Természetesen mindenkinek van kedvenc filmje, ahogy kedvenc zeneszáma, verse vagy éppen itala. E kategória mellett azonban biztosan felfedezhető egy olyan lista is, amin azok a dolgok sorakoznak, amik valamiért beleégtek az emlékezetünkbe. Az első helyen nálam a Dogville – A menedék ( Dogville, 2003) található. A dán rendező, Lars von Trier neve bizonyára, sokak számára ismerősen cseng, ami A nimfomániás ( Nymphomaniac Vol. I, 2013, Nymphomaniac Vol. II, 2013) óta nem is csoda. A 'nézőpróbáló' alkotás címe egy pillanat alatt felébresztette az emberek kíváncsiságát, akik aztán tömegesen sétáltak bele Trier csapdájába. Ez a csapda azonban kellőképpen művészi, őszinte és tanulságos ahhoz, hogy még csak meg se próbáljunk kiszabadulni belőle. A Dogville – A menedék – ha lehet – még jobban próbára teszi a türelmünket, mint a direktor legújabb alkotása, ám olyan tanulsággal szolgál, amit normális esetben sosem lennénk képesek beismerni magunknak. A történet helyszíne Dogville, egy aprócska falu a '30-as évek Amerikájában.
Lenyűgöző alkotás a Dogville – A menedék, brutális, kellemetlen és megkérdőjelezhetetlenül őszinte. Emberismereti leckének, meg amúgy is, mindenképpen ajánlom, hátha egyszer lesz valaki, aki a film végén feltűnő két alternatíva mellé egy másikat is fel tud ajánlani.
Kijelenthetjük tehát, hogy a Dogville – A menedék nem egy kimondottan illúziókeltő film, sőt, épp az ellenkezője. Lars von Trier 2003-as alkotása a brechti elidegenítő színház mintapéldája, melyben a puszta ábrázolás az átélés helyett megfigyelő pozícióba kényszeríti a nézőt, s olyan kegyetlen őszinteséggel mesél az emberi természetről, amit más módon nem is tudnánk elviselni. Dogville lakói kezdetben előzékeny, mérhetetlenül kedves emberek, ám később – mikor megtudják, hogy a fiatal nőt a rendőrség is körözi – felébred bennük, a mindenkiben ott élő vadállat. Grace számára a menedéknek egyre nagyobb ára van, a megaláztatások, és kínzások ellenére (egy ideig) mégis olyan angyali tud maradni, amilyennek a történet elején megismertük. Nicole Kidman remek választás volt Grace szerepére, visszafogottan, kellő alázattal jeleníti meg a falubeliek közé beilleszkedni vágyó fiatal nőt, s egy pillanatra sem mozdul ki az elidegenítő színház ezúttal filmes világából. Trier egyedi filmnyelvi kísérlete a Dogville – A menedék, mely a közel háromórás hosszával igencsak próbára teszi a nézőt.
Főoldal > MENEDÉK – premier előtti filmbemutató A Tan Kapuján Események, Kiemelt hírek Premier előtti bemutatón nézhetik meg az érdeklődők A Tan Kapuja 30. évfordulója alkalmából, Farkas Attila Márton rendezésében készült Menedék című filmet. 2021. 12. 18-án – közvetlenül az egyház szokásos decemberi ünnepsége, a Maitréja ünnepség után – 20 órától, egyszeri alkalommal kerül levetítésre a Menedék című, egész estés film A Tan Kapuja YouTube csatornáján. A rendező Farkas Attila Márton, alias FAM a következőket mondta el előzetesen a filmről: "A Menedék c. film A Tan Kapuja Buddhista Egyház fennállásának harmincadik évfordulója alkalmából készült, annak mai életét és működését, voltaképp misszióját bemutatandó. Szemben a hazai buddhizmussal foglalkozó eddigi munkáinkkal, itt nem történeti, s főleg nem dokumentarista, hanem spirituális szempontból közelítünk filmünk tárgyához – mondhatni, nem a karmát, hanem a Dharmát próbáljuk prezentálni. A filmben a képi világ dominál, s készítésekor olyan meditatív művek lebegtek a szemünk előtt, mint a Baraka és hasonló alkotások, bár itt jelentős szerepet játszanak az interjúrészletek is.
Itt kér menedéket a gengszterek elől menekülő Grace, aki ránézésre maga a földre szállt angyal. A falu lakói pedig egyenesen a jóság mintaképei, nem kérdéses tehát, hogy megnyitják Grace előtt zárt közösségük láthatatlan kapuit. A láthatatlan szót itt most azonnal ki is fejtem. Dogville ugyanis igencsak különös módon jelenik meg Trier filmjében. Tulajdonképpen antifilmet is mondhattam volna, hiszen az alkotás két médium, a színház és a film találkozása, melyben számos lényeges dolog, amit a filmtől általában elvárunk, nem található meg. Az első képkockákat nézve Dogville részletes alaprajzát láthatjuk, ám ez a stilizáltság a kamera közelítése által sem változik át a jól megszokott fikcióvá. Nincsenek falak, nincsenek ajtók, nincsenek fák, sőt, még igazi kutya sincs. Fekete padló van, fehér krétával telerajzolva. Így jelennek meg az utcák, a házak, a növények, de még az egyetlen házőrző is. Egyes díszletek, például a házakban található kis csecsebecsék (melyeknek az egyik szereplő esetében igazán fontos jelentőségük van) viszont nagyon is kimunkáltak, pontosan úgy, ahogy a színházban is.
