Tücsökmuzsikás nyári este volt, bujkáló holdvilág úszkált az égen, ráérő emberek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt megakadt az asszonyok szeme, mondták is fönnhangon: - Ott is nagy eső járt, ahol ez termett. Hét határban nincs ilyen szép szál legény. - Hallod-e, ispán? - húzta ki magát büszkén a király. Az ispán még meg se mukkanhatott, mikor valaki alázatosan megszólalt: - Kivéve a gyevi bírót. Szép, fehér hajú öregember volt, aki mondta, még a sapkáját is megemelte hozzá. Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették magukat. Ballagtak tovább, be a falu közepére, ahol nyitott ajtajú ház ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott a szél. Ott is ácsingózott egy-két ember, odafordult hozzájuk a király: - Csárda ez, atyafiak? - Az ez. - Van-e benne fehér cipó? - A váci püspök se eszik olyant. - Kivéve a gyevi bírót - mondták ketten is egyszerre. - Hát piros bor? - A török császár se iszik olyant. - Kivéve a gyevi bírót - kapkodták le a népek a fejrevalójukat.
- csikorgott ki valaki a sarokból, mint a kenetlen kerék. S nyomban ki is gurult a szoba közepére egy kis duda formájú ember, akinek szép nagy szélfogó füle volt, mint a szentesi korsónak, s azt annál sebesebben mozgatta, minél jobban elfutotta a méreg. - Gyeviben az a törvény, hogy a bírót mindenből ki kell venni. - Ejnye, kutya meg a mája! - csodálkozott el a király. - Hát aztán ki hozta ezt a gyevi törvényt? - A gyevi bíró! - lengette a füleit a dudaember. - No, szeretném azt a jeles bírót látni! - kacagott a király. - Hát csak nézzen meg kend - szuszogott a dudaember -, én vagyok a gyevi bíró! - Hát akkor kendet vigye el a markoláb - mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás deák mondja kendnek. Az lett ebből, hogy a gyevi bíró mindjárt előrikkantotta a kisbírót, és hűvösre tetette a két diákot. - Ki nem ereszted őket, míg meg nem tanulják a gyevi törvényt! Ment is a két diák engedelmesen, de kisvártatva lelkendezve futott vissza a kisbíró, mutogatva az összeszorított markát, mint az égett sebet.
Gyevit ne tessék keresni a térképen, mert a térképen csak Algyő található, egy macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a makfa mondhat, amit akar, a gyevi magyar mégiscsak jobban tudja a faluja nevét, mint a mappa. A gyevi magyar itt árulja a sült tököt a kultúrpalota tövében, a két kűszent lábánál, akiknek nagy örömük telhet ebben a déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz, a másik Arisztotelész. Kérdezem tőle, hová való, ezt feleli rá: – Leginkább csak Gyevibe. A régi világban szokásban volt a nagyeszű magyaroknál a Márton gyereket Mártának kereszteltetni, hogy a császár lánynak gondolja, és ne öltöztesse angyalbőrbe. Valami ilyen huncutság lehetett abban is, hogy Algyő Gyevinek nevezte el magát. Gondolta, hogy így majd nem találják meg mindenféle dézsmaszedők. No de ez a tudósok dolga, én csak annyit mondhatok, hogy Gyevi már akkor is Gyevi volt, mikor utoljára járt benne a király. Az pedig igen régen volt, mert az utolsó király, aki benne járt, Mátyás király volt. ("Az pedig még Kossuth atyánknál is régebben volt, hallja! "
Olvasom a Médiatanács közleményét és nem hiszek a szememnek. Azt írja a Médiatanács, hogy "egyetlen olyan bírói ítélet sem létezik, amely kimondaná a Klubrádió pályázatának alaki érvényességét". Nagyon igaz. Hiszen azt sem mondta ki a bírói ítélet, hogy sütött a nap szerdán, valamint azt sem, hogy Arató András milyen színű ingben hallgatta végig a döntést. Nem tudjuk továbbá, hogy a bíró mit ebédelt aznap és a gyereke kapott-e intőt a suliban. A Médiatanács közleménye bohózatba illene, ha nem lenne tragikus. Olvassuk csak el, mi az, amit viszont kimondott a Fővárosi Ítélőtábla. Azt mondta ki, ráadásul jogerősen, hogy "ha már egyszer a Médiatanács tartalmilag érvényesnek nyilvánította a pályázatot, akkor nem hozhat azzal ellentétes döntést azáltal, hogy később megállapítja a beadvány alaki érvénytelenségét". A Médiatanács azonban tesz a jogerős ítéletre. Valahogy eszembe jutnak azok a védekezések, amelyeket a kevéssé iskolázott vádlottak szoktak (volt) előterjeszteni a tárgyalóteremben: én ott sem voltam, nem is tudom, miről van szó, de különben is ő ütött először.
