Őszintén szólva a karrier módot eléggé sótlannak találtam, ellenben a Championshippel, amit a kocsiktól a szabályokig nagyon aprólékosan testre lehet szabni. Ezzel érdekesebbé válnak a futamok, és ugyanez igaz a kisebb, speciálisabb versenyekre is, mint például a Singleplayer, ahol kedvünkre gyakorolhatjuk az autóvezetést. Apropó testreszabhatóság: mi sem bizonyítja jobban az Assetto Corsa Competizione autentikusságát, minthogy a fizikai motor minden részletre odafigyel. A gumik és a fékek hőmérsékletétől kezdve az időjárás változásain és az aszfalt minőségén át, az autó tömegéig és beállításaiig. Bizony gépparipáink beállításával nagyon sok időt el lehet szöszölni, ám ha erre nincs affinitásunk, akkor választhatunk előre beállított sablonok közül is. Ezeknek hála könnyen kaphatunk lassú, de nem túl izgága kocsit, vagy olyat, ami gyors, viszont csak vasmarokkal lehet a pályán tartani. Száguldás és öröm Az Assetto Corsa Competizione sosem volt ronda játék, sőt az eredeti változat máig is gyönyörű.
Ismertető/teszt Amikor a PS5 gyengébb, mint a PC? 2022. 03. 15. 21:45 | szerző: Sityi | Ismertető/teszt Majdnem három éve már, hogy jól megköpködtem a Kunos Simulazioni üdvöskéjét, az Assetto Corsa Competizioné t. Szerencsére az azóta eltelt idő alatt PC-n sikerült rendesen kikalapálni – leginkább az irányítással kapcsolatos sirámaim veszítették el aktualitásukat, de erről lesz még szó bővebben is. 2020 derekán jött a PlayStation 4 és Xbox One verzió, most pedig a PlayStation 5-változat került kínpadra nálam, de Xbox Series X/S-re is természetesen kint van. Kezdjük a formalitásokkal, azaz a száraz technikai adatokkal. Az új konzolokban lakozó számítási és grafikus erőnek hála megvan a 4K felbontás és a 60 fps, bár némi kompromisszummal: a visszapillantótükrökben irgalmatlan pixeles minden (és teljesen más a bevilágítás). Részletkérdés? Nem hinném, azért a tükröt elég gyakran szoktam nézegetni vezetés közben, és nem sminkelési céllal. ;-) A menük viszont néha beszaggathatnak, ha 3D modell is látható, ez leginkább a karakterünk testreszabásánál jön elő.
Konzolokra is megérkezett napjaink egyik legélethűbb autós játéka, ám a konverzió minőségét látva nem örülhetünk felhőtlenül. Tesztpadon az ACC. Egy vérbeli szimulátor… Az olasz Kunos Simulazioni világszerte gyorsan hírnevet szerzett magának, amikor 2014-ben megjelent az Assetto Corsa. Bár korábban is jelentek meg játékaik, a római cég ezzel a versenyszimulátorral ért el igazi áttörést. Tavaly megjelent a folytatás, az Assetto Corsa Competizione, amely egy rögös megjelenési időszak után egyre kiforrottabbá vált, és a PC-s szimulátor versenyzők egyik kedvence lett. A játék egy év elteltével konzolokra is megérkezett. Az Assetto Corsa Competizione elődjéhez képest fókuszt váltott, és most már kizárólag a valódi GT versenyzésre összpontosít. Ez a GT World Challenge (korábbi nevén Blancpain GT Series) bajnokság hivatalos videojátéka, annak minden helyszínével, pilótájával és autójával, de a játék ennél is tovább megy. A Kunos már sokszor lenyilatkozta, hogy ők szimulátort készítenek, nem a hagyományos értelemben vett játékot.
Az Assetto Corsa Competizione mindenképp profitálni tudott a jelen generációs felújításból, gyakorlatilag így illett volna elsőre is megjelennie, de továbbra is egy szűkebb réteg, a hardcore szimulációk rajongóinak kiváltsága lesz. Ők is inkább kormánnyal vágjanak bele a kalandba és a látvánnyal kapcsolatos igényeiket egy icipicit lejjebb kell adniuk. Ahogy azonban a bevezetésben is írtuk, mindenképpen jó az irány, az ígéretek szerint 2024-ben érkező második rész talán már könnyebben veszi a konzolos akadályokat is és egy igazán komoly szereplővel bővül majd az autós játékok palettája, amely talán nem csak a profikat nyűgözi majd le. Legutóbb ezt teszteltük: Elden Ring – játékteszt Hozzászólások hozzászólás
163 Fejlesztő: Kunos Simulazioni; Kiadó: 505 Games; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S A next-gen upgrade az Assetto Corsa Competizione-hez mindenképp egy lépés a jó irányba, de messze még a cél. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki olyan nagyágyúk mellett jelentessen meg autós játékot, mint a Gran Turismo 7, vagy a GRID Legends. Pedig tesztünk alanya most érkezett meg ebben az időszakban, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Assetto Corsa Competizione technikailag nem új játék. PC-re már 2019 tavaszán debütált, az előző generációs konzolokra pedig egy évvel később. Amit most megkaptunk az tulajdonképpen az az új generációs változat. PS5-re és Xbox Series konzolok tulajdonosai tehát most próbálhatják ki először a masinájukra szabott változatot, de mindenképp jó hír, hogy aki már korábban birtokolta valamelyik verziót, az ingyen upgrade-elhet. Mivel nem vadi új fejlesztésről van szó, nem megyünk bele mélyebb elemzésbe, inkább a változásokra fogunk fókuszálni, de mielőtt erre rátérnénk, azért tegyük tisztába az alapokat.
