Kathy gyerekkorát elintézték 10 percben, holott a könyv egy teljes fejezetet szentelt neki vagy 100-200 oldallal. A könyv bámulatosan részletes, és nem tűnik olyan abszurdnak mint a film. A filmben ugyanis (1978-ban járunk) egyszerűen nem értettem, hogy a jövendő szervdonorok miért nem próbáltak meg elszökni a végzetük elől. Oké, volt egy karperecük, amivel mindig lecsipogtatták őket, de simán leléphettek volna. Na a könyv itt adja meg a magyarázatot. Ugyanis gyerekkoruktól kezdve erre nevelték őket: engedelmesség, ne tudjanak semmit a külvilágról, önállótlanok legyenek bizonyos értelemben és teljesen alárendeljék magukat az adományozás jelentette magasabb rendűség érzetének. [Film-Magyarul]!™ Ne Engedj El! (2010) Teljes Videa HD Online | [Magyar~Online]. Az egész film/könyv eleve úgy kezdődött, hogy 1950-re az emberiség legyőzte a rákot, a halálos betegségeket, és az átlag életkor 100 lett emiatt a donor program miatt, amiben lényegében embereket "tenyésztettek" különféle személyekről mintázva. A könyv egyszerre mutatja be a donorokkal szembeni rideg, embertelen távolságtartást, és a fiatalok gyermeki ártatlanságát, hiszen a világtól elzárva, csak egymásra támaszkodva nőttek fel, miközben különféle illúziókkal tömték a fejüket.
Hozzászólások Ha linkeket is publikálsz a közösség számára, kérünk csak olyan tartalommal tedd, ami nem ütközik jogszabályba.
Értékelés: 256 szavazatból Kathy, Tommy és Ruth egy bentlakásos iskolában nőttek fel. A jó nevű magánintézmény látszólag idilli életet kínált az oda járó gyerekeknek. A felnőttkor küszöbén azonban, miután elhagyták a menedéket, rá kell döbbenniük, hogy az élet, a külvilág egészen más, mint amit az iskolában tanítottak. A szabadságról szőtt álmok hamisnak bizonyultak, megtudják, hogy ők valójában klónok, akiket a szervkereskedelem céljaira hoztak létre. Amellett, hogy szembesülnek saját halandóságukkal, meg kell birkózniuk saját beteljesületlen érzelmeikkel, vágyaikkal. Bemutató dátuma: 2011. május 26. Forgalmazó: Budapest Film Stáblista:
Dusnokiné Kovács Kata Mikor senki nem nyit ajtót rám, s a szívem már egyre lassabban jár. Mikor ráncos kezem egyre gyöngül, a szemem szegletében számtalan könny ül. Mikor elfeledem az egész családom, könnybe lábad mellettem a fiam és a leányom. Mikor árnyéka vagyok önmagamnak, s megszámlálhatatlan szép gondolatnak. Mikor már végleg lejárt az idő, már nem félek semmitől, ami jő. Mikor kiapadtak a szavak, víztől üresen állnak a benti tavak. Te majd kézen fogsz és hazavezetsz, nem kérdek semmit, csak megyek veled. 2017. október 20., Presser Gábor - Te majd kézen fogsz és hazavezetsz nyomán Dusnoki (szerző) 2018. január 14. Presser Gábor : Te majd kézen fogsz és hazavezetsz (közr.még: Kern András) dalszöveg, videó - Zeneszöveg.hu. 18:21 @ feri57: Köszönöm szépen! :) Dusnoki (szerző) 2018. 18:21 @ SzaipIstvanne: Köszönöm szépen! :) Dusnoki (szerző) 2018. 18:21 @ rojamsomat: Köszönöm szépen! :) rojamsomat 2018. 07:32 Szépen megírt ihlet, gratulálok! Szívvel,, Tamás SzaipIstvanne 2018. január 13. 19:43 Kedves Kata, csodalatosan szep (szomorkas) versed szivvel olvastam. Maria feri57 2018. 19:22 Nagyon szép versedhez Kata Szeretettel gratulálok Feri
Russia has started a deceptive and disgraceful military attack on Ukraine. Stand With Ukraine! "Te majd kézenfogsz és hazavezetsz. " "Te majd kézenfogsz és hazavezetsz. " lyrics:.. jó, hogy vagy nekem... Mikor elfutott az utolsó ló, s olyan üres már az egész lelátó, és a vagyonom egy tizes lesz, Te majd kézen fogsz és hazavezetsz. Mikor elgurult az utoló forint, és a sját fiam csak úgy rámlegyint, mikor semkim nincs és nem is lesz, Te majd kézen fogsz és hazavezetsz... jo, hogy vagy nekem... Mikor senkinek sem kell a melóm, s csak úgy össze-vissza lóg a karom, és a szorongás úgy elővesz, Te majd kézen fogsz és hazavezetsz. Mikor túl sok volt a bor meg a sör, és az élet szétizél és agyongyötör, mikor egyáltalán nem szeretsz, Te majd belémkarolsz, s hazavezetsz... jó,.. Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz - CSÍK ZENEKAR, PRESSER, KISS TIBI - Egy az Egyben. jónekem, hogy vagy nekem..... jó, milyen jó..... jónekem, hogy vagy nekem... Mikor nagy lesz már a saját ruhám, és a családomnak nincs ideje rám, és a ténfergésből elég lesz, Te majd kézen fogsz és hazavezetsz. De ha elhagysz engem, meghalok, vagy ami még rosszabb, tán megmaradok, S akkor mindörökre elveszek, és már nem kell, aki hazavezet... jónekem, hogy vagy nekem... Angol translation Angol ''You will take my hand and lead me home'' Versions: #1 #2 #3 ….
