Anti Antikként született egy észtországi kis faluban, Ahiában, de immár tizenhárom éve Antik Antiként él egy Heves megyei faluban, Noszvajon. A magas, barna, mindig mosolygós kovácsmester észt nevét csak meg kellett fordítani, hogy magyarul is jól csengjen, s – nomen est omen - utaljon valamelyest mesterségére is. Hisz a keze alól kikerülő, a viking korokat idéző használati tárgyak, patinás gyertyatartók, kandallószerszámok, karkötők és gyűrűk – modern dizájnjuk mellett – egyfajta antik kultúrát is tükröznek. Legbüszkébb mégis a fémből kovácsolt dugóhúzóira: szerinte nincs a világon még egy kovácsmester, aki ennyiféle mintájú és formájú borbontó eszközt alkotott volna, mint ő. Igaz, kovácsmesterből mifelénk eleve kevés akad ma már, de Anti hazájában még mindig népszerű ez a foglalkozás: amikor a kilencvenes évek végén eladta ottani műhelyét és nyakába vette a világot, hogy egy "bohém helyen" telepedjen le, hat kovács dolgozott a kezei alatt, s a legügyesebb vette át tőle a műhelyét. Két üllőt, két kalapácsot és az ügyfélkörből egy hosszú távon is megbízható, svéd megrendelőt "hozott" mindössze magával, amikor huszonhat évesen új otthon keresett magának, feleségének, Edának, s akkor még egyetlen lányuknak, Sannának, akihez időközben – immár a magyarországi évek alatt – a most kisiskolás Alizé érkezett.
A borfogyasztás, különösen a palackos borok kóstolásának elengedhetetlen feltétele, hogy legyen egy dugóhúzó kéznél (persze az olyan új keletű zárási módok, mint a csavarzár kivételt képeznek ez alól). Nem véletlen, hogy ma már a dugóhúzók széles választéka áll a fogyasztók rendelkezésére, akadnak a piacon klasszikus kétkarú, rugós, automata, elektromos, pneumatikus, hajtógázas, ún. sommelier, fali és asztali, illetve egyéb (pl. boxer alakú, kulcstartó) változatok is szép számmal. Aki igazán különleges, egyedi dugóhúzókra vágyik, annak érdemes ellátogatnia Antik Anti, díszműkovács mester műhelyébe, Noszvajra. Anti a kovácsoltvas dugóhúzók sorát fejlesztette már ki (eddig több mint 40 féle formában). Található a repertoárjában biztonsági rugós, gyűrűs, hárompecsétes, hasított-szegecselt, karikás, kosfejes, összecsukható dugóhúzó is, de ezek mellett további változatok kialakításán dolgozik. Antik Anti, Noszvaj díszműkovács mestere 1997-ben költözött a településre Észtországból. Egy csendes, nyugodt helyet keresett magának és családjának, így esett a választása Noszvajra, ahol már járt korábban is.
2012. július 26. 14:09 MTI Művészetek éjszakájával ünneplik Noszvajon, hogy kétéves zárva tartás után megnyitják a de la Motte Kastély és Továbbképző Központot. Az állami tulajdonú műemlékre korábban kiírt pályázatot eredménytelennek nyilvánították, a kastélyt mostantól az önkormányzat üzemelteti. A Heves megyei Noszvaj község vezetése az elmúlt két évben mindent megtett annak érdekében, hogy a kastély újra látogathatóvá váljon - mondta Benke Orsolya, az önkormányzat turisztikai menedzsere. Hozzátette: az önkormányzat határozatlan időre kötött szerződést az üzemeltetésre a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. -vel. A helyiek a kastély előkertjében szervezett Művészetek éjszakájával ünneplik a megnyitást. Lesz irodalmi kávéház, ahol történelmi tévhitekről beszélgethetnek a résztvevők Hahner Péter történésszel. Baran Grzegorz zenél, Antik Anti kovács mesterség-bemutatót tart az eseményen, a kézműves barokk játszóház egyaránt várja a kicsiket és nagyokat. Könyvek, CD-k filléres vására is lesz Noszvajon, bemutatkoznak a Nomád Piac kézművesei és ingyenes kastélylátogatást szerveznek idegenvezetéssel.
