A szituációra akár azt is lehetne mondani, hogy a fagyi visszanyalt, annak a rétegnek a lányai kopasztották meg őket, amitől korábban ők loptak. Ramona mentalitásával; Miért ne kaphatnának ők is pár szeletet a tortából, ha már az ő pénzükből vették? Ezzel pedig fejest ugrottak eredetileg a színvonalasabb életért egy olyan centrifugába, amiből rövidesen borítékolható volt, hogy nem lehet kiszállni, csak a legvégén. Realisztikusan ütközött ki a pénz befolyása, a hirtelen jött pénz befolyása; előbb drága ruhák, aztán kütyük, aztán autók, aztán luxuslakás, aztán ház, aztán ez meg az… Mindent akartak egy idő után, amiről korábban úgy gondolták, semmi szükségük rá. Berántotta őket is ugyanaz a kapzsiság, mint a férfiakat, egyre óvatlanabbá váltak, egyre kapkodósabban és szervezetlenebbül űzték az átveréseket, végletesebben dolgoztak, elüldözték az ügyfélkört, egyre több probléma merült fel, ameddig bele nem tört a foguk. Ameddig nem találtak a hatóságok gyenge láncszemre, aminél fogva szétszakíthatták a láncolatot.
Mivel megtörtént eseményeken alapul az egész sztori (a New York Magazine cikksorozata tárta fel a lányok történetét), gyakorlatilag bármilyen irányba elindulhattak volna az alkotók, bármelyik aspektusát feltárhatták volna a kétezres évek derekától közel napjainkig vezető históriának. Ehhez képest a végeredmény nem lett sem gengszterfilm, sem oknyomozó bűnügyi sztori, de a látszat ellenére még csak nem is kifejezetten egy karakterre koncentráló biopic-szerű tematikát kapunk. A kvartett legártatlanabb(nak tűnő), legbizonytalanabb, leginkább szeretethiányos karaktere meséli el a történteket, a fő csapásirány pedig az ő életére, motivációira és mindenek előtt legszorosabb barátnőjével való viszonyára koncentrál, aki a csoport legerősebb és leghatározottabb tagja és egyértelmű vezetője. Ennek jegyében legnagyobb hiba pont az utóbbi kapocs trehány bemutatása. A kettejük között húzódó mély lelki szál kialakulását világosan feltárja a nyitány, viszonyuk további alakulását azonban rendkívül felszínesen látjuk.
Kifogásolták többen, hogy mennyire lazán veszi mind a film, mind a lánycsapat, amit véghez vittek, hogy megkárosítottak embereket, hogy maga a riporter is mennyire közömbös volt, de szerintem ez teljesen érthető, és a magam részéről én se sajnáltam ezeket az "áldozatokat". Elvégre kik voltak? Olyan beosztásban lévő emberek, akik abból gazdagodtak meg, hogy lopkodtak a társadalomtól, pár év alatt mélyrepülésbe nyomva az országot, lopkodtak a hozzájuk képest alsóbb létrafokon állóktól, majd az egészet elverték pár éjszaka alatt annak a szórakoztatására, ami a lábuk között lógott. Akik nagyvonalúan odadobták a színpadra valakinek a fizetését, amit nem kemény munkával, érdemi munkával szereztek meg, hanem azzal, hogy szó szerint elvették attól, akit megilletne. Így az általuk kisemmizett kisemberek rétege természetes, hogy nem fogja sajnálni, hogy ellopták a tolvajoktól a lopott pénzüket. Természetes, hogy akinek van igazságérzete, átlátja a rendszer, mint a riporter, az se ejt könnyeket a mások gerincén taposó, nagymenő brókerekért.
Életének 79. évében meghalt Kóbor János Liszt Ferenc-díjas rockénekes, a Kossuth-díjas Omega együttes alapító tagja - tudatta a zenekar a Facebook-oldalán hétfőn. Fotó: Paraméter - archív A zenész koronavírus-fertőzéssel november 9-én került kórházba, azóta ápolták, de állapotáról sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy súlyos. Most az Omega együttes jelentette be a hírt a Facebookon. A magyar könnyűzenei élet meghatározó alakját hétfőn érte a halál. Kóbor János 1943. május 17-én született Budapesten, a műszaki egyetemen építészmérnök diplomát szerzett. A Benkő László-féle Próféta gimnáziumi együttes egyesült egy másik gimnáziumi zenekarral, amelyben Kóbor János énekelt, így lettek a későbbi Omega alapító tagjai. Ezen a néven először 1962. szeptember 23-án lépett fel az együttes a Műegyetem várbeli kollégiumában, akkor már Benkő és Kóbor is műegyetemista volt. Kezdetben angolszász slágereket játszottak, első kislemezeiken is ezek jelentek meg 1966-ban, a dolog akkor fordult komolyra, amikor már az Egyetemi Színpadon is felléphettek.
