Kulcsszavak: Tisza, Szeged, Körgát Klub (Szeged), Társadalmi szerveződés
Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek, Ingatlan, Autó, Állás, Bútor
A 24 oldalas könyvben ugyanis a huszadik oldalon, egy odavetett félmondatban hangzik el először és utoljára, hogy egyáltalán mi a játék célja, addig – kis túlzással – pont azt magyarázza csak, hogy akkor hány sárga kell hány piroshoz. De hogy minek nekem a piros, miért gyűjtöm, amit gyűjtök, és egyáltalán mi a játék valós célja a sztoriban leírt elméleti izé (az inga beindítása, a királyság megszerzése, satöbbi) mellett, az teljes homályban marad. És az első lejátszott parti után az ember hajlamos azt gondolni, naná, hogy Travis P. Jones tervező belefeledkezett a részletek taglalásába a nagy egész leírása helyett – hiszen láthatólag inkább a részletek érdekelték, nem a nagy egész. Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek,Ingatlan,Autó,Állás,Bútor. Szóval mindenképp érdemes egy szabálymagyarázó videót is megnézni a könyv mellett, anélkül az ember elveszettnek érezheti magát, mint magyar politikus a jótékonysági esten. Viszont az mégiscsak sokat elmond a játékról, hogy még ezek a hendikepek sem zavaróak, és még ezek ellenére is újra meg újra levenné az ember a polcról, mert ahogy gyakorlottabbá válik, egyre jobban lehet a stratégiára koncentrálni, ráadásul a haladó játékmód még több lehetőséget és izgalmas nehezítést ad.
Ennél sokkal ötletesebb az egész: itt három, különböző gyorsaságú homokóra pereg a játéktábla három különálló részén, és ha akciót hajtunk végre valamelyik részen, akkor az adott időre ott is ragadunk. Márpedig a győzelemhez mindhárom táblarészen kell akciózni, a játék alatt tehát fejben folyamatosan alakítanunk kell a stratégiánkat: mikor hova lépjünk, hogy meg is szerezzük, amit meg kell, de közben ne üljünk percekig anélkül, hogy használni tudnánk a bábuinkat. Jürgen Klopp elmondta, kit tart a világ legjobb edzőjének. És ez teszi különlegessé a Pendulum ot: ez a fajta játékmenet nemigen hasonlítható semmilyen más társaséhoz. A három homokóra közül az egyik kifejezetten gyors, így az folyton pörög, ott folyton cserélődnek a játékosok, a másik kettő viszont egy fordulóban csak háromszor-négyszer fordul át, ráadásul egy teljes akcióhoz három fordulás kell: először, hogy odahelyezhessem a bábut, másodszor, hogy végrehajthassam az akciót, és harmadszor, hogy utána áthelyezhessem máshová. És eközben a rendelkezésre álló helyek is végesek, tehát az sem megoldás, hogy mindig csak az utolsó pillanatban próbálom meg áttenni a bábut valahová, mert addigra jó eséllyel már nem lesz hely neki.
Ezzel szemben állnak azok a játékok, amelyekben teljesen lecserélhető vagy akár el is felejthető a háttértörténet, mert valójában semmit sem változtatnak a mechanizmuson, úgyis csak annyi a lényeg, hogy az ember a szabálykönyvből megtanulja, két kékért jár egy piros, három pirosért meg két zöld, és kész, jobb nem is visszakérdezni, hogy miért. És a Pendulum nagyon közel áll az utóbbihoz: bár minden bábú és jelölő úgy van elnevezve, hogy összeálljon a történet, de valójában lejátszható lenne úgy az egész játék, ha nem aranynak és hadsereg-erőforrásnak neveznénk a pöcköket, hanem azt mondanánk, két sárgáért tudom elkérni a négy pirosat, négy pirosért meg elvehetek egy kártyát, ami újabb sárgákat ad. (Igaz, mindez nagyrészt a Scythe -ra is igaz volt, az mégis kultjáték lett. ) Ehhez persze kell némi rosszindulat, de annyira lenyűgöző a mechanizmus precizitása és sokrétűsége, hogy az ember hajlamos félretenni minden rosszindulatát. Ugyanakkor mindezzel függhet össze az a probléma, hogy a Pendulum nak olyan borzasztóan rossz a szabálykönyve, ami párját ritkítja.