Mint kora reggel megírtuk, a szegedi Balázs Alex avagy Alee nyerte a jubileumi, tizedik X-Faktort. A 16 éves rappernek a győzelem mellett arra is maradt ideje, hogy zöldre festett hajával odafricskázzon egyet az Omega dalába belebakizó Gáspár Lacinak. Zöld hajú lány gaspard. Gáspár Laci még a múlt szombati elődöntőt felvezető produkcióban bakizott bele az Omega slágerébe, amikor múlt szombaton Kóbor Jánosra emlékezve, a zenekar Gyöngyhajú lány című számával készült, ám a refrén második részében zöld hajú lányt énekelt. Ugyan a csatorna oldalára nem került fel a jelenet, az internet népe nem felejtett, gyakorlatilag napokig ment a pórul járt mentor cinkelése a közösségi médiában és a sztárvilágban. Ha lemaradtál volna az epikus bakiról, íme a szegedi youtuber NemazaSrác videója az esetről: Az X-Faktor fináléjában, ha nem is egy lányhoz kötve, de ismételten felbukkant a zöld haj, Balázs Alex ugyanis festett frizurával tolta le a Hey lány című szerzeményét. Gáspár Laci nem hagyta ki a ziccert, a szegedi srác produkcióját követően gyakorlatilag saját magán ironizált egyet.
[I don't consider him a poet at all: his "poems" are bad-terribly weak-awful, but I like this writing. ] Cél és terv nélkül utazgattam. Élveztem a felelőtlen szabadságot, hogy ott szállok ki a vonatból, ahol éppen akarok. Így állapodtam meg rövid időre a Zazar-parti kis bánya- és festővárosban. Ki ne ismerné azt a különös, kissé meghatott érzést, mely rég nem látott ismerős helyek láttán fogja el az embert? Olyan helyek láttán, amelyekhez kedves emlékek fűzik, s amelyekre éveken át gondolt a messzeségből. Egyedül és ismeretlenül sétálgattam a városkában, ahol kilenc-tíz évvel ezelőtt feledhetetlenül szép hónapokat töltöttem. Zöld hajú lány gaspard monge. Azóta nem jártam a színes helyek és ódon házak között. Most minden kő, minden domb, minden fa régi ismerősként üdvözölt. Olyan tájak, utcasarkok, részletek ébredtek fel élesen emlékemben, melyekről már teljesen megfeledkeztem. A piactér meghitten ócska épületei, az öreg templom, az előtte álló campanile, mely esténként meredten bámul világító óraszemével a messzi hegyekre, a cintermi kis cukrászda, a liget nyílegyenes útja, a fasor és a virággruppok, a Jókai-domb kanyargó ösvényei, a város kitáruló panorámája: egyszerre úgy tűntek elém, mintha életem mindennapi, megszokott környezete volnának.
Ki a faszt érdekel, hogy oltott volt-e vagy sem? Bennem itt röhög két Pfizer, a harmadik is jön mindjárt, de ez az ember 60 évig dolgozott azon, hogy zenészként, és ne oltatlanként temessék el. A legendák csak egyszer halnak meg (Kóbor János és az oltás) : hungary. Ha Presser Gábor jövőre meghal, és lesz benne addigra 12 Pfizer, akkor egy hónapig őt fogja gyászolni mindenki - teljesen megérdemelten -, de ha nem oltatta volna be magát, akkor úgy kell neki? Tudom, hogy "tipikus magyarozni" is egy tipikusan magyar szokás, ezért ebbe az utcába nem fordulok be, de segítsetek megérteni, hogy nálunk miért kell, hogy még egy zenészlegenda halála is arról szóljon, hogy jobbos vagy balos, oltott vagy oltatlan?
