A városházán pedig már július 12-én délután megkezdték a polgárőrség szervezését és a fegyverek kiosztását. Július 13-án aztán folytatódott a fegyverkezés. A párizsi lázadók fölgyújtották a közgyűlöletnek örvendő vámállomásokat, és ezen a napon került sor a Saint-Lazare apátság kifosztására is. A párizsi lázadók mindenhol fegyvert és lőport kerestek, mert attól tartottak, hogy Necker menesztése után hamarosan a városra és polgáraira támadnak a király csapatai. Nem sejtették, hogy a király csapatai lényegében tökéletes passzivitásukkal segítik majd elő a forradalom győzelmét. A Bastille ostroma 1789. július 14 reggelén a Bastille személyzete összesen 114 közkatonából – ebből 82 invalidus -, egy őrmesterből és öt tisztből állt. Ezen kívül nagy mennyiségű lőszerrel is föl voltak szerelkezve, amit két nappal korábban szállítottak át a börtön épületébe. Bernard René de Launey, az erőd kormányzója – akinek már az apja is a Bastille kormányzója volt és ott is született – egyedül az élelmiszer- és vízellátásról nem gondoskodott: az ostromot így lényegében egy-két napi ellátmánnyal kezdték meg.
Lövöldözés kezdődött a Bastille védői és az ostromlók között, akik július 14-én délelőtt már több ezer társukkal együtt tértek vissza. Feszült helyzet volt ez, melyben Launay sikertelenül próbált egyensúlyozni a tömeg és a védők között: a parancsnok úgy vélte, a párizsiakat elsősorban a félelem vezérli, ezért beeresztett egy küldöttséget a várba, hogy megmutassa, a polgárokat fenyegető ágyúk töltetlenek, és senkit nem áll szándékában bántani. Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet című festménye az 1789-es forradalom szimbóluma, s valamennyi francia felkelésé. kép: wikipédia Launay kísérlete azonban éppen ellenkező hatást ért el, a visszatérő küldöttség ugyanis támadásra bátorította a forradalmárokat, akik átmásztak az erődítmény külső kerítésén. Elkeseredett tűzharc kezdődött, mely mintegy 100 ember életét követelte, de a Bastille védői sikeresen ellenálltak. Délután három órakor aztán az ostrom új lendületet vett, mivel nemrég dezertált katonák is csatlakoztak a felkelőkhöz, és öt ágyút vontattak a falak alá.
A bejárat szétlövése gyakorlatilag megpecsételte volna az várbörtön sorsát. Tudta ezt de Launey is, aki felajánlotta a kapitulációt, melynek értelmében a Bastille védői fegyveresen elvonulhatnak. E forgatókönyvet a bizalmatlan lázadók érthető módon nem favorizálták. De Launey ezt követően végzetes döntést hozott és lebocsátotta a felvonóhidat. A beözönlő lázadók hamar lefegyverezték az erőd védőit, majd szabályos vérengzésbe kezdtek, melynek áldozatául esett többek között maga a kormányzó is; fejét lándzsára tűzték. Alig egy nappal az ostrom után hozzáláttak a Bastille bontásának, egy évre rá pedig lényegében semmi sem maradt a királyi zsarnokság szimbólumából. A Bastille makettje, ami az erőd köveiből épült Forrás: AFP/Roger Viollet Pucéran rohangálva ünnepelték a szabadságot A történelemformáló ostromot egy évvel később, 1790 július 14-én ünnepelték meg először, amely " Fête de la Fédération " (Szövetség ünnepe) néven vonult be a történelembe. A Mars mezőn tartott, megbékélést szimbolizáló megemlékezésen korabeli források szerint – dacára az esős időnek - több százezer ember gyűlt össze.
