Hét órával a szavazóhelyiségek zárása után a németországi szövetségi parlamenti választások előzetes eredményeként a szavazatok 25, 8 százalékát a szociáldemokraták (SPD) kapták, szorosan mögöttük 24, 1 százalékkal a kereszténydemokraták (CDU), őket követik a Zöldek 14, 6 százalékkal, a liberálisok (FDP) 11, 5, a jobboldali radikálisnak mondott AfD 10, 4 százalékkal. A kommunista utódpárt Linke 4, 9 százalékkal vagy kiesett a Bundestagból, vagy épphogy csak bekerül. A 16 éves Merkel-éra úgy ért véget, hogy Konrad Adenauer és Helmut Kohl pártja, ami még a közelmúltban is az utolsó nagy néppártként volt számontartva, katasztrofális vereséget szenvedett. Német választások: érkeznek a hivatalos részeredmények, 26%-on az SPD – Kitekintő.hu. A nyolc és négy évvel ezelőtti 41 és 33 után a mostani, 24 százalék körüli eredmény olyan tendenciát jelez, ami Merkel kancellár politikai összteljesítményét mindenképp megkérdőjelezi. Hiába nevezte őt nemrég Boris Johnson a "diplomácia titánjának", Obama a "szabad világ vezetőjének", és hiába tudjuk, hogy az elmúlt másfél évtized válságaiban végül is a migrációs sokk kellős közepén elhangzott "Wir schaffen das!
A német választások állása 20:59-es részeredmények szerint. Forrás: ZDFheute Forrás: MTI / ZDF
", vagyis hogy "Megoldjuk! Német választási eredmények 2016. ", többé-kevésbé igaznak bizonyult, az a tény, hogy a két évvel ezelőttig általa vezetett párt ilyen állapotba került, az ő felelőssége is. Ezúttal nem holmi korrupciós ügy, mint a Kohl-korszak végén, hanem a nagykoalíciós kormányzásból is eredő politikai jellegtelenség, és persze minden politikai vezető átka, a megfelelő utód megtalálásának, felépítésének képtelensége vezetett oda, hogy az az SPD tudott több mint 5 százalékot javítani 4 évvel ezelőtti eredményén, aminek sokan már a megszűnését vizionálták. Mindezt azzal, hogy Olaf Scholz, a Merkel-kormány pénzügyminisztere, korábbi hamburgi polgármester személyében egy olyan listavezetőt találtak, akiről – az utolsó felmérések szerint – kétszer annyian gondolják, hogy alkalmas vezetni az országot, mint a kereszténydemokrata Armin Laschetről, aki viszont – a liberálisokkal koalícióban – évek óta sikeresen vezeti a legnagyobb tartományt, Észak-Rajna–Vesztfáliát. A választás estéjén Scholz és Laschet is kifejezte igényét a kancellári székre, de akármelyikük is ül bele a koalíciós tárgyalások végén, egy biztos: ilyen alacsony támogatottsággal még soha senki sem vezette Európa legerősebb országát.
Miután évekig próbálkoztak A holló remake-jével, úgy tűnik, hogy a film végre elkészülhet, és Bill Skarsgard lesz a főszereplője a készülő rebootnak, legalábbis a The Hollywood Reporter szerint. Skarsgard - aki leginkább Pennywise, a bohóc szerepéről ismert az Az-filmekben - lesz a főszereplője a természetfeletti bosszúfilm közelgő rebootjának. A holló remake-et Rupert Sanders (Páncélba zárt szellem) rendezi majd, producerei pedig Edward R. Pressman és Malcolm Gray lesznek - előbbi az eredeti filmnek is producere volt. A forrás megemlíti továbbá, hogy amellett, hogy Skarsgard fogja játszani Eric Draven szerepét, a film forgatókönyvét Zach Baylin fogja írni, akit épp most jelöltek Oscar-díjra a Richard király forgatókönyvéért.
Ez a szócikk a 2012-es filmről szól. Hasonló címmel lásd még: A holló (film, 1994).
A forgatás előkészületei már javában zajlanak, a tervek szerint júniusban kezdődik a forgatás Prágában és Münchenben, a költségvetés pedig 50 millió dollár. "A Holló gyönyörű, sötét, költői és néha felkavaró. A szerelem, a veszteség, a gyász és a bosszú története. Nagy megtiszteltetés James O'Barr ikonikus képregényét újraértelmezni, és A Hollót a mai kor vészjósló hangjaként újraértelmezni". – mondta Sanders a bejelentés kapcsán. Ezzel egyidőben azt is bejelentették, hogy az AZ rémeként világhírűvé lett Bill Skarsgard kapta meg a film főszerepét, aki mellett az énekesnő FKA twigs is szerepelni fog a filmben. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy A holló a mozikba vagy valamelyik streaming-szolgáltatásba érkezne-e, de mivel a projekt mögött a "saját streamer" nélküli Sony Pictures áll, így tulajdonképpen még bárhol kiköthet a film.
Az egyetlen szórakoztató dolog az volt számomra, amikor az egyes novellákat felismertem, jellegzetességeik naturalista ábrázolásmódját viszont eléggé hatásvadásznak éreztem. A gyilkos kilétének felfedése semmilyen megdöbbenést, rácsodálkozást nem csalt ki belőlem, ugyanolyan unalmas volt, mint a film többi része. Általában a hasonlóan átgondolatlan filmek kifejezetten fel szoktak bosszantani, de ez annyira felszínes volt, hogy csak egy halvány legyintésre futotta tőlem. Arra jó, hogy elteljen vele két óra az estéből, ugyanakkor azt a két órát érdemes ennél összetettebb és izgalmasabb alkotásokra szánni.
LooneyLuna23 2021. február 3., 18:25 Első hallásra remek kikapcsolódásnak ígérkezett a film, hiszen története szerint Edgar Allan Poe novellái szolgáltatnak inspirációt egy sorozatgyilkosnak, aki ráadásul 19. századi közegben, az író életében szedi áldozatait. Ebből a kiindulópontból végül egy meglehetősen semmitmondó, nagy izgalmakat nem tartogató végeredmény jött létre, amiért leginkább a készítők lustaságát lehet okolni. Véleményem szerint ők a kezdet kezdetén belenyugodtak a tudatba, hogy Poe neve és novelláinak félelmetes mivolta garantáltan felkelti a nézők figyelmét, ezért meg sem próbáltak egy kidolgozott sztorit letenni az asztalra, csupán fogták az író ismertebb elbeszéléseit, beleszőtték őket egy gyilkossági nyomozás kereteibe, meg kreáltak melléje kísérőnek egy totálisan felesleges és lagymatag szerelmi szálat a móka kedvéért. Ezzel a megoldással egyébként úgy-ahogy kibékültem volna, de sajnos az egész nyomkeresés, rejtvényfejtés érdektelenül volt előadva, látszólag a színészek se nagyon tudták, hogy kéne viselkedniük a szerepükben.