De hogyan került épp Noszvajra az észt kovácsmester? A történetet a gyerekkoránál kell elkezdeni: tizenkét évesen, a puiatui általános iskola tanulójaként olvasta el Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényét, aminek varázslatos világa magával ragadta, s Eger nevét is emlékezetébe véste. Igaz, akkoriban a könyvek helyett jobban érdekelte a fa: nevelőapja egy helyi szakiskolában a tanműhely vezetője volt, ahová ő kisfiúként rendszeresen bejárhatott, kézbe vehette a szerszámokat, esztergálhatott, fúrhatott, faraghatott. Néhány évvel később ügyes famegmunkáló vált belőle, s tizenéves kamaszként már komoly megbízásokat kapott a helybéliektől. – Először az osztálytársaimnak faragtam írószerszámokat, aztán jöttek a virágládák, a polcok, az ilyen-olyan a kiegészítők – mondja. Az akkori Szovjetunióra – ahová Észtország is tartozott – a hiánygazdálkodás volt a leginkább jellemző, így nagy kincsnek számított egy minden géppel felszerelt műhely, ráadásul a faanyaghoz is könnyebben jutott itt hozzá, mint az átlagemberek.
Figyelmeztetés Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
1957-től üdülőként és továbbképző központként használták, akkor restaurálták először a 200 éves freskókat. A kastélyt kilenc hektáros angolpark veszi körül különleges fákkal és díszcserjékkel. Az MNV Zrt. 2011 novemberében írt ki pályázatot a kastélyra, ezt 2012 januárjában? jogszabályváltozás miatt? érvényesnek, de eredménytelennek nyilvánították.
Arany János: SZENT LÁSZLÓ FÜVE 1847 I. Ezer év után még nem irtak nyolcszázat, Hanem legfölebb csak nyolcvan-egynehányat, Mikor László király, magyarok királya, Pogány kun hadakkal háborúba szálla. Nagy volt a vérontás, folyt a vér, mint patak, Tőle a vizek is mind megáradtanak, A mező sik-vér lett, mint valamely tenger, Sziget benne a sok halomra ölt ember. Kivel sebje nem bírt, az vérbe fúladott, A félig elevent megfojtá a halott. Elveszett a kun mind, vagy esett rabságba, Egy maradt hirvinni messze Kunországba. Fényes győzödelem, zsákmány sok és gazdag: A magyar vitézek ezeken osztoztak; Osztoztak, lakoztak, nagy vígan valának, Itták áldomását a nehéz csatának. A király ellenben csöndes sátorában Buzgón imádkozva térdepelt magában, Fényes győzedelmét nem tartá övének, Hálát adva érte Ura-Istenének. De nem hallgatá meg a felséges Isten, Véres háborúkban mivel kedve nincsen, Véres háborúkban, emberáldozatban Hogy gyönyörködhetnék a jó Isten abban? Hiába, hogy a vért szomjas föld felissza, Bosszúért kiált az az egekre vissza, S jaj annak a népnek, vétkezett az sokat, Kit a bosszuálló Isten meglátogat!
Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla: Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma, Szent királyok közt drágalátos gyöngy, Csillagok közt fényes csillag. Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta: - Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s ezt azóta is Szent László füvének nevezi a nép. Forrás: Lengyel Dénes: Régi magyar mondák Kiemelt kép: wikipedia
Akkor is elküldte öldöklő angyalát Széles e hazában támaszta döghalált, Rendre hullott a nép, mint midőn kaszálnak Hull a fű előtte az éles kaszának. A vérnek mezején büszhödöző testek Fojtó páráikkal lettek a győztesek, A magyarok pedig omlottak szüntelen, Keserű lett nékik a szép győzödelem. Minden utcza és ház telve döghalottal, De, hogy eltemetné, nincsen ember ottan, Másszor a holt-testet hordták a mezőre, Most az élő ember futott oda tőle. Szomszédnak a szomszéd bajához nincs köze, Hamvából kialutt a barátság tüze, Megszünt a rokonság, nincs testvér, atyafi, Elhagyák az apát fölnevelt magzati. Édes anya, látván hogy ajaka kékül, Sikoltva szaladt el beteg gyermekétűl: De futósabb lőn a halál sárga lába: Elfogá s leverte az anyát futtába. A reménység is, mely fogytig ki nem fárad, Rövidebbre fogta most a kantárszárat: Másszor az esztendőt hatvanával mérte, Most, ha volt egy napja, azzal is beérte. Kiki mit gyakorlott, arra ment a szája: Vagy imádkozásra, vagy káromkodásra; – Mindegy, akármelyik haljon meg hamarabb: Mi öröme annak, a ki élve marad?