, A széllel versenyt ordít, Az ember búsan gondba mélyed, S a tűz mellé huzódik.
'S e szörnyű éjszakán nem nyugszik a pokol? Gonosz lélek, most is jársz és ólálkodol? S nem félsz megállani előttem vakmerőn...? ' - Az angyal így beszélt egyik halomtetőn. »A jámbor angyal is miért hogy nem pihen E szörnyű éjszakán s vészek küzdelmiben? Gyöngéded alkatát átfújták a szelek...! « Volt a másik tetőn a gúnyos felelet. 'Az emberek között, - az angyal mond neki, - Én Isten országát járok terjeszteni: Hogy a jótett s erény ösvényén járjanak: Segélem, biztatom, ki rajta ingatag. ' »S addig közöttök én a bűn magvát vetem, Az ember nagy ritkán kerüli el cselem; Kiben gyengűl a hit: virágos útakon A vétek és kárhozat örvényéhez csalom! Hah! mily áldott idő: mi nyájas éjjel ez...! Az ember megszorúl, küzd, csügged, sűlyedez... S midőn megtörni kezd lelkén hit és remény: Ott termek hirtelen... és ő enyém... enyém! « 'Átok szálljon reád s munkádra, oh gonosz! De bár mondd meg, hogy az minő gyönyört okoz, Ha egy erőtelen halandó elesett? Gyilkos kárörömnél érzesz-e egyebet? Az alvilág mélyén videa. Mint a kézív, amely ölő nyilat vete: Saját idegje is hosszan zug, reng bele, A megbántott keblét s azét is aki bánt, Marcongló fájdalom szorítja egyaránt.
Ötven asszony, alabastrom testtel, ébenszínű hajjal érzőn, mégis öntudatlan öntögetve szakadatlan félig értett dalra kel, ötven kárhozott bús asszony felvilágból lehozott és lelkeikbe visszajáró félig értett félemléket fojtott hangon énekel: »Meggyilkoltuk férjeinket, ötven daliás nagy férfit és szerettünk, csak szerettünk, Isten tudja, kit szerettünk, vágykancsóból merítettünk, merítettünk, űrítettünk, fenn a zöldvilágu földön, az aranyos nap alatt - »Régi szavak járnak vissza elsötétült lelkeinkbe, mint sötétben nagy szobákba utcáról behullott fények; mit jelentenek? hiába próbálunk rá emlékezni; mit jelent az, hogy: szeretni? Az alvilag mélyén . mit: kívánni? és ölelni? a homályban mindhiába kérdezzük az árnyakat. »Csak daloljunk: Meggyilkoltuk - s emlékezzünk: férjeinket csak daloljunk, bár nem értjük, és merítsünk és ürítsünk; úgy sem tudjuk abbahagyni; és daloljunk, bár nem értjük, mert különben némaság van, és a némaság oly félős! néma, rengeteg sötétség: a sötétség nem beszél - « Igy dalolt az ötven asszony, ötven kárhozott bús asszony, egymáshoz mind oly hasonló ébenfürtü, alabastrom testü ötven testvérasszony így dalolt a Léthe-réten, lélekfák közt, mákvirág közt, óriási amphorák közt, Léthe mellett, hol a szél lenn a csöndes alvilágban, szellőtlen bús alvilágban alszik asphodelos-ágyban, mélyen alszik, nem beszél.
Hatot vetett, vakot vetett Sorsom ez alvilági kockán - Sebaj, még bírja a lapockám! Nem gilt, ha az ördög kever! Testvér vedd el, keverd meg újra A zölden izzó vaspohárt: Énnékem a sátán nem árt, Az én sorsom isten lehet csak. Napisten, ordító Valóság, Új Ádám tántorog eléd, Mint visszakullogó cseléd, Ki méhedből szakadt el egykor. Ki elcsavargott Édenedből S Lillith sötét szemébe nézett És megvakult s most puszta kézzel Tapogatja a kék eget. Mutass fényt, mely nem pörkölő tűz, Hangot, mely nem halált okád. A Danaidák – Wikiforrás. Mutasd meg éltető okát Az illatos barackvirágnak. Erdőben fát, erdőt a fában S erdő mélyén, kit elhagyott, A szép, csukottszemű, halott, Mosolygó, édes, édes Évát.
« Az angyal ellenét sokáig kémlelé... Kinyujtá a kezét, s mutatva dél felé, Kiálta: 'Nézz oda! amott a rengeteg Mélyén két utazó lézeng, mint a beteg! Egyik küzd éhhalál lassú gyötrelmivel, A másikat pedig hideg, fagy ejti el; Gyorsan tehát! e két veszendő életet Siess megmenteni, ha még megmentheted! ' »Tudod, hogy útamon utól vész sem ér; De az éhelhaló számára nincs kenyér! S az elfázott testét, lelkét megégeti Azon tüznél, melyet én adhatok neki! « 'Imhol van, ami kell! jőj, nyujtsd ki jobbodat Ez a kenyér, nesze, itt a tüzed fogadd... Vezeklés, emelt fővel – Wikiforrás. ' - Mert betakarva volt mindkettő gondosan; - Az utazók után az ördög elrohan. Elérte azt, kinek bágyadt pilláinál Álomnak képében repkedett a halál, S a vér fagyott erén kékűlve megrekedt: És lábához dobá gyorsan a - kenyeret! Aztán tovább rohant: a tűz még nála volt, És megkerűlve a sápadt éhen-halót, Kezébe nyomta azt harsány kacaj között... S gyorsan az elhagyott sziklára visszajött. Hah! mint rászedtelek! gondolta titkosan, S arcán a káröröm pokol-derűje van; Hah!
De a szelíd angyal gyakorta megjelen, S hű gonddal őrködik a gyenge emberen, Kinek mindennapon fohásza légyen így: Uram, bennünket a kisértetbe ne vígy!