Kézikönyvtár Irodalmi alakok lexikona D Dobó István Teljes szövegű keresés Dobó István – báró, régi felvidéki nemesi család fia, egri várkapitány (1500k. –1572) fontos alakja Gárdonyi Egri csillagok c. regényének. A vár sikeres védelme a hatalmas túlerővel szemben nagyrészt az ő katonai és emberi kiválóságának volt köszönhető. Igen kemény fegyelmet tartott, igazságosan, de szigorúan ítélt minden vétség dolgában, az árulást azonnali halállal, az ellenséggel való bármiféle tárgyalást, tőle való üzenethozást is súlyos fogsággal büntette. Eger védelméért ~ királyi kitüntetést és birtokadományt kapott, erdélyi vajda és lippai kapitány lett, 1567-től azonban felségárulás vádjával öt évig fogságban tartották, és csak röviddel halála előtt kapott kegyelmet.
(A pasa sem élt sokáig, mert Szulejmán szultán 1555. szeptember 29–én, hallgatva Hürrem szultánra és kegyenc-veje, Rüsztem pasa intrikáira, Topkapı Szerájban kivégeztette. ) A történeti hűség és teljesség természetesen Gárdonyi Gézától nem várható el. Ő író volt és nem történész, átélhetővé akarta tenni az elmúltat, amelynek látványos emléke – az egri vár – ott magasodott Eger városa felett, ahol maga is élt. A bástyák, a falak és a kazamaták történetét kutatta. Mivel a helyiek már nem sokat tudtak róluk, járta a levéltárakat és a könyvtárakat. Apjaként vigyáz Gergőre, és viszi Török Bálint udvarába. Margit: kedves, szeretetreméltó, önzetlen, pártfogásába veszi a gyerekeket és anyjukként gondoskodik róluk, amíg fogságban vannak. Cigány: furfangos, szemtelen, de azért behízelgő, nyájas, kétszínű modorával leveszi a törököket a lábukról. Varsányi: már ebben a fejezetben is eszes, körültekintő, mindenre odafigyelő, felfedezi a török lábnyomokat, így jó nyomolvasónak bizonyul, segítőkész. Dobó István és az egész falu hasznát látja ennek.
Bornemissza Gergő: az 1. fejezet 1533. -ban játszódik, ekkor Gergő még csak 7 éves, egy kis parasztgyerek, édesanyja neveli, mert apja meghalt. Már ekkor is talpraesett, bátor, helyén van az esze, meg tudnak szökni a török janicsár Jumurdzsák fogságából Vicuskával. Jó megfigyelő, a török lóval együtt megszerzi a nyergében talált aranyat is, sőt jól leírja azt is, hogy néz ki az aki fogságba ejtette őket, így Dobó ráismer. Kisgyerek létére megjegyzi, és el is tudja mondani, a Cecey bírtok ellen készül a török csapat, hogy kirabolja. Anyja halála után Dobó veszi pártfogásába, a ló után kardot is kap, és vitézséget, kardforgatást, hadi tudományokat tanulhat majd Török Bálint udvarában. Cecey Éva, Vicuska: Cecey Péter és Juliska kislánya, itt még csak 5 éves. Úri leányka, szüleinek késői gyermeke. Félénk, de hallgat Gergőre, és így ő is bátran viselkedik és meg tudnak szökni a fogságból. Dobó István itt még 30 éves, de bátor, képzett katona, ismeri a török szokásait, hadviselésüket, hogyan kell ellenük felvenni a harcot.
Mekcsey István Született 1500 Gerde [1] Meghalt 1553 (52-53 évesen) [2] Sajóvárkony Sírhely Szent Márton-székesegyház Állampolgársága magyar Rendfokozata hadnagy Halál oka lincselés A Wikimédia Commons tartalmaz Mekcsey István témájú médiaállományokat. Mekcsey István névváltozatok: Mekchey, Mechkey, Nekchey (? – Sajóvárkony, 1553) magyar földbirtokos, várnagy. Élete [ szerkesztés] Egy 1536-os oklevélben Stephanus Mechkey de Halesfalva néven említett Mekcsey [3] [4] nemesi származású volt, először 1542 -ben bukkan fel forrásokban mint Baranya vármegyei birtokos. 1548 -ban huszti várnagy és a máramarosi sókamara prefektusa. Több diplomáciai megbízást is ellátott, 1551 -től Zay Ferenc helyett az egri vár várnagyának nevezték ki Dobó István mellé. Az 1552 -es ostrom idején Dobó várnagytársaként derekasan harcolt. Az ostrom után I. Ferdinánd 50 forint jutalomban részesítette és földbirtokot adományozott neki. 1552. november 25-én Dobóval együtt leköszönt a várnagyi tisztről, de 1553. március 11-ig tisztében maradt.
Dobó tehát elhatározza, hogy vitézt nevel a kisfiúból, ennek jegyében a török zsákmányból származó kis piros hüvelyes kard ot köti az oldalára, majd megkéri Gábor papot, hogy vigye el a fiút Török Bálint lakhelyére, Szigetvárra. Dobó ugyanis előrelátó és amikor elhatározza, hogy az úton felbukkanó 200 fő török csapatot megtámadja, azzal is tisztában van, hogy Gergely nem lesz biztonságban a csata alatt, ezért küldi el a pappal. A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2013. nyár számában olvasható. Amit tett, az némiképp hasonlít arra, amit a jeles és jó tollú amerikai író, Washington Irwing (1783-1859) Andalúziában cselekedett. A Spanyolországba, Granadába került Irwing az Alhambra falai közé költözött, s megírta az egykori mór palota regényes történetét, amelyet hazatérve hazájába, 1832-ben megjelentetett a "Tales of the Alhambra" címmel. Ezzel nem csak örök emléket állított az Alhambrának és Granadának, hanem írásával világturizmust indított el, amellyel megkezdődött az Alhambra és Granada új, máig ható fénykora.