Nem így történt. November 9-én került kórházba, állapota napról napra hullámzott, hol jobban volt, hol rosszabbul lett, míg végül a szervezete feladta a harcot a koronavírus elleni küzdelemben. A legendás zenészt, aki megingathatatlanul hitt saját immunrendszerében, legyőzte a betegség. Felesége a halála előtti hetekben minden nap imádkozott érte, rajongók ezrei küldték jókívánságaikat az Omega közösségi oldalán keresztül. Kóbor János 1943. május 17-én született Budapesten, Kossuth- és Liszt Ferenc díjas magyar művész. Kezdetben sportoló szeretett volna lenni, gátfutásban ért el fiatalon szép eredményeket, de egy sérülés miatt le kellett mondania erről a pályáról. Sok időt töltött gyerekként nyaranta édesanyja sváb rokonainál, Bátaszéken. anyai nagyapja és nagybátyja építészek voltak, így a fiatal Kóbor János a sportkarrier helyett végül egy másik utat választott: építésznek tanult. Gimnazistaként, osztálytársaival alapította első együttesét, ritmusgitáron játszott. A csapatban Varsányi István és Laux József is benne voltak.
Nem telik el nap, hogy ne gondolna a koronavírusban meghalt Benkő Lászlóra és Mihály Tamás basszusgitáros barátjára az Omega zenekar frontembere. "Annak ellenére, hogy nem telik el nap, hogy ne gondoljak régi barátaimra, tudjuk mindannyian, hogy ők is azt akarnák, hogy folytassuk. Ne vesszen kárba az örökségük, örökségünk. Mióta eltemettem a talán egyik legközelebbi barátaimat, azóta gyászolunk. Egy csodálatos dolgot hoztunk össze együtt. Mondhatni, hogy munkatársakból barátok, barátokból pedig egy nagy család lettünk. Mégiscsak 60 évről van szó. Ezalatt megéltük, hogy a világ különböző pontjain játsszák a zenénket. Elértük, hogy például a Gyöngyhajú lányra állva tapsolnak már akár Amerikában is" - mondta a Bors nak Kóbor János. Fotó: Polyák Attila - Origo A lap arról is írt, hogy Kóbor János már a temetésén gondolkodik. "Az nem változott, hogy hiszek a hamvasztásban. Szerintem 8 milliárd embernél már könnyebben jöhet az szóba. A temetők is korlátozottak, ráadásul ahogy mondtam régebben, a Balatonnál szeretnék örök nyugalomra térni, hogy a hamvaimat a szél szórja majd végig az ország egyik legcsodálatosabb tájékán.
1973-ban lemezszerződést kötöttek a nyugatnémet Bellaphon céggel, albumaik (Időrabló, Csillagok útján, Gammapolis) és a koncertek révén egész Európában, főleg a német nyelvterületen népszerűek lettek. Kóbor János 2010-ben szólólemezt adott ki, egy 17 tételes rapszódiát. 2013 májusában, amikor az Omega együttes fennállásának 51 éve óta először koncertezett Oroszországban, magas orosz ortodox egyházi kitüntetést, Nagykereszt Érdemrendet vehetett át, az együttes többi tagja pedig a Mihail Alekszandrovics Romanov Nagyherceg Emlékéremben részesült. Kóbor János 1987-ben Liszt-díjat kapott, 1998-ban a Magyar Köztársaság tiszti keresztjével tüntették ki. 2013-ban az Omega együttes tagjaként megosztva Kossuth-díjat kapott az együttes magyar könnyűzenében játszott úttörő szerepéért, a közönség szeretetétől övezett, folyamatosan megújuló, a magyar rocktörténetben egyedülálló nemzetközi sikereket elért, legendássá vált fél évszázados művészi pályafutásuk elismeréseként. A Budapest díszpolgára címet 2013 júniusában vehette át.
Kóbor János 1987-ben Liszt-díjat kapott, 1998-ban a Magyar Köztársaság tiszti keresztjével tüntették ki. 2013-ban az Omega együttes tagjaként megosztva Kossuth-díjat kapott. (MTI/) Ami biztosan érdekelné
Az Omegára 1969-ben figyelt fel a német piac. Először a "baráti keletnémetek" lettek rajongók, majd felfedezte őket egy német menedzser és a Bellaphon kiadó is, és a csapat kisvártatva európai sztárzenekarrá vált. Hívták őket az NDK-ba és az NSZK-ba is, és ők szívesen játszottak a szocializmust építő és a nyugat-európai jólétet élvező németeknél is. Mint egy, az oldalán megjelent interjúban Kóbor János elmesélte, ennek a keletnémet elvtársak nem nagyon örültek, ami az omegásokat persze a legkevésbé sem zavarta. A nyugatnémet fellépések persze fontosabbak voltak, annál is inkább, mivel a könnyűzene robbanásszerűen fejlődött technikailag is, és a modern hangszerek, erősítők, szintetizátorok csak ott álltak rendelkezésre. Amit nem tudtak megvenni, azt maguk készítették el. Mecky emlékezete szerint egy frankfurti zenei vásáron ők mutatták meg Brian Maynek saját gitárszintetizátorukat, amelyhez hasonlót a Queen gitárosa sem látott addig. A német nyelvterületen Kóbor János eleinte német szöveggel is énekelte a zenekar számait, de a keletnémet közönség furcsa mód jobban szerette, ha magyarul szól a Nem tudom a neved, a nyugatnémeteknél pedig már a hetvenes évek elején átálltak az angol nyelvű dalszövegekre.