A technika fejlődése révén igen komplex módon programozhatóvá váltak, működésük, időzítésük, terápiás algoritmusuk mind mind a kezelőorvos által egyénileg meghatározható, beállítható. Terápiás funkicójuk mellett, mint "egyéb ritmuszavarok" kutatói is működnek, folyamatosan figyelik a páciens saját szívműködését, és minden gyanús eltérést rögzítenek. Terheléses EKG A vizsgálattal azt ellenőrzi az orvos, hogy fizikai terhelésre hogyan reagál a szív. Koszorúér betegség kivizsgálására, szívinfarktuson átesettek utánkövetésére használjuk. Bővebben... Holter EKG A Holter EKG a szívritmuszavarok alapvető vizsgálóeljárása. 24 órás EKG monitorozást jelent, mellyel ritmuszavarokat tudunk regisztrálni, betegséget diagnosztizálni. 24 órás vérnyomás mérés Ambuláns vérnyomás monitorozást jelent. A páciens kap egy készüléket a karjára, ami egy teljes napon át, időközönként automatikusan méri és rögzíti a vérnyomását. Kardiológia maganrendeles nyíregyháza . Pacemaker kontroll A pacemaker egy olyan elektronikus műszer, melyet a szív belsejébe ültetünk, így lehetőségünk van a betegünk szívritmusát stabilizálni.
Jelenleg kardiológiai magánrendelésem mellett a nyíregyházi Megyei Kórházban dolgozok: pacemaker műtéteket végzek, pacemaker utánkövetést, programozást, szívultrahangos vizsgálatokat, kardiológiai kivizsgálást, gondozást folytatok. Ügyeleti időben a Kardiológiai Intenzív Osztályért felelek, konzíliumot adok a megye környező településeinek, a sürgősségi osztálynak, és egyéb osztályoknak. Kórházi fekvőbeteg részlegünkön három kórterem tartozik hozzám, ahol kardiológiai, és belgyógyászati betegeket kezelek.
A megyei kórházban betöltött funkciói mellett dr. Szegedi János számos szakmai társaság tagja. Ezek közül kiemelkedő a Belgyógyászati Szakmai Kollégiumban immár húsz éve betöltött szerepe. Külön érdekesség, hogy 1976 óta szakfőorvos és tíz éve címzetes egyetemi docens is. Mint mondja, még mindig izgul, amikor vizsgabizottsági tagként kell tanítványaival találkoznia.
Egyik leghagyományosabb párlatfajta. Mindenhol, ahol fejlett a borkultúra, fejlett e "borászat melléktermékéből" készülő párlatkultúra is. A világ leghíresebb ilyen törkölypárlata az olasz Grappa. Mi az a "seprő-pálinka"? A seprő a borkészítés során a borban kialakult "üledék", amelyből alkoholtartalma miatt párlat készíthető. A jelenleg hatályban lévő rendeletben nincs ilyen kategória, ezért a belőle készült párlatot hivatalosan nem nevezhetjük pálinkának. Van-e diópálinka? Hivatalosan nincs, a diónak ugyanis nincs megfelelő mennyiségű erjeszthető cukortartalma. "Diópálinkának" nevezett italt azonban sok helyen készítettek őseink, ami nem dió erjesztésével és lepárlásával készült, hanem egyéb (pl. törköly) pálinkában áztattak puha zölddiót, ezáltal a pálinka átvette a zölddió ízét. Hány kilogramm gyümölcsből lesz 1 liter pálinka? Gyümölcstől függ. Legtöbb pálinkát sárgabarackból, szilvából, törkölyből készíthetünk, melyekből egy liter pálinkához 9-10 kg szükséges. Legkevesebb pálinka pedig például kökényből, somból, berkenyéből készül, egy liter pálinka elkészítéséhez 40-45 kg-ra is szükségünk lehet.
Egyik percben lédús, ízletes gyümölcs, a következőben pedig bársonyos, simogató itóka. Ami a kettő között történik, az varázslat… na jó, nem egészen: a finom párlat a gondos odafigyelés, és szorgalmas munka eredménye, melynek minden lépése különös figyelmet igényel. Mai cikkünkben azt mutatom be, hogyan lesz a gyümölcsből cefre. A legutóbbi két cikkben már megismerkedtünk az előkészületekkel: kiválasztottuk a tökéletes termőterületet, a legszebb gyümölcsöket, és ezeket fel is dolgoztuk, hogy jó pálinka-alapanyagok legyenek. A mai cikkben arról lesz szó, hogy ez a feldolgozott gyümölcs hogyan válik cefrévé, mi az utolsó előtti lépés a főzés előtt? Hogyan lesz a gyümölcsből pálinka? 2. rész: a gyümölcs cefrézése Mi az a cefrézés? Legutóbb ott hagytuk abba, hogy az almafélék aprítva vagy darálva, a csonthéjasok kimagozva, a bogyós gyümölcsök bogyótlanítva várnak a folytatásra. Most jön tehát a cefrézés, aminek lényege az erjedés támogatása és kontrollálása. Minden gyümölcsben van egy pektin nevű kocsonyásító anyag, ami nagyon hasznos, ha lekvárt főzünk belőle, ám kevésbé jótékony, ha pálinkára vágyunk.