Mózes András is gyenge a szerepében, Gubás Gabi is egy Austin Powers gonoszt játszik (csak sajnos szerintem nem szándékosan), ahogy minden alakítás hiteltelen, vagy parodisztikus, kivételt képeznek, ők páran a szerepüket tökéletesen lehozzák Bede-Fazekas Szabolcs, Csőre Gábor és Trill Zsolt. Hozzá kell tenni, egyiküknek sem volt egy bonyolult dolga, de attól függetlenül ezt is ki kell emelni. De teljesen érthető, hogy a színészek nem tudták a mesterségüket igazán gyakorolni, mert a forgatókönyv botrány. A dialógusok úgy hangzanak, mintha aki írta, nem hallott volna még élő embereket beszélni (ki mond olyat, amikor éppen életében nem volt még olyan szar napja, hogy: "életemben nem volt még ilyen szar napom"? ). Pókember: Nincs hazaút kritika - a legjobb és legfontosabb Pókember-film?. Cserébe mindent a szánkba rág, szépen-lassan, hogy mindenki megértse, azonban minden remélt mélység, vagy izgalom elúszik azon, hogy nem sikerült egy darab szerethető háromdimenziós karaktert beleírni. Egyik szereplőért se lehet izgulni, de még nagyon a sorsa se érdekel. Valamint, a kvázi két főszereplő karakteríve is teljesen megalapozatlan, hiába teljesen jó ötlet, hogy ellentétes irányba indulnak el.
Az egész alkotás egy masszív hódolat Pókember filmes múltja előtt, a finomabb utalásoktól kezdve az egyértelmű rajongásig: igazán különleges, ahogy egy koherens egészet tudtak szőni, ami egyszerre elismerése annak, hogy ha azok a filmek nem lettek volna, most ez sem lenne, illetve annak, hogy mi is kell ahhoz, hogy Pókember tényleg Pókemberré váljon. Ezek a meta szintű poénok és történések akkor működnek igazán, ha ismerjük a hátteret – akkor viszont nagyon. Zöld Manó A Pókember: Nincs hazaút egy fantasztikusan összerakott szuperhősfilm, annak ellenére, hogy számos olyan tényezőből áll, amibe beletörhetett volna a produkció foga. Egyszerre hódolat a múltnak és kedveskedés a rajongóknak, de mindez úgy, hogy előremutató, érzelmi és tartalmi súlya van, és izgalmas, komplex módon fejleszti karaktereit, valamint tágítja univerzumát. A multiverzum hálójában - Pókember-Nincs hazaút kritika - Kritizátor. Az év lezárásaként egy csúcs finálé, ami összetett módon játszadozik a nézők és fanok elvárásaival, a végeredmény pedig váratlan fordulatokkal van tele. Ez a Pókember is igazi Pókemberré válhat általa, a film pedig elismeri, hogy a régiek nélkül se ő, se a szakma nem lehetne itt – legalábbis nem ebben a formában.
