De pár egyszerű testreszabási lehetőséget is biztosít a Zorin OS 12, amellyel akár a klasszikus Windows XP szerű tálca is visszahozható, valamint az alap GNOME elrendezés is kiválasztható. Variálható még a kitöltési szín is, a fehér helyett pedig van sötét ablakmód, amivel az alkalmazások teljesen sötétek lesznek. A megjelenés esetén kísérteties a részletesség, hiszen a kijelölés és keretszíneken kívül számos egyéb felhasználói elem, például a fájlkezelő a mappaszínei is alkalmazkodnak. Természetesen ennél a hozzáértők még jóval tovább is mehetnek a testreszabásban, de a legtöbb felhasználónak mindez bőven elég lehet. Hogy egy kicsit a technikai részleteket is megemlítsem, a Zorin OS 12 egy Ubuntura építkező disztribúció, abból is a legutóbbi LTS kiadásra, a 16. 04 Xenial-ra. Tehát aki már járatos az Ubuntu disztribúciókban, a Zorinnál is teljesen otthon érezheti magát. Ami a felületet érinti, ahogy az már említésre került, a GNOME 3. 18-as verzióját futtatja, amelyre több kiegészítőt készített a Zorin fejlesztői csapata, hogy elérhesse a megfelelő Windows szerű kinézetet és működést.
Célközönsége éppen akadna a speciális Linux disztribúciónak, ám jelenleg közel sem elég stabil a mindennapi használathoz. Az elkövetkező hónapokban az informatikai sajtóban nagy valószínűséggel meg fognak szaporodni a különféle Linux disztribúciókkal foglalkozó írások, mindez pedig spekulációnk szerint a Microsoft érdeme lesz, hiszen eddigi tapasztalataink alapján az október végén piacra kerülő Windows 8 a potenciális vásárlók egy jókora táborában már előzetesen is viharos negatív érzelmeket keltett. (Nagyobb méret) Egyelőre lehetetlen megjósolni, hogy a redmondiak új operációs rendszere miként fog teljesíteni a kasszáknál, ám annyit meglehetősen biztosra veszünk, hogy a szoftver láttán sokan játszanak majd el komolyabban a Linuxra való áttérés gondolatával, a megszokások rabjai pedig minden bizonnyal szívesen kezdenének inkább egy Windowsra hasonlító disztribúcióval. Számukra jó hír lehet, hogy több kimondottan Windows felhasználóknak szánt disztribúció is elérhető, ám mind közül a Zorin OS mondható a külsőre leginkább hiteles másolatnak: a GnoMenu névre hallgató alkalmazása nagyon közeli másolata a Start menünek, míg a DockBarX szoftvere "közeli rokonságot mutat" a Windows 7 összevont indítóikonokkal és futó folyamatokkal operáló tálcájára.
Az Ubuntu alapjaira építkező operációs rendszer weboldalán található rendszerbemutató túra meglehetősen biztatónak tűnhet a Windowsról váltani kívánóknak, hiszen a meglepően homályos reklámszlogenek közt olyan konkrétumok is említésre kerültek, mint például a Zorin jóval gyorsabb a Windows 7-nél, esélytelen vele a vírusok beszedése, továbbá rendkívül stabil. Az állítások többsége sajnos nem áll túlságosan tudományos alapokon, ám az összes közül mégis a nagyfokú stabilitás nevezhető az igazán zavarónak, hiszen szimplán nem igaz. Eredeti terveink szerint ezen cikk a Zorin OS alapjainak bemutatására lett volna szentelve, ám sajnálatos módon a felülettel való ismerkedés során gyorsan lábon lőtte magát az operációs rendszer, hiszen akármennyire is jónak tűnt első pillantásra, ám a gyakorlatban instabilnak és bugosnak bizonyult: az alsó tálca rendszeresen összeomlott, ha pedig éppen működött, akkor ismeretlen okból – úgy három tucatból egyetlen alkalom kivételével - nem sikerült ikont letűznünk a gyorsindító területre.