Arról nem is beszélve, hogy nagyon komoly többlépcsős esős lehetőség van beépítve, ami már önmagában komoly kihívás, a dinamikus időjárás változás pedig itt már régóta elérhető opció volt. Az alapjátékra picit visszatérve, természetesen játszhatunk teljes bajnokságot, illetve ezt darabokra szedve teljesen testre szabhatjuk az élményt (letolhatunk teljes verseny hétvégéket, de kezdhetünk az időmérővel, vagy akár a versennyel is). Persze van komoly multiplayer mód is, ha pedig a kihívások érdekelnek, akkor havonta cserélődő speciális eventekkel is meglepnek minket a készítők. A pályák a valóságból jól ismert aszfaltcsíkok, hogy inkább az extrábbakat említsük van Zolder és Zandvoort is a szokásosnak mondható Spa, Nürburgring, Monza vagy a hazai Hungaroring mellett. Az viszont már kicsit fájdalmasabb, hogy az alapcsomagnak nem részei olyan csemegének számító helyszínek, mint Laguna Seca, Mount Panorama, Kyalami vagy a brit Oulton Park – ezek sajnos külön fizetős DLC mögé vannak zárva. Zárásként csak summázni tudom az eddig elhangzottakat.
Az ACC ennek megfelelően nem viccel – itt szigorú szabályok mentén zajlanak az események, a program pedig folyamatosan monitorozza a viselkedésünket, vezetési tudásunkat. A "játék" annyira élethű, hogy valódi autóversenyzők is gyakorolnak vele, és a járvány miatt új erőre kapott eSport sorozatban is ott volt a (tényleges) mezőny, az élő bajnoksághoz ijesztően hasonlító virtuális futamokat produkálva. Játékmódok tekintetében rendelkezésre áll minden, ami elvárható, de senki ne várjon komoly prezentációt. A karrier mód rendkívül fapados. Néhány vezetési teszt elvégzése után egy teljes bajnokságot lenyomhatunk a GT World Challenge-ben, saját, elképzelt csapatunkkal. Sajnos ez a mód annyira igénytelen, hogy még saját nevünket sem írhatjuk be (így pilótacserénél a mi rubrikánk egyszerűen üres), mint ahogy hiába van a játékban – eldugva – festésszerkesztő, saját munkánkat nem használhatjuk a karrierben. Ironikus módon a különálló Bajnokság ( Championship) mód érdekesebb, hiszen ugyanaz a lényege, de sokkal jobban testre szabható, a szabályoktól kezdve az apróbb részletekig mindent beállíthatunk.
A lelki magamegismerést, az Istenben való bizalmat se lehet egyszerre belenöveszteni az értelembe. De hogyan lehetne annak hite és megnyugvása, aki az égre csak akkor nézett, mikor a felhők állását vizsgálta. Az arcán csak az érdekelte, mikor a tükőrbe nézett, hogy jól áll-e a haja? aki a természetben csak üdülést keres: aki a négy filkót ismeri, de a négy evangelistát nem, s aki az emberiség nagy gondolkodóit sohse kereste, sohse forgatta, de habozás nélkül leszamarazza. Ti fiaim ne éljetek ilyen testi életet, hanem lelkit. Mindent a léleknek! Testnek csak annyit, hogy ne kellemetlenkedjen. A testi életnek is megvan a maga szentháromsága: Az asztal. Az Ágy. Meg a Pénz. Lelki ébredés – Wikiforrás. Ami ezeken kívül van, két osztályba sorozható: Kellemes. Kellemetlen. Kellemes a tunyaság, a tudatlanság, a dorbézolás, a lopás, rablás, paráználkodás, képmutatás, csalás, és bármilyen, pénznyereség. Kellemetlen: a munka, a magatok művelése, a mértékletesség, a nyomorultakon való segítés, a megbocsátás, a haza és emberiség javára áldozatok, a tiszta élet, a becsület s egyáltalán az emheri jóság.