Egyébként ő egy rózsaszín hajú bombázó egy olyan világról, ami nagyban hasonlít az emberekére, csak a képességük miatt másféle hierarchia alakult ki. The blue bird let out a chirp that sounded a lot like "Sure, Victor. You are the fucking man. Go get some new dinos! " Eközben folyik egy új, nagyobb erőd építése, amiben elegendő hely jut majd az új idomított állatoknak is. Igen, Victor végre ki meri próbálni a képességét szélesebb körben is, és úgyszólván egy egész csordányi szuper-hatékony és erős paraszaurusz segítőjük lesz pár nap leforgása alatt. A képesség nem kicsit overpowered lett, gyakorlatilag percek alatt működik (bár eleinte aggresszív állatokon még nem meri kipróbálni, később az sem lesz akadály), és utána a gondolati parancsok is teljesen hatékonyak lesznek anélkül, hogy folyamatosan felügyelné őket. Mondjuk a csúcsragadozónak számító carnoszauruszok "távirányításos" lemészárlása néhány békés növényevővel talán már ebben a dimenzióban is túlzás... I was becoming a badass. Zöld hajú lány gaspari. A férfi maga is nagyot lép előre a macsósági erőskálán, sokkal határozottabb és kezdeményezőbb, mint kezdetben, látszik, hogy a vitás kérdések elvarrása a nők megfektetésével sok konfliktust megoldott... Az aktusok leírása egyébként átlagosan konzumer-barát, a túlzottan szaftos részletek kihangsúlyozása nélkül, de jóval direktebb, mint mondjuk az első könyv volt.
Az évadnak talán ezt az elemét élveztem leginkább, hiszen az eszeveszett küzdelem közepette az írók így képesek voltak főszereplőinket mélyebben karakterizálni, újabb ponton meghúzva hőseink és a gonoszak közötti elválasztóvonalat, miközben egy cseppet sem volt erőltetetten tálalva mindez. Esetükben csupán a harc megkezdését éreztem kicsit sehonnan előtőrőnek, eleinte nem is számolva azzal, hogy ez a küzdelem fogja elvinni az évad oroszlánrészét. Valahogy nagyon döntésképtelenül sodródtak bele az eseményekbe a hőseink, s hiányoltam egy kezdeti, gyengébb küzdelmet is, ami a már említett rejtély elmélyítését szolgálhatta volna. Érdekes meg izgalmas volt az Entertainment District megismerése, de mivel csak nagyon haloványan lett kibontva a helyszín, az azt érő mérhetetlen rombolást nem éreztem annyira súlyosnak. Vizualitás a terén viszont a harcok látványossága csak tetőzni tudta az eddig megjelenítetteket, igazi, nagy tévéképernyőre illő élményt nyújtva. Mindig igyekszem kiemelni, mikor a rajzolt és a CGI animáció egyvelege jól működik, hiszen, ahogy a Demon Slayer is képes megmutatni újra meg újra, lehet mit kezdeni a műfajon belül a modernebb technológiák integrálásával is.
A Demon Slayer 1. évada jelenleg megtekinthető a Hulu, a Crunchyroll és az Amazon Prime webhelyen FunimationNow előfizetés révén. Tehát mondja el nekünk a megjegyzés részben, hogy mire számít a készülő filmben.
Természetesen ez tipikus shounen sajátosság, s maga a harc terjedelmével önmagában nincs is probléma, hiszen fordulatos, izgalmas, s remekül képesek voltak a készítők emelni a téteket részről-részre, miközben több kreatív fordulattal is meg tudtak minket örvendeztetni. A probléma sokkal inkább a felvezetés rövidségében rejlik, ugyanis mind a környezet, mind az új karakterek, legfőképpen Tengen (Katsuyuki Konishi) és az ő három felesége tartogatott magukban annyi potenciált, hogy a kezdeti rejtély és helyszín sajátosságainak kibontását még pár rész erejéig elnyújthassák a készítők. A küzdelem során kaptunk annyi betekintést Tengen jellemébe, hogy ne érezzem hiányosnak karakterizációját (még ha túlságosan is hajazott Rengoku-ra), de párjainak egyénisége ennél már jóval gyengébb minőségben lett megjelenítve. Úgy érzem, itt kihagytak pár ziccert a készítők, aminek köszönhetően a három nő vége felé levő felbukkanása is meglehetősen súlytalanra sikeredett, s szorítani csak a harcos férfi irántuk érzett szeretete miatt tudtam értük, nem azért, mert bármennyire is megismertem volna bármelyiküket is.