A KDE Plasma nagyon szép és funkcionális, alkalmazásindítója sokkal jobb a Windows Start menüjénél, de nemigen hasonlít rá. A Kubuntu kicsit talán komótosabb a többinél, azoknak ajánlott, akik szeretik saját képükre formálni a rendszer felületét. + gazdagon beállítható kezelőfelület, sok KDE alkalmazás - az átlagnál lomhább Összegzés Nagyon nagy a választék Linuxból, aminek az az előnye, hogy mindenki találhat kedvére valót. Számunkra úgy tűnik, hogy az Ubuntu nyomdokain haladó, hosszú távú támogatással dolgozó kiadások állnak legközelebb a felhasználók igényeihez. A Zorin OS-nek sikerült a leginkább hasonló felületet a legjobban összefogott beállításokkal összehozni; akinek fontos a Windowshoz hasonló kinézet és a stabil (ubuntus) háttérközösség, vagy macOS-ről érkezne, az mindenképp próbálja ki. Ezenkívül a Mintet ajánljuk nyugodt lélekkel, a legtöbb áttérőnek élhető lehet, és általánosságban elégedettek vele a konzervatív szemléletű felhasználók. A Kubuntu kedvezhet azoknak, akik végletes precizitással szeretnék beállítani munkakörnyezetüket, a panelekből, úszóalkalmazásokból, finomhangolásból van bőven ebben a rendszerben.
Szerző: Driver · 2017. 05. 31 08:35 Mára már tömérdek Linux disztribúcióból válogathatunk, melyek használatához közel sem kell akkora elszántság mint gondolnánk. Sőt ha a Windows világából érkezünk több olyan változat is létezik, amely megpróbálja a lehető legjobban utánozni azt, így rögtön egy olyan rendszert kaphatunk, amely azonnal kényelmes és ismerős. Ezek egyike már évek óta a Zorin OS nevezetű disztribúció, amelynek legújabb változata már egyenesen a Windows 10-től les el dolgokat, mindazt pedig elég profi módon. Elég csak ránézni a felületre és rögtön feltűnnek a hasonlóságok: kapunk egy startmenüt, egy Windows 7 stílusú tálcát, valamint egy Windows 10 szerű letisztult dizájnt. De pár a modern Windowsban megtalálható extráról sem kell lemondanunk, az ablakokba való betekintés itt is lehetséges a tálcáról, valamint a Windows 10-es feladatnézethez és virtuális asztalokhoz hasonló felület is adott (tevékenységek). Mindezzel pedig lényegében a rendszer használatának módja alig tér el a Windowsban megszokott alapoktól, sőt a haladóbb funkciók is ott vannak ha kellenek.
Információ Ingyenes, gyors, biztonságos operációs rendszer. A Core verzió megad minden lehetőséget megad a rendszer személyre-szabásában és a programok, szolgáltatások terén is. Zorin Linux operációs rendszer ingyen
Fotó: Az Oscar-díjas Ennio Morricone éjjel egy római klinikán halt meg – számol be az olasz hírportál. A legendás filmzenék komponistája hétfő hajnalban, egy római klinikán hunyt el. Karrierje során több mint 500 film zenéjét írta, köztük az Egy maréknyi dollárért és a Volt egyszer egy vadnyugat című klasszikusokét. Ügyvédje és barátja, Giorgio Assumma közleményében azt írta, Morricone elméje az utolsó pillanatig tiszta volt, halála előtt el tudott búcsúzni feleségétől, gyerekeitől és unokáitól és a publikumnak is meg tudta köszönni kreativitása állandó támogatását. Zenei érdeklődését trombitás édesapjától örökölte. Első darabjait hatévesen írta, kedvence Weber A bűvös vadász című operája volt. Budapesten koncertezik a legszuperebb filmzenék mestere - Infostart.hu. Konzervatóriumi tanulmányait trombita és zeneszerzés szakon végezte. Előbb a színház, majd a tévé és a rádió számára dolgozott, filmzenét az ötvenes évek közepén kezdett írni. Egykori iskolatársa, a rendező Sergio Leone 1964-ben kérte fel, hogy komponáljon zenét Egy maréknyi dollárért című filmjéhez.
Az olasz mester több mint 80 éve komponál, a zene 60 éve a hivatása. Csaknem 550 mozi- és filmzene kötődik a nevéhez, és több mint 100 klasszikus művet is jegyez. Ennio Morricone – Búcsúkoncert - f21.hu - A fiatalság százada. Morricone szerezte többek között a Volt egyszer egy vadnyugat, az Egy maréknyi dollárért, A Profi, Aki legyőzte Al Caponét, a Volt egyszer egy Amerika, A misszió és a Cinema Paradiso filmzenéjét. Rendszeresen komponál és vezényel betétdalokat Quentin Tarantino filmjeihez. Legutóbb az Aljas nyolcas filmzenéjével aratott sikert, amelyért számos kitüntetést kapott, köztük Oscar-díjat, Golden Globe-díjat, BAFTA-díjat és a New York-i filmkritikusok díját. A Jó, a Rossz és a Csúf című filmhez szerzett zenéje a második helyen áll a valaha komponált legjobb filmzenék Top 200-as listáján.