Várom a második részt:) Eszter_Lina24 2018. szeptember 28., 19:22 Nem tudom hogy tényleg Hanna Binke lovagolt-e vagy dublőr, de mégha én csak hobbilovas is vagyok, akkor is gyönyörűen lovagolt. A ló pedig…szintén gyönyörűen be volt lovagolva, látszott, hogy a Parellivel is találkozott már. Nagyon szép. Ilyenkor mindig eszembejut, higy majd nekem is kell egy ló, mert ilyen szép kapcsolatod, csak így lehet ey lóval…. amíg olyan lvon ülsz, amit aznap is csak másik 20 ember ott ne nagyon várj kapcsolatot. Hát szóval, tetszett a film:) *-* Kitten 2016. április 13., 21:27 Osztállyal néztük eredeti nyelven. Kényelmesebb körülmények között biztos élvezetesebb lett volna, de azért így is kellőképpen lekötött és elszórakoztatott. A színészek nem valami fantasztikusak, ezt viszont nagyban kompenzálta a fülbemászó zene. A szöveg és a szituációk könnyen érthetőek, még az is fel tudja venni a történet fonalát, aki egyáltalán nem beszél németül. A nyelvvel továbbra is vannak kivetnivalóim, nem mondom, hogy utálom, de továbbra is idegen a hangzása (pedig lassan 11 éve tanulom o. O).
Fekete Zsóka mangalica farmján jártunk - - Видео онлайн "Külföldön már úgy ismernek, hogy a mangalicás" - Mi újság Fekete Zsókával? - Dining Guide In the oven Fekete Zsóka mangalica-termékeivel nemzetközi vásárokra jár, kéthetente Budapesten a Lehel piacon árulja őket, és Michelin-csillagos éttermeknek is szállít be belőlük. És megállás nélkül pörög. Merre járt mostanában, és mitől van ennyi energiája? Megkérdeztük. A multiéletet mangalicákra cserélő Fekete Zsókát, és különleges farmját 2016 nyarán mutattuk be itt a Dining Guide-on, 2017-ben pedig a fiatal gazda arról mesélt nekünk, miről ismerkszik meg a valódi mangalica. Fekete zsóka mangalica ár ar condicionado. Most a Lehel piacon látogattuk meg, és arról kérdeztük, mi történik vele mostanában. A budapesti Lehel piac sarkán található pultjánál találkozom Zsókával, aki bár fáradtságra panaszkodik, teli szájjal mosolyogva szolgálja ki vásárlóit. Kéthetente, pénteken és szombaton árul itt édesanyjával együtt, Hajdúböszörményből telepakolt hűtőkocsival érkezik péntek hajnalban, és üressel indul haza szombaton.
Az ötéves kutatási program legfontosabb célja a fekete mangalica kitenyésztése és elismertetése önálló fajtaként - jelezte Komlósi István, a mezőgazdasági kar dékánja. Hozzátette: a kutatás során olyan párosítási terveket alakítanak ki, amelyekkel mérsékelni lehet a rokon tenyésztést, és ezáltal olyan családok, vonulatok jöjjenek létre, hogy a fekete mangalica populáció önállóan fennmaradjon. Deagostini legendás autók. Komlósi István professzor elmondta: a 20. század elején még mind a négy mangalica fajta - a szőke, a vörös, a fecskehasú és a fekete - is köztenyésztésben volt, de a fekete a század első harmadában eltűnt a tenyészetekből. Fotó: Reuters Tóth Péter, a MOE elnöke hozzátette: 200 tenyészetben mintegy 9500 mangalica koca van az országban, az elismertetésre váró fekete mangalica egyedszáma mindössze 150. Évente 60 ezer mangalica kerül piacra Magyarországon, de ebből csak 25 ezret dolgoznak fel vágóhídon, a többit családi gazdaságokban fogyasztják el, illetve értékesítik. A vágóhídon feldolgozott álla t ok kétharmada exportpiacra kerül főként Spanyolországba, Németországba, Angliába és a skandináv országokba, de jut az ősi magyar fajtából Japánba, Szingapúrba és Hong Kongba is - sorolta az egyesület elnöke.
A termelőtő nem vállal felelősséget a látogató és a termelő közötti adásvételkor történő esetleges problémákért sem.