2005-ben összeállítottak egy látványos karácsonyi műsort a the Boston Pops-szal, akikkel újra körbejárták az USA államait. Két évvel később megjelentették A Day Like This című albumukat, amelyen visszatértek a kezdetekhez. A brazil hatáson kívül hallhatunk Big Band hangszerelést csakúgy, mint a swinget. Ezen már nemcsak feldolgozások voltak, hanem a zenekar tagjainak saját szerzeményei is. Élő koncertjeikről ódákat zengnek a kritikák, kiemelve elegáns, káprázatos stílusukat. A Time Out Chicago újságírója szerint már önmagában a látványuk felemelő, amit csak még jobban fokoz a hangjuk és a zenéjük. Sok más helyszín mellett felléptek már a Carnegie Hallban, a Lincoln Centerben, a The Kennedy Centerben, a híres The Blue Note klubban Japánban és New Yorkban, a The Austria Opera House-ban, és a The Zurich Opera House-ban. A jazz fesztiválokról sem maradhattak el, így a North Sea Jazz Fesztivál nak ugyanúgy elengedhetetlen sztárjai, mint a Montreal Jazz Fesztivál nak vagy a New Orleans Jazz és a Blues Heritage Fesztivál nak.
1997-ben különleges zenei utazást tettek, amikor Paul Simonnal léptek fel. Sokfajta stílust "felhasználtak", hogy ezzel is hozzájáruljanak az énekes-dalszerző egyébként is színes zenei palettájához. Nyolc évvel ezelőtt megjelent Sing, Sing, Sing című albumuk, amelyen egy big band élményével akarták megakadályozni a rajongóikat. Darmon vállalta magára az ének és big band hangzás tökéletesítését, de mellette felkérték a tehetségeket gondozó producert, Elliot Scheinert, hogy többek között a Manhattan Transferrel, Steely Dannel és Fleetwood Mac-kel szerzett tapasztalatával segítsen kialakítani a stúdióban a tökéletes hangzást, amelyhez még hozzájárultak Micheal Abene és Rob Mounsey hangszerelési ötletei is. Néhány évvel ezelőtt a Thee Boston Pops kérte fel őket, hogy új színt vigyenek a nevükkel fémjelzett előadásokba. Ekkorra már kialakítottak egy olyan Big Band hangzást, amellyel már nem csak a The Boston Pops-szal, hanem más neves zenekarokkal is turnéztak az Egyesült Államokban. Ezzel párhuzamosan volt egy másik repertoárjuk, amely az úgynevezett Baby Boom korszak slágereit idézte fel, így a Beatles, Joni Mitchell, Stevie Wonder, the Mammas and the Papas és a the Carpenters ismert dalait.
A 21. születésnapját ünneplő énekegyüttes fergeteges koncertre készül a Modern Art Orchestrával - Budapesten. Az 1987-ben alapított New York Voices már eddig is számos világsztárral lépett fel a világ legkülönbözőbb pontjain, koncerttermekben, dzsesszfesztiválokon, most pedig december 8-án Budapesten is meghallgathatják őket. A New York Voices a nagy elődök nyomát követi: Lambertét, Hendricks and Rossét, a Manhattan Transferét. Tagjai a legjobbaktól tanultak és mindezt új formába öntötték. Mindannyian elsősorban a dzsessz szerelmesei voltak, de a brazil, a R&B, a klasszikus és popzene elemei is egyre sűrűbben megjelentek az általuk előadott művekben. Most megjelent, Let It Snow című albumukon a sokak által jól ismert karácsonyi dalokkal kedveskednek a rajongóiknak. A New York Voices együttes Az énekegyüttest egyébként Darmon Meader, Peter Eldridge, Kim Nazarian, Caprice Fox és Sara Krieger alapították 1987-ben. Két évvel később már aláírták az első lemezszerződésüket és megjelent debütáló albumuk New York Voices címmel.
Magyar családi filmekből nem lesz hiány az ünnepek alatt, erről a Nagykarácsony mellett Dobó Kata legújabb meséje, az El a kezekkel a papámtól! is gondoskodik, ám impozáns látványvilágán kívül nem sok jóval kecsegtet. 0 kapcsolódó hír Bevezető szöveg megjelenítése Opciók
A rendezés teljesen korrekt, kicsit egyszerű, de nincsenek nagy hibák. Ami ötletes és találó, az az, hogy a zenés-táncos betétek sokat merítenek a tiktok világából, effektusaiból, trendjeiből, ami a célkorosztályt nézve nagyon okos húzás. A vfx is teljesen jó, csak ritkán látni benne apró hibákat. Dobó Kata olyan világot teremt a története köré, ahol minden gejl, édes, kis papírmasé atmoszféra. Meseszerű, színes, cuki minden, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A sztori is kicsit patyomkin, nagy téteket és izgalmakat ne keressünk, valamint azért pár apróbb lyukat találunk a történetben. A felnőtteknek pár viccesnek szánt utalás jut, méhekről meg virágokról, és ehhez hasonló színvonalon. Kiemelt szerep jut a film során a zenének, a dalok korrektek, ám az aláfestő zenei darabok sajnos minősíthetetlenül semmilyenek, középszerűek és leginkább liftzenére hasonlítanak. A koreográfia is teljesen oké. Amit lehet még dicsérni, hogy a bűvészkedést állították a központba, ami abból a szempontból telitalálat, hogy az klasszikusan egy gyermeki dolog, mindig a bennünk élő gyereket célozza meg, talán ez az, amit ez a film akart a felnőtt közönségével.
Van, aki azonnal megtorol minden sérelmet, van, aki emészti magát és végül – többek között – ez viszi majd a sírba és van, aki ideig-óráig bírja, majd felszínre törnek az indulatok. A film cselekménye ugyan békeidőben játszódik, de az élet – még akkor is, ha nem feltétlenül így éljük meg – állandó harc, küzdelem. Harcolunk a jogainkért, az igazságunkért, az elismeréséért, a magasabb fizetésért, a hőn áhított nő figyelméért, mindenért. Bár békeidő van, egyes politikusok egyfolytában háborút vizionálnak, harcban állnak az egész világgal, pontosabban mindenkivel, aki nem az ő nézeteiket vallja és erre buzdítják híveiket is. Ez szól a rádióból, ez megy a tévében, ez fogad minket az utcán, ha kilépünk a lakásunkból. Kapcsolatainkat a legritkább esetben jellemzi a mellérendeltség, általában valaki(k) fölött vagy alatt állunk. Ahogy nem mindenki alkalmas főnöknek, úgy nem mindenki alkalmas beosztottnak, de a napi interakciók során az is vita forrása lehet, hogy pl. ki van kiért, ki szolgál kit.
Hosszasan lehetne még sorolni, de amit még fontos megemlíteni, az maga a létrejötte, a profi színészek mellett az alkotók által évek óta megtartott filmes táborok fiatal résztvevő szerepelnek benne. A táborok szituációs gyakorlatai forrták ki magukat egy egészestés filmmé, mely a forgatókönyvíró-rendezőtől – talán mára lehet így fogalmazni – megszokott módon szokatlan, elgondolkodtató és furcsán kellemes filmélményt nyújt. A felhőtlen szórakozás, a könnyed kikapcsolódás nem garantált, helyette feszengünk és szorongunk egy picit, de ezt egyáltalán nem bánjuk. Hozzászólások hozzászólás