Cinema Paradiso (1988) A kilencvenes években az olasz film új erőre kapott, s ennek a reneszánsznak az előhírnöke volt az 1988-as Cinema Paradiso. Guiseppe Tornatore Cannes-i nagydíjas alkotása mélyen emberi történet embertársaink és a mozi szeretetéről. A rendező viszonyulását az alkotáshoz – és a műfajhoz! – mi sem mutatja jobban, mint hogy a film végén maga Tornatore tűnik fel a gépész cameószerepében, ő vetíti le a híres csókjelenetet a kisfiúnak. Morricone zenéje hasonlóan sóvárgó, vágyakozó, mint a nosztalgikus alkotás, s habár nem olyan egyéni vagy újító, mint némely más alkotása, egy BAFTA-díjat kiérdemelt. Joggal. Az óceánjáró zongorista legendája (1998) Alexander Baricco egyik írása inspirálta Giuseppe Tornatore filmjét, amely egy, a zenében tehetséges lelencfiú (Tim Roth) története, akit egy óceánjáró hajón találtak, a szülei által elhagyva egy dobozban. Morricone 30 év után újra westernhez írt zenét - hallgasd meg! - Librarius.hu. Felnőve a New Orleans-i jazzszcénában zenei párbajt vív a virtuóz zongoristával, Jerry Roll Mortonnal, amit megnyer. A férfi ragaszkodása az óceánhoz nagyobb az életnél, történetében a zene és a sors különös összefonódását látjuk.
A misszió (1986) Roland Joffé filmje a jezsuita missziók idején játszik: Gábriel atya (Jeremy Irons) a dél-amerikai őserdőbe megy a bennszülöttek közé, ahol csatlakozik hozzá egy portugál zsoldos (Robert De Niro), aki feloldozást keres öccse meggyilkolásáért. A misszió című filmmel Morricone berobbant az amerikai piacra, és habár az alkotás kereskedelmi bukás volt, a zeneszerző hírét öregbítette. A soundtrack két zenei portré vetélkedése: a liturgikus hangú On Earth as It Is in Heaven áll szemben az őslakosok Guaraní-témájával. Aki legyőzte Al Caponét (1987) Brian De Palma gengszterdrámája három nagyszerű színésszel (Kevin Costner, Sean Connery és Robert De Niro) valójában számos ponton eltér az eredeti Al Capone-történettől (és attól, ahogy azt az eredeti non-fiction könyv által hírnévre ácsingózó Eliot Ness nyomozó kiötlötte). Ez persze nem zavarta a Filmakadémiát számára, akik négy Oscarra jelölték a filmet 1988-ban. Morricone zenéje mellett megfér Duke Ellingtoné is, aki nélkül nem létezik a jazzkorszak filmen sem.
A Pár dollárral többért és a Volt egyszer egy Vadnyugat forgatásához Morricone így előre megírta a filmzenét, és a felvételek során ezt hallgatta a stáb, hogy azonnal hasson a színészek játékára is. Morricone kézjegyének számított, hogy a korban még szokatlan hangszereket is használt a nagyívű kompozíciókhoz: elektromos gitárt, különböző sípokat, torzításokat, harangot vagy a felejthetetlen harmonikát. Ez persze nem mindenkinek tetszett, Brian DePalma a nyolcvanas évek végén például egyáltalán nem volt boldog, amikor A háború áldozatai című filmjéhez írt zenét – és benne a pánsípokat – meghallgatta. Az idő viszont Morriconét igazolta, a film pergő képeihez ugyanis különösen jól passzolt a zene, így végül a rendező is megbékélt. Nemcsak a hangszerelés újdonságai tartoztak Morricone különcségei közé, hanem az is, hogy a legtöbb zeneszerzőtől eltérően nem zongorára komponált. Azaz nem zongorával találta ki a művet, és aztán azt bontotta szét szólamokra, hanem kapásból a partitúrát írta meg.