A Bambi óta tudjuk, hogy egy szeretnivaló karakterekkel büszkélkedő rajzfilm is képes megríkatni az embert, s aki e műfajt szereti, nem feltétlenül szülő, infantilis vagy örök gyerek. Pláne, ha nem kizárólag Walt Disney-ben gondolkodunk, hanem a ma már az egész világon óriási népszerűségnek örvendő japán animét is figyelembe vesszük. Utóbbi elterjedésének ugyan legalább annyit ártott, mint amennyit használt a Pokemon-jelenség, ám Noszaka Akijuki irodalmi elismerésben részesült, több japán iskolában a kötelező olvasmányok közé sorolt, önéletrajzi alapokon nyugvó II. világháborús drámája, a Szentjánosbogarak sírja a műfaj nagy öregjének, Takahata Iszaónak a vezényletével öltött anime-formát, s már a nyitójelenetben a főszereplő szájából elhangzó első mondat – 1945. szeptember 21-én haltam meg – tudatosítja a nézőben, nem mesefilmet néz. A számokban és áldozatokban mért háborús mérlegek sosem térnek ki a következményekre: a megcsonkított családokra, emberekre, életekre. A tizenéves Szeita és négyéves kishúga, Szeicukó jó ideje nem láthatták a japán hadiflottánál szolgálatot teljesítő édesapjukat, ám egy bombázás az édesanyjuktól is végérvényesen elszakítja a testvérpárt, akik egy rokonuknál találnak átmeneti menedéket.
Azt mondjuk egyáltalán nem tartom meglepõnek, hogy a nemzetközi lobbi a végletekig ajnározott Schindler listája és hasonló produktumok mellett miért hallgatja kvázi agyon ezt az animét, az amerikai filmeket évtente x alkalommal elõveszik valamelyik olyan csatornán, amiket mindenki tud fogni, ezt viszont jól eldugták kisebb csatornákra, hátha elsiklanak fölötte az emberek, vagy nem tudják fogni az adókat, és sajnáljuk. Elszomorító ez a kettõs mérce, az egyik népcsoporttal történtekkel évente megszámlálhatatlan alkalommal foglalkozunk, toljuk a kedves nézõk képébe a filmeket, miközben a másik oldalról tudomást sem veszünk. Holott meggyõzõdésem, hogy a japánok sem voltak feltétlenül erõszakosabbak és "imperialistábbak", mint mondjuk az angolszászok, és ott is bõven kijutott az egyszerû embereknek a szenvedésbõl, csak hát a történelmet a gyõztesek írják.
A fasírtra ne csak feltétként vagy menzakajaként tekints, inkább hozz ki belőle jóval többet, mint eddig! Kevés változtatással, sajttal töltve, pikánsan fűszerezve fejedelmi fogás lehet. Finom ropogósra sül, és belül sem lesz száraz. Nagy előnye, hogy hidegen ugyanolyan jó, mint melegen. Sajttal töltött fasírt recept Hozzávalók 4 személyre A fasírthoz 60 dkg darált hús 25 dkg sajt 2 db zsemle 1 db vöröshagyma 2 gerezd fokhagyma 1 teáskanál fűszerpaprika só bors Előkészítési idő: 15 perc Elkészítési idő: 1 óra Elkészítés: A szikkadt zsemlét áztasd langyos vízbe, majd alaposan nyomkodd ki. Keverd össze a darált hússal, az apróra vágott vöröshagymával és a zúzott fokhagymával. Sajttal töltött baconbe göngyölt fasírt recept. Ízlésed szerint sózd, borsozd meg, szórj hozzá fűszerpaprikát. Alaposan gyúrd össze, majd kóstold meg, hogy nem kell-e még fűszerezni. Ezt követően a darált húsos masszát tedd egy sütőpapírra vagy alufóliára, majd lapítsd el. Szórd rá egyenletesen a reszelt sajtot. Óvatosan tekerd fel a húst, majd rakd egy zsiradékkal kikent tepsibe, és önts alá kevés vizet.
Tegyük változatosabbá megszokott ízeinket Nem nagy durranás egy fasírt, de ha megtöltjük egy kis sajttal, már is érdekesebb. Egy szép színes salátával pedig már a szemünknek is jól esik! Ahogy én készítettem: Én sertés húsból készítettem legalkalmasabb erre a célra a kicsit zsírosabb hús (nálam lapocka). Először a húst daráltam le majd beáztattam a zsemlék et tejbe. Amikor megázott kinyomkodtam a tejet belőle és a darált hús hoz morzsoltam. Ízesítettem, sóval, borssal, fűszerpaprikával, őrölt köménnyel és sok zúzott fokhagymával. Beleütöttem annyi nyers tojást, ahány zsemlét adtam hozzá. Hagytam addig állni, amíg a salátát elkészítettem. Lilahagyagymás majonézes kukoricasaláta: Konzerv főtt kukoricát használtam, aminek a levét leszűrtem. Lilahagymát és piros pritamin paprikát daraboltam. Ezeket összekevertem, megszórtam aprított petrezselyemzölddel. Sajttal töltött fasírt videa. Majonézbe (amit ízesítettem kevéske sóval, édesítővel, mustárral, fehérborral és annyi tejföllel, hogy jól keverhető masszát kapjak) beleforgattam.
Elkészítése: A hagymákat apróra vágtam. A zsemléket tejbe áztattam, kinyomkodtam. A darált húst összedolgoztam az apróra vágott hagymákkal, tojással, kinyomkodott zsemlékkel. Ízesítettem sóval, borssal, pirospaprikával. A kész masszából kis rudakat formáztam, mindegyik közepébe egy vékony hasábra vágott sajtot nyomkodtam. Fasírt helyett próbáld ki ezt: sajttal töltött darálthúsos fészek - Egy az Egyben. A rudacskákat bacomba tekertem és kiolajozott tepsibe tettem. Előmelegített sütőben /40-50 perc/ megsütöttem. Jó étvágyat kívánok hozzá!