A Château de la Muette kastély kertjében rendezett lakomán több mint húszezer embert láttak vendégül. La Fayette a "Szövetség ünnepén" Forrás: Wikimedia Commons A jelenkori Bastille-nap eredete A Fête de la Fédération az elkövetkezendő viharos időszakban (napóleoni háborúk, a királyság ideiglenes visszatérése) hosszú ideig feledésbe merült, csak 90 évvel később került ismét elő azzal a céllal, hogy újból felébredjen a nemzet öntudata. E lépésre minden bizonnyal szükség volt, az 1870-1871 között zajló francia-porosz háború ugyanis francia vereséggel zárult, akik emiatt elvesztették két legfontosabb tartományukat, Elzászt és Lotaringiát. Eleinte két időpont versenyzett a "legnagyobb nemzeti ünnep" címért. augusztus 4-e szintén jelentős dátum Franciaország történelmében, ekkor törölték el az egyházi és nemesi kiváltságokat. 1880. május 21-én a harmadik köztársaság egyik politikusa, Benjamin Raspail nyújtotta be azt a javaslatot, melynek értelmében mégis július 14-e mellett kötelezték el magukat a döntéshozók.
1789. július 14-én a párizsi tömeg megostromolta a Bastille-t, a börtönszerű erődöt, a királyi önkény jelképét. Ám az ostrom körül, az utóbbi évek történeti kutatásainak eredményeképp, egyre több a kérdőjel. Korábban mintegy a Nagy Francia Forradalom bevezetéseként értékelték ezt az eseményt: a Tömeg lerombolja az ancien regime, XVI. Lajos zsarnokságának szimbólumát. Csakhogy: miért pont a Bastille volt a zsarnokság szimbóluma, mikor az ostrom idején mindössze hét fogoly, töbségük köztörvényes bűnöző, raboskodott benne? XVI. Lajos uralma idején pedig évente átlag 17 rabja volt a börtönnek. Annak a börtönnek, amely nemcsak Franciaország, de Európa egyik legliberálisabb fegyintézete is volt. Kiváló volt a koszt, a rabok olvashattak, írhattak, látogatókat fogadhattak. Egyesek még a városba is kijárhattak. A Bastille ágyúi Párizsra néztek. Lehet, hogy ez heccelte fel a tömeget? Nem valószínű, ugyanis a Bastille ágyúi már századok óta a város felé néztek, és nem is voltak mgtöltve. 1789. július 14-én elterjedt a hír( itt is egy kérdés: ki terjesztette el?
Ezenfelül a harmadik rend ellenállása folytán nemsokára létrejött az uralkodótól független Alkotmányozó Nemzetgyűlés, mely májustól kezdve állandó harcot vívott Lajossal: a király először elismerte, majd korlátozta a gyűlés szerepkörét, hogy aztán hamarosan ismét meghátráljon, és Párizs környékén mozgósítsa hadseregét. 1789 nyara forró kezdetet vett, a fővárosban általános bizonytalanság lett úrrá: miközben egy kétes legitimációjú gyűlés megkezdte az új alkotmány kidolgozását, és a régi rendszer lebontását, Lajos saját tanácsadói és Párizs álláspontja között hezitált, erőszakot pedig nem mert alkalmazni. Az események július 11-e után gyorsultak fel, amikor a király elbocsátotta a népszerű Necker pénzügyminisztert, a reformok és az adósság leküzdésének elkötelezett hívét. A párizsiak ezt úgy értelmezték, hogy XVI. Lajos végleg konzervatív támogatói mellé állt, ezért a városban zavargások törtek ki, melyek a Bastille ostromában csúcsosodtak ki. Az V. Károly (ur. 1364-1380) által átépített Bastille a 14. század elején még városkapuként szolgálta a város védelmét, majd ahogy Párizs terjeszkedett, a francia király erőddé egészítette ki a roppant épületet.