Az a fajta képregény-rajongó vagyok, aki felnőtt létére Batman mellett tette le a voksát – lélekben tudva, hogy Joker mondandója valahol igaz – azonban, ha választania kellene, Pókember lazasága és pozitív attitűdje még a fekete köpenyes igazságosztót is maga mögé utasítaná. Imádtam a Sam Raimi-féle pókember filmeket és Marc Webb két részes mozija is kellemes élményeket hagyott bennem. Engem nem igazán érdekelt, hogy voltak gondok a történetvezetéssel, hogy Toby teljesen megvadult, a harmadik részben vagy, hogy Andrew Garfield és Ő annyi ellenfelet kaptak utolsó filmjeikben, amit képtelenség volt jól kezelni. Csak az számított, hogy kedvenc hálószövőm a képernyőn minél lazábban intézze el ellenfeleit. Pókember nincs hazat kritika net. Tom Holland pókembere is már első percektől kezdve a szívembe lopta magát, így a trilógia utolsó felvonását tűkön ülve vártam. Spoilermentes kritika következik… A Pókember: Nincs hazaút ott folytatja, ahol a második rész abbahagyta: J. Jonah Jameson Mysterió átverésének hála leleplezte Peter Parker kilétét, a fiatal tinédzserhős élete pedig fenekestül felfordul.
A film egyik producere, Kálomista Gábor, a premieren azt mondta, hogy ez a film nem egy kampányfilm, nincs konkrét politikai célja, úgy, hogy ebben a kritikában egy légüres térben fogom vizsgálni az Elkxrtuk című filmet, mintha minden karakter kitalált lenne és mind egy elképzelt fantáziavilágot népesítenének be. A történet 2006-ban játszódik, a főszereplőnk egy feltörekvő politikai elemző Réka (Bánovits Vivianne) aki az aktuális magyar kormány közelébe akar kerülni, valami jó állást megcsípni a "nagykutyáknál" (pedig az egyetemi oktatói és a barátja gyakornoki fizetéséből így is egy elég pacek tetőtéri lakásra telik a Bazilikára néző kilátással), míg a barátja (Mózes András) mindenáron újságíró akar lenni, és lehozni a következő nagy sztorit. Ők ketten kerülnek be a hatalmasok játszmájába, ahol a játékszabályok senkinek se kedveznek, és minden hazugságnak meg van a maga ára… Keith English alkotása nomen est omen: egy katasztrófa. Pókember nincs hazat kritika teljes film. Nem is kicsi. Bánovits Vivianne alakítása erőtlen, nem hiteles se törtetőként, se akkor, amikor éppen a sztori szerint két világ között évődik, de leginkább akkor lóg ki a lóláb, amikor a magyar Mata Harivá avanzsál, s ezt még sikerül fokozni amikor meg egy Ethan Hunt-John McClane szerelemgyerekként mezítláb menekül a titkosszolgák elől az utcán.
A Netflix legújabb saját gyártású egész estés filmje találó címmel rendelkezik. A buborék átlátszó hártyája alatt ugyanis kongó ürességet találni, ráadásul hamar az arcunkba is pukkad. __GA__Judd Apatow rendezésére nem mentség a Covid okozta elgyötörtség és nehezített forgatási körülmények. A buborék az aktualitásból kínosan építkezni próbáló ötletcsírája nem automatikusan elvetendő lehetőségeket k... Már megint ez a fránya meghatározása a zsánernak. Erotikus thriller? Erotikus krimi, giallós beütéssel? Amúgy meg nem mindegy? Film, amit Lucio Fulci szépen megkomponált, katonás sorrendbe rakva a történéseket és a helyszíneket. Pókember: Nincs hazaút kritika - Wide Screen. Fulci sem egy kispályás fickó, ezt azért tudjuk róla, gondolom. A Zombi 2 és a Pokol hét kapuja, na meg a Demonia rendezője többek között. Igaz, ami igaz, Fulciról nem is... Dario Argento maga sem tagadta sohasem, mennyire szereti és tiszteli Alfred Hitchcock filmjeit, rendezéseit, tehát összességében a munkáit. Ahogy ő maga is korosodott, úgy vált a stílusa egyre kifinomultabbá és letisztultabbá.