A szél szaga más, de a csönd a régi még, És lábaim elé esővizet hord az ég, És átölel a lámpafény, várt rám, És megszorít, és fáj kicsit, de jó, jó! 2. S a padlás, ah 28068 Presser Gábor: Olyan édes vagy nekem Én már annyi mérget nyeltem, aztán mégis itt vagyok, túl a gyógyszereken s ellenszereken, és ha kínálgatnak egyre többször hátat fordítok, olyan édes vagy nekem. Te majd kézen fogsz... - Zorán – dalszöveg, lyrics, video. És ha éretlen 27164 Presser Gábor: Add, hogy még egyszer lássam... (próza) Meg akarom találni Esztert, mielőtt megfázik, tüdőgyulladást kap, éhen hal, valaki leüti, vízbe fullad, elgázolják, erőszakot követnek el rajta, mielőtt szájába nyomják a 26343 Presser Gábor: Jó veled Négykézláb diót keresve Jó veled.
A lány tehetős családból származott és már volt kérője. - Meséljen róla, kérem - helyezkedek el a kanapén, remélem hosszú történetet hallhatok. - Tehetős családból származott és majdnem harminc évvel fiatalabb volt nálam. Gyönyörű, göndör, barna haja volt és mogyoróbarna szemei. Vékony volt, mégis nőies. A hangja csodálatosan szép, szinte minden napot együtt töltöttünk. - Kamaszkora alatt ismerte meg? - kérdezem mosolyogva. - Nem. A komornyikságom alatt - válaszol, és szégyen ül ki az arcára. - Végigkísértem, ahogy kisbabából felnőtt nővé cseperedik, élete minden fontos és kevésbé fontos eseményénél ott voltam. - A nagyszüleimen kívül másnál is dolgozott, Alfred? Kézen fogsz és hazavezetsz szoveg. Nem is mondta. - Nem dolgoztam máshol, Kisasszony - néz rám, a szeme könnyes, az arcára kiülő szégyen és szomorúság szívet facsaró. Először nem értem, majd... - édesanyám? - teszem fel a kérdést gondolkozás nélkül. Nem hiszek a szememnek, de Alfred alig láthatót bólint, szemét leveszi rólam. - Bocsásson meg, Kisasszony! - sajnálkozik suttogva, már már nem érthetően, a sírás elveszi a hangját.
Később kiderült, hogy anya azért nem akart elmenni orvoshoz, mert tudta, hogy nem beteg: várandós volt. Velem. Apám hihetetlenül örült: élete első és egyetlen szerelme gyermeket várt tőle, anyám viszont előrelátóbb volt. Tudta, hogy ha ez a viszony és a gyermekvárás kiderül, elküldik őket a munkahelyükről. Az orvos, aki egyébként apámnak gyermekkori ismerőse volt, abortuszt ajánlott, látva szüleim helyzetét. Természetesen ez akkoriban hatalmas veszélynek számított és annyi pénzért, amivel apám rendelkezett, nem végezhette a legjobb szakember - könnyektől csillogó szemekkel mesélte, ami érthető: mégiscsak róla volt szó. Róla, mikor még csak pici embrió volt édesanyja hasában. - Apám 32 éves volt, családot akart, de nem tudta volna eltartani. Édesanyám majdnem 10 évvel fiatalabb, és szintén nem volt pénze. De végül nem került sor orvosi közbeavatkozásra. Jó pár hét még eltelt, mire édesanyám hasán változást lehetett látni, majd megtörtént az, mitől mindketten rettegtek: az Úrnő észrevette édesanyámon a változást.
Engem pedig felneveltek. Szép életünk volt. Bár nem apám tartott el minket, nem volt saját kis házunk egy pici kerttel, és kötve voltunk másokhoz, irigylésre méltó gyermekkorom volt; etettek, szállást adtak, ruháztattak, taníttattak. És ami a legfontosabb: szerettek. Kamaszként besegítettem otthon, majd katonának álltam pár évre és huszonnyolc évesen kerültem édesanyád szüleihez. - Mit mosolyog, Kisasszony? - kérdezi Alfred, arcán szintén mosoly ül. - Csak eszembe jutott a szülei története. - Igaz szerelem volt - hajtja le a fejét szomorúan. - Mindenki ilyenre vágyik. Szerencsés Alfred, hogy ilyen szülők nevelték fel - karolom most át én az ő vállait. - Alfred, lehet egy személyes kérdésem? - Természetesen. - Ön soha nem volt szerelmes? - teszem fel a kérdést, mely már nagyon régóta fúrja az oldalam. - Mindenki szerelmes legalább egyszer az élete során, Kisasszony - mosolyog, bár mosolyában szomorúság lapul. - És miért nem vette feleségül a szerelmét? - kíváncsiskodom tovább. - Nem tehettem.