De előtte sokkal, sőt a történelem betűi előtt már élt a holtak életének hite, tehát a lélek különvalóságának tudata. 3. Ha a test inficiálva van, a lélek nem érzi magát inficiáltnak. 4. Az elvágott testrészek. A lélek nem érzi magát soha megcsonkítva. 5. A test fejlődésében sem a történelem, sem a természet tudomány nem tud egy vonalat se kimutatni, ellenben a lélek fejlődésében vissza tudunk meni az állati állapotig s előre tudunk nézni a szemkápráztató jövőbe. 6. Az agyvelő minden kis molekuláját megvizsgálták és ismerik a tudósok a mikroszkopikus határokig, de azt egyiknek se sikerült megtalálnia, hol, melyik részben székel az én-tudat. Mit vártok ebben a háborús helyzetben az influencerektől? : talk_hunfluencers. Látjuk a növényt, hogy kikel, virágzik, hervad és meghal. Látjuk az embert, hogy kikel, virágzik és meghal. Hát vége akkor a növénynek? Vége az embernek? Nincs-e a növénynek magva? Nem kél-e a rnagbúl ismét ugyanafféle növény? Ha a mag nem halt meg, hanem továbbviszi annak a növénynek az életét egy uj életbe. Akkor abban a magban van valami örök. De honnan jött az az örök annak a növénynek az első magvába, amelyikből az első növény kelt ki?
A mesterségbeli. Arra pedig – most már kimondhatjuk újra – a tudósi érzék. A kritikusi, esszéírói, irodalomtörténészi. De azért legbelül – szerencsére – ott van benne a civil. Az, aki minden lehetséges szakmai ártalom ellenére meg tudta őrizni magában az olvasás örömét. Kosztolányi más. Ő sem élhet könyv nélkül persze. De bizony – sokszor – kevéssé érdekli, amit olvas. Az érdekli, amit ő fog írni az olvasott anyagról. Ha Babits közvetve, a létélményen át és objektiválási szándékkal reagál a kultúrélményre, Kosztolányi válasza rögtönös, közvetlen, látványosan szubjektív. Ha a Babits- sszé egyszerű, tárgyra koncentrált, stílusban majdnem hanyag, a Kosztolányi-karcolat tündöklő, alanyra koncentrált, sokszor ironikus. A mások könyve fügefalevél itt az önkifejezésen. Akárcsak a műfordításban: az eredeti örvén Kosztolányi saját verset csinál. Ismerkedős sztorik? : hungary. Sportot űz abból, hogy minél jelentéktelenebb, semmi-anyagból hozza létre a valamit. Ennek az Esti Kornél-magatartásnak mély, tragikus vonásait sokszor aláhúzták már.
Én kb köpni-nyelni nem tudtam a hírek hallatán (pedig követtem a helyzetet egy ideje) és megszakad a szívem azokért az emberekért akiknek most politikai érdekből tönkreteszik az életét. Nem tudom, influként futná-e többre, mint hogy kifejezem a szolidaritásomat. Talán adományozás lehetőségeket osztanék meg, de ma még azt sem volt könnyű találnom az össze-vissza hírek forgatagában.
A beteg elvette az üveget. De nem ivott mingyárt, csak tartotta; mintha azon gondolkozna, hogy igyon-e, vagy ne igyon. Az asszony visszafordult, és nekitolakodott előbb az egyik ajtófélfának, aztán meg a másiknak, míg végre sikerült beirányozódni újra a kocsmába. Az öreg fölemelte akkor az pálinkásüveget. Nyelt egy kortyot. Aztán fölnyújtotta Duli Péternek. - Nem iszok - seppegte az, a fejét rázva -, soha nem ittam. - Hát mivel élsz? - kérdezte a beteg, fölemelve az arcát. - Tejjel - felelte röviden Duli Péter. Megint elhallgattak. A kocsmában az egyik búcsús az üveggel erősen kopogva sürgette a kocsmárost. Az udvarban a hamvas-ló fölnyiharászott, mintha zabot látna. A beteg fölemelte a csupanyak üveget, és inkább csorgatva, mint ivogatva, fenékig kiüresítette. Duli Péter nem nézett oda. Maga elé merengett a semmibe, és talán nem is az öregnek, hanem csak úgy magának mondta: - Nincs gyógyulás, csak a főd... A másik nem felelt. Félig behunyt szemmel nézett maga elé, mint aki valami dallamra gondolt, amit elfelejtett, de neki kedves az mégis.
Mert nem is akarnak igazán semmit. És minduntalan cserbenhagyják benső látomásukat azért, ami a kifejezésben tetszetős. De ez már persze nem Kosztolányi. Legföljebb egyik álarca. De visszakanyarodva az olvasáshoz: sokszor volt az a benyomásom, hogy a tudósnak nevezett Babits igenis civil olvasó a profi olvasó Kosztolányihoz képest. Babits először az életét táplálja a betűvel, másodszor az irodalmi gondolkodást; Kosztolányi először és másodszor a saját művét. Babits nem tud nem-olvasni; Kosztolányi célra olvas. És most már nagyon igazságtalan vagyok. Sikerült úgy kisarkítanom a tételt, hogy már nem igaz. Ahhoz még jogom van, hogy belevonjam a játszmába Babits esszéírói művét, hiszen abból következtetek olvasási módjára, de az már jogtalan, hogy Kosztolányi irodalmi karcolataival megütköztetem. Az, ahogy Kosztolányi olvasmányaival bánik, egész írói magatartásának tüköre. És sokszor megtévesztő is, mint írói magatartása. Amit ő irodalomról ír, az álesszé. Nem arról szól, amiről szól. Legtöbbször nem olvasmánybeszámoló, nem kritika, nem szellemi életének megfogalmazása.