Vitrinben tárolt hibátlan sérülésmentes Használt 1 650 Ft Hollóházi kávéskészlet • Értékesítés típusa: Eladó Régi 12 darabos Hollóházi rózsás kávéskészlet. Hibátlan sérülésmentes Használt 3 700 Ft Hollóházi teáskészlet • Értékesítés típusa: Eladó Eladó a képen látható 6 személyes 17 darabos Hollóházi teáskészlet. Használt 10 000 Ft Hollóházi bonbonier Eladó egy nagyon szép állapotban lévő Hollóházi bonbonier aranyozott szélekkel. Használt Egyéb hollóházi porcelán figura 71 500 Ft 20 900 Ft 24 200 Ft 17 600 Ft 1 000 Ft 9 000 Ft 57 000 Ft 16 500 Ft 247 500 Ft
A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban. A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak. Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel.
Hisz úgy sem érti… – Nagyszerű! – kiáltotta Szasa boldogan. – Ezt a gyertyatartót ide állítsa, a váza mellé. Milyen kár, hogy nincs meg a párja. Igazán kár! Ajánlom magamat, doktor úr! Szasa távozása után a doktor még sokáig nézte a gyertyatartót, megvakarta füle tövét és gondolkozott. – Pompás dolog, ez kétségtelen – gondolta, – eldobni kár volna… De megtartanom lehetetlen… Hm… Mit tegyek! Talán odaajándékozzam valakinek? … Hosszas töprengés után eszébe jutott egy jó barátja, Uhov, az ügyvéd, kinek, egyik pöre viteléért, le volt kötelezve. – Nagyszerű – döntött a doktor. – Mint barátom, úgy sem igen fogad tőlem pénzt el és nagyon jó hatást fog tenni, ha küldök neki valamit. Elviszem neki ezt az ördögi dolgot! A botrányos műremek – Wikiforrás. Hiszen még agglegény és hozzá könnyelmű… És hogy szándékát mindjárt végre is hajtsa, felöltözködött, vette a gyertyatartót és Uhovhoz hajtatott. – Jó napot, öregem! – mondotta az ügyvédnek, kit otthon talált. – Azért jöttem, hogy megköszönjem fáradságodat. Ha már nem fogadsz tőlem pénzt el, fogadd el ezt a csekélységet itt… Nesze, barátom… Pompás darab!
Májusi napfényben odakint minden nevet és mosolyog még a föld is. A homokban csillog a macskaezüst, fehérfalú tanyák tetején fehér galambok tollászkodnak, kutyáról, tehénről téli bundájuk levedlett, az is csak könnyű és vidám állapot. A szarka a fák zöldjéből cserreg elő, és mondják bent a tanyában: Cserreg a szarka, vendég jön. Szerelmes táncukat lejtik a levegőben apró, fehér pillangók, ellenben a nagy farkaspille bement az ereszet alá aludni, mert ő éjjel kódorog. Az égen valódi tisztaságok mutatkoznak, s kékesen száll felfelé itt-amott a kéményekből a füst. Az ám, szép ez mind. Édesanyám Emlékére Anyák Napjára – Tryth About Leea. És mégis, itt a köz mellett, egy csendes kis tanyában Elekes Péternél most a szomorúságok pillanatai vannak. Mi dolog történt? Miért hallgat az ember, s miért sóhajt az asszony? Nem történt egyéb, mint hogy innen nem messze, alig egy fertályórányira, vizsga napja van az iskolában, s Elekesék fia is ott volt a tanulók között, a Ferkó. De Elekesék nem mentek le a vizsgára, bár a dolguktól megtehették volna, hanem csak ülnek otthon szomorúan.
Szedett-vedett locsi-fecsi, Félig-meddig testi-lelki. Ügyes-bajos töviről hegyire, Teng-leng annyira-amennyire. Apró-cseprő hipp-hopp, Toldozott-foltozott tipp-topp; Zengő-bongó csip-csup, Kénytelen-kelletlen itt-ott! Teddide-teddoda tetőtől-talpig, Széltében-hosszában egytől-egyig; Girbén-görbén csetlik-botlik, Ímmel-ámmal hányódik-vetődik! Szegről-végről kriksz-kraksz, Hókuszpókuszos ripsz-ropsz. Folyton-folyvást sürög-forog, Térül-fordul, tipeg-topog. Unos-untig hercehurca; Tárva-nyitva vége-hossza! Időről-időre, óráról órára, Percről percre, szájról szájra; Csengő-bongó ének-zene, Édes-bús fehér-fekete! Édesanyámnak [ szerkesztés] Földként táncolok Napod körül, Mert szereteted melege ölel át; Sugaraid szárítják könnyeim, S babusgatnak éjjeleken át. Csöppnyi cseppem táplálod, Mint óceán csemete folyóit; S féltve ringat hullámod, Duruzsolnak hangjaid. Ágaim és rügyeim neveled, Így esőtől s széltől óvsz; Csak a tavaszt keresed, Virágjaimhoz nyúlsz. Dallamot festesz szavaidba, S muzsikád altat békésen; Szeretet csendül a ritmusba, Türelmesen és lépésben.
Az asszony félénken szól: - Már most vége is az iskolának, Fercsi. - Vége - mondja a gyerek -, majd az ősszel kezdődik újra. Már azoknak, akik még nem végezték el mind az osztályt. - De te már - folytatja Elekes -, te már... - Én már elvégeztem mindet. Nekem most már... A gyerek megáll, s hirtelen a szüleire tekint. Látja az apját lecsüggesztett fejjel, amint néz bele az asztalra tett jutalomkönyvbe, zavarodó szemei előtt táncolnak az öreges betűk: Legjobb tanítványomnak emlékül. Látja az anyja szomorú arcát, érzi a csendet, amely hirtelen beállott, s most először fölvillan az agyában: hátha ez azt jelenti, hogy az iskolának vége. Hirtelen az apjához rohan, a mellére veti magát, átkarolja, úgy könyörög. - Édesapám, taníttasson kend tovább engem is, mint a Jancsit. Az asszony nem állja tovább, kimegy, mintha dolga volna. Az ember a gyermekével magára marad. És szólna hozzá, ha tudna, de mit tudjon szólni. Lelkében mondhatlan keserűségek támadnak, a torkát is fojtogatja valami, s melléből valami melegek rohannak a nyakán keresztül a feje felé.