A múlt héten jártam kettővel ezelőtti munkahelyemen pusztán hobbiból, megállapítottam, mennyire nem szeretek még mindig könyvtárban ülni, sose szerettem, szegedi egyetemi pógár koromban is csak annyi időt voltam hajlandó olvasóteremben senyvedni, amennyit kénytelen voltam, merthogy a folyóiratokban, kézikönyvekben kijelölt kötelező anyagot nem lehetett kikölcsönözni. Mások ott töltötték az életüket, ott tanultak, benne éltek a könyvtárban, de én nem, engem minden zavart, hogy velem szemben ültek, hogy mögöttem ültek, hogy mellettem járkáltak, hogy nyikorgott a szék, hogy nem mozdulhattam, ahogy jólesett volna, szóval villámgyorsan átrohantam az anyagon, kijegyzeteltem és menekültem. Kölcsönözni, katalógusban keresgélni, polcokon böngészgetni, az más, azt mindig szerettem, de az olvasóterem nem az én világom. Patz dóri lanyai. Aztán voltam a múlt héten régi hazámban is, megállapítottam, hogy a kerület központja semmit nem változik már hosszú évek óta, bár az autóbuszok számozása és hellyel-közzel útvonala is új volt számomra, nosztalgiáztam régi ismerősökkel, még könyvtárban is jártam, mivel a kerületi helytörténeti kiadványokat másképp sehogy sem lehet elérni.
Írta: Balázs Zsuzsanna | Képszerkesztő: Virágvölgyi István Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: Szépségek és szörnyetegek Mar 18, 2022 Az alul- és felüljárók aranykora Budapesten Ha a huszadik századi városok legjellegzetesebb építménytípusait kellene megnevezni, az alul- és felüljárók biztosan közöttük lennének. Előtte ugyanis alig épültek ilyenek, hiszen a forgalom nagysága egészen addig nem okozott gondot. Ugyanakkor, bármilyen is lesz a jövő közlekedése, biztosak lehetünk abban, hogy annyi új többszintes kereszteződés nem fog születni már, mint az elmúlt száz évben. Sőt, itt-ott eltűnőfélben is vannak ezek a megoldások: egyre több városi felüljáró bontását tervezik, aluljáróból pedig már többet is betömtek Budapesten. Ha magamat nem adhatom… – II. rész | nlc. A korabeli fotók azonban nem csak azt mutatják meg, milyen volt az a kor, amelyben ezektől a megoldásoktól várták az élhetőbb városok megszületését, de azt is, milyenek voltak utcáink, tereink az alul- és felüljárók megszületése előtt.
Most aztán csemegézhetek és közben erősen figyelhetem, mikor jár le a kölcsönzési határidő. Kell nekem könyvtárakba bejáratosnak lennem, hát nem volt még elég az a harminc év, amit bennük töltöttem, igaz, nem olvasóként? És végre elkezdtem levéltárba is járni, ha nem is ódon, vastag falú, hűvös épületbe, hanem modern, biztonsági őrös, csomagmegőrzős, szigorúan szabályozott használatú, tilos-ez-tilos-az helyre, aminek mégis sajátos hangulata van. Mert különleges bukéja van annak a teremnek, ahol sok-sok mikrofilmleolvasó gép világít, surrog, berreg, senki nem beszélget, hanem megszállott tekintetű, egyébként normálisnak látszó emberek suhannak ide-oda, majd pedig leülvén belebújnak egy-egy gép sátrába és szemvörösödésig bámulják a képernyőt, miközben egyik kezükkel időnként tekernek egyet a továbbító tárcsán. Ahol délelőtt tíz óta délután kettőkor néztem először az órámra, annyira belemerültem a régi anyakönyvek sillabizálásába, na, ez az én világom, ezek a tizennyolcadik-tizenkilencedik századi, lúdtollal írt szövegek, ebben otthon vagyok.
Régóta motoszkál bennem, hogy miért csak tejföl készítéshez tartom itthon a krémsajt kultúrát, és ha már úgyis mindig van itthon, milyen jó lenne egy igazán krémes, érlelt vegán krémsajtot összehozni vele. Persze ha már belevágok, akkor csakis hozzáadott olaj mentesen, a teljes értékű növényi étrend jegyében. Laktózmentes termékek házilag: laktózmentes vaj, laktózmentes tejföl. Utólag visszatekintve már megint annyira egyszerű volt a megoldás, hogy nem értem, miért nem jutott eszembe hamarabb… Végül mindössze két hozzávalóból készült el az isteni növényi krémsajt, mégpedig olyan kettő teljes értékű alapanyagból, ami mindig lapul a kamrámban (és jó eséllyel a Tiedben is). Akár azt is mondhatnám, hogy a karantén ihlette, de a helyzet az, hogy ezt a receptet még "azelőtt" hoztam össze, hetek óta sorban áll, hogy felkerülhessen a blogra, így bőven volt időnk tesztelni, nyammm! Növényi krémsajt – egyszerű és nagyszerű Nagyon szeretem ebben a krémsajtban, hogy két egyszerű, teljes értékű hozzávalóból készül – babból és kesudióból, nincs benne egy csepp hozzáadott olaj sem, az állaga mégis pont olyan krémes, mint amilyenre emlékszem.
Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek, Ingatlan, Autó, Állás, Bútor
A tökéletes szűrő finomság segít abban, hogy a folyadék gyorsan áthaladjon a zsákon és ne maradjon maradvány vagy pép a sarokban. A háromszorosan megerősített varrott szél nem fog egyhamar elszakadni, lehet csűrni-csavarni. Soha nem kell kétszer szűrnie a mandulatejet vagy a hideg kávét. Minőségi anyag. BPA-mentes és SGS tanúsítvánnyal A természetes szűrő tejzsák a legjobb nejlonhálóból készül, és a hálót élelmiszeripari nylonhuzal varrja össze. Az SGS, a biztonsági tesztek egyik legmegbízhatóbb intézménye tesztelte, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a táska nehézfémmentes és 100% -osan biztonságos az élelmiszerekkel. A BPA-mentes és élelmiszeripari anyagok hozzájárulnak az egészséghez fenntartásához. A táska 100% -ban kézzel készített. Főzhető, és ellenáll a magas, 120 Celsius fokos hőmérsékletnek. Mosható, újrafelhasználható és tartós A minőségi növényi szűrő zsák mosható, újrafelhasználható, tartós, és szagmentes marad, a leghosszabb ideig használható. Gyorsan száradó és penészmentes nylon húzózsinórral.