Tartson ki a végsőkig: elegendő katonát biztosítottam hozzá! 1789. Besenval báró". Az ostromlók mégis a békés megoldás felé hajlottak, s küldöttséget készültek indítani az erődbe - már csak azért is, mert a Bastille tornyain fehér kendők tűntek fel, a katonák pedig kalapjaikat lengették. Az öröm azonban korai volt. Áratlanul ágyú dörrent, és a küldöttek közül hárman azonnal meghaltak. A tűzparancsot minden bizonnyal Launey adta ki, aki - a kor legszellemesebb francia írójának, Rivarolnak szavaival élve - "elvesztette a fejét, mielőtt még levágták volna. " Négy óra körül hivatásos tüzérek érkeztek az erőd alá, akik rögtön a Bastille kapuja felé irányították az ágyúkat. A kormányzó látva ezt, azzal fenyegetőzött, hogy a levegőbe röpíti a börtönt és vele együtt a környéket is, de tettét már nem tudta végrehajtani, mert váratlanul kinyitották a kapukat, és a tömeg beözönlött. A véres jeleneteket nem tudták megelőzni, megakadályozni a hivatásos katonák: egyikük, Pierre Augustin Hulin próbálta óvni Launey-t, de hamar kiragadták a kezéből.
A USA Today a múlt hétvégi nyomtatott számát csomagolta egy olyan hirdetésbe, amelyen az olvasható, hogy Amerika-szerte hibrid – félig ember, félig állat – babák születtek. Bár a címlap felső részén, apróbb betűkkel feltüntetik, hogy reklámról van szó, az újság valós címlapjára hasonlító megjelenés alkalmas lehet az emberek megtévesztésére. A kreatív csomagolás a Netflix új sorozatát, Az agancsos fiú ( Sweeth Tooth) című képregényadaptációt hivatott reklámozni. A szolgáltató oldala szerint a sorozatban "egy kedves, félig ember és félig szarvas teremtmény indul veszélyes kalandra zsémbes védelmezőjével egy posztapokaliptikus világon át, az újrakezdés reményében". Sweet Tooth: Az agancsos fiú. Fotó: Netflix Elmosódó határok Mint arra a Snopes felhívja a figyelmet: bár nem újfajta hirdetési formáról van szó, a szakmát megosztja a formátum. Az egyik újságírói szervezet etikai kódexe például azt az álláspontot képviseli, hogy az etikus hirdetési gyakorlat nemcsak megkülönbözteti a híreket a hirdetésektől, hanem kerüli az olyan hibrid megoldásokat is, amelyek elmossák a határt a kettő között.
Az egyes részek újabb és újabb karaktereket vezetnek be, és egyre több információt osztanak meg az Összeomlás utáni világról: megismerjük az újonnan kialakult társadalmi rendet, felfedezzük a túlélők életét irányító szabályokat, az ellenállás egységeit. A történetmesélés egyik fontos eleméül az alkotók hőseiket nagyon látványos és ellentmondásos közegekbe helyezik: a posztapokaliptikus világban is burjánzó természet és a családokban a szörnyűségek árnyékában is élő csendéletek reménnyel töltik el a nézőt. Az ambivalenciát az is erősíti, hogy a történetet Josh Brolin (Thanos a Marvel-moziuniverzumból) narrációja kíséri, ami egyfajta mesés keretbe helyezi a borzalmakat – ezzel is sugallva, hogy nem egy hagyományos disztópiával állunk szemben. Sweet Tooth: Az agancsos fiú | Magyar Narancs. Az ilyen típusú történetek rendszerint rossz vagy legalább keserédes véget érnek, és az esetek legkisebb részében olyan fény vonul végig rajtuk, amit a Sweet Tooth minden pillanatában érzünk. A sorozat egyik legnagyobb teljesítménye, hogy bár nem fukarkodik a szörnyűségek felvázolásával, mindvégig életigenlő és reménykeltő tud maradni.
Pál utcai fiúk szerkezeti vázlat Monet impresszió a felkelő nap Csak színház és más semmi 3 évad 2 rész online ecouter