Ágyazás A desztillált és pihentetett pálinkát aszalt és/vagy friss gyümölcságyon legalább három hónapig tárolják. Ez az eljárás újabb íz-, szín- és illatanyagokkal gazdagítja a pálinkát. Ezen felül ez az egyetlen módja a legális édesítésnek is, hiszen az igazi pálinka nem tartalmazhat hozzáadott cukrot, mézet vagy más édesítőket. Az aszalt gyümölcsök koncentrált cukortartalma is beleoldódik az ágyazott pálinkába, így ezek az italok rendszerint édesebbek is. 10. Házasítás Házasításnak azt nevezzük, amikor kettő vagy több kész pálinkát valamilyen arányban összeöntenek. Ez történhet egy gyümölcsfaj több fajtájából (pl. többféle szőlőpálinka keveréke) vagy különböző fajú gyümölcsökből. Mindig a kapott ital harmóniája, élvezeti értéke dönti el, hogy mely fajtákból milyen mennyiség kerül a házasításba. Az utolsó 3 lépés már a pálinka típusától függ, nem minden ital esetében beszélünk érlelésről, ágyazásról, illetve házasításról. Minden egyes lépés során nagyon fontos a megfelelő szakértelem és a sok-sok év tapasztalat – itt válik el az igazi pálinkamester az egyszeri pálinkafőzőtől!
A törkölypálinka első említése a 17. századból származik: 1697-ben az erdélyi országgyűlés – a borosgazdák védelmében – egy időre betiltotta a készítését. Eközben azonban Kassán 1708-ban még kidobták a nagy mennyiségű fölösleges törkölyt. [3] A törkölypálinkát eredetileg nem közvetlenül törkölyből főzték, hanem a belőle nyert csigert párolták le. Még a 19. század kezdetén is jelent meg olyan magyar kézikönyv, mely szerint a borseprőt és a törkölyt nem szabad az üstbe tenni, hanem a belőlük nyert másodbort kell lefőzni. [4] Az 1820-as években még az egyik leggyakoribb magyar párlatfajtának nevezték, de az egyre elképesztőbb mennyiségben gyártott burgonyaszesz miatt a következő évtizedekben elvesztette ezt a státuszát. A két világháború között a legnagyobb mennyiségben törkölyt használtak fel a legális pálinkafőzéshez, ám a pálinkák és borpárlatok együtt is csak nagyjából a negyedét tették ki a mezőgazdasági szeszfőzdék termelési keretének. Az 1950-es években a pálinkák 30%-a törkölypálinka volt, ez az arány a későbbiekben csökkent.
Megszerzése ugyanaz. Tehát mi a marc? Érdemes megkülönböztetni ezeket a borpárlatokat, amelyeket most láttunk, és a törkölyök között, amelyekben az alapanyag nem bor, hanem szőlő. A törköly- vagy törkölypálinkát a borkészítés során a maradék hulladékból desztillálják, főleg héjat és magot: a héjat vagy a tészta. A törköly (vagy helyesen említett törkölypálinka) elkészítéséhez nem bort, hanem szőlőhulladékot használnak A törköly előállítását több európai országban végzik, néhány változóval az előállítási módszerekben és természetesen a nevében. Franciaországban "Marc" néven, Olaszországban "Grappa", Portugáliában "Bagaceira" és Spanyolországban ismerik őket. Melyek a legismertebb borpárlatok és hogyan különböztetjük meg őket? Kétségtelen, hogy a leginkább "díjazott" a konyak. Ez egy borpárlat, amely legalább két évig átmegy a hordón. Onnan igazi drágaköveket találhatunk. Az Armagnac régió franciaországi gyártója (Franciaország délnyugati része) Az Armagnac (francia nyelven: Armagnac) borpárlat, amelyet Franciaország Armagnac régiójában állítanak elő.
A pálinkától elválasztott vizet a lepárlás során nem sokkal a fogyasztása előtt rehidratálni vagy újra hozzáadni kívánták. Aztán kiderült, hogy ha fahordókban tárolják, a kapott termék jelentősen javult az eredeti párlathoz képest. Onnan számos más párlatot találhatunk: az elismert francia konyak, az öccse, Armagnac vagy a perui pisco, a brandi jelenlegi panorámájának egyik legnagyobb képviselője. Javier Campo sommelierünkkel mindegyiket áttekintjük, felfedezzük, hogy a különbség sok esetben az eredetből származik, és nagyon széles körben elterjedt hibákat oldunk meg. Tegyünk egy kis történelmet, mióta készülnek borpárlatok? Bár Kr. e. 800-ban rizspárlatok már Kínában készültek, az arabok voltak azok, akik az alembik feltalálásakor tökéletesítették a lepárlási technikát. Gyümölcsöket és virágokat desztilláltak, hogy parfümöket és zúzott ásványi anyagokat készítsenek sminkeléshez, például Kohl. Innen ered az Al Kohl szó. Még a 10. században a bort terápiás célokból kezdték desztillálni, és a 13. században történt, amikor egy katalán orvos és teológus, Arnau de Vilanova, miközben a Montpellieri Egyetemen közzétette az Aqua Vitae formuláját.