FILMKRITIKA – Becsomagolhatod akár öt tonna fan service-be, egy rossz film akkor is rossz film marad. Ezt tapasztaltuk ismét meg A Kaptár – Raccoon City visszavár című szigorúan ZS-kategóriás "alkotás" nézése közben, mely során komolyan visszasírtuk a jobbféle Paul W. S. Anderson és Milla Jovovich-féle filmeket. A népszerű műfajok franchise-ai sosem halnak meg igazán; mindig készen állnak arra, hogy mutálódott, modernizált formában feltámadjanak a sírból. Ez a helyzet a Capcom zombis videojátékainak adaptációival is. Hat játékfilm után, amelyeknek Milla Jovovich volt a főszereplője (a legtöbbször Paul W. Anderson, a férje rendezésével), A Kaptár – Raccoon City visszavár című filmmel a halottak ismét feltámadnak a filmvásznon. Milla tehát már sehol, viszont a készítők azzal kecsegtették a rajongókat, hogy ez az új film az interaktív forrásanyag leghűségesebb adaptációjára törekszik. Sajnos, attól még, hogy Johannes Roberts író-rendező rengeteg fan service-szel próbál kedveskedni a rajongóknak, a koherens cselekmény és a valódi félelemkeltés és ijesztgetés úgy hiányzik belőle, mint zombiból az értelem.
Kliséhegyek A Kaptár – Raccoon City visszavár egy "biológiai veszélyekkel" teli 1998-as éjszaka során játszódik, és Chris és nővére, Claire (Kaya Scodelario) összefonódó sorsát mutatja be – utóbbi azért tér vissza Raccoon Citybe, mert egy chatszobatársa azt állítja, hogy az Umbrella rosszban sántikál. Ez igaznak is bizonyul, és nem telik el sok idő, mire a lány egyszerre újra találkozik az tőle elhidegült Chrisszel (aki a szülővárosukban maradt), majd rövidesen elszakad tőle. Nem sokkal ezután Chris és taktikai kommandós haverjai – a kemény Jill Valentine (Hannah John-Kamen), a pimasz Albert Wesker (Tom Hopper) és a jellegtelen Richard Aiken (Chad Rook) – elindulnak a Spencer-kúriába, hogy megkeressék eltűnt Bravo-csapatbeli társaikat. Miközben a kísérteties kastélyban nyomoznak, addig Claire társul az újonc zsaruval, Leon S. Kennedyvel (Avan Jogia) és Brian Irons rendőrfőnökkel (Donal Logue), akit Logue örökké ordító közhelyes kliseként testesít meg. Ez a csapat együtt feleannyi karizmával sem rendelkezik, mint Jovovich egyedül, bár mentségükre szóljon, hogy Roberts forgatókönyve alig törődik azzal, hogy legalább egy hangyányi jellegzetes karaktert adjon nekik.
A kaptár: Raccoon City visszavár - előzetes #1 - YouTube
Roberts annyira el van foglalva a két történetszál közötti váltogatással, hogy a feszültség építésére már nem jutott energia. Pedig láthatunk egy egészen ügyesen induló; ígéretes jelenetet, amely során egy hibás öngyújtó miatt csak állandó megszakítással látható egy közeledő, vérszomjas zombi, ám a jelenet gyorsan átcsap a szokásos kaotikus harcba, nehogy már egy pillanatra is megijedjünk. Számos robbanás és a csapat egyik tagjának árulása után Chris és Claire egyesítik erőiket, hogy biztonságba helyezzék magukat. Ennek ellenére a "Resident Evil: Welcome to Raccoon City" túlélőhorror tétje sajnálatosan alacsony, mivel minden egydimenziós marad, legyen szó a zombiveszély eredetéről és céljáról (a T-vírusról csak érintőlegesen esik szó), Chris és Birkin pótapai kapcsolatáról, Jill Albert iránti vonzalmáról vagy magáról Raccoon Cityről, amiről nem tudunk meg semmit és nem láthatunk belőle szinte semmit, pedig érdekes lett volna egy valódi közösség bemutatása. Persze, ez a nagymértékű vázlatosság a leegyszerűsített sztori része, de attól még a filmhez lehetett volna egy épkézláb forgatókönyvet írni.
1 / 47 Így tehát a következőkben nem a tőlem megszokott, kék kalandokat taglalom, hanem Budapestről könnyen megközelíthető helyeket veszek sorra, amelyek egyike sem nehéz terep, tehát kevésbé "gyakorlott" túrázóknak is könnyedén elérhető, teljesíthető. Paprikás-patak völgye, Solymár Egyik kedvenc helyem kirándulóhelyem. Autóval és tömegközlekedéssel is könnyen elérhető a fővárosból, sík terep, mégis minden van itt kis helyre összezsúfolva, ami az embert feltöltheti kint a szabadban: erdő, patak, vízesés, sziklák, várdomb és vár - benne kisebb kilátótoronnyal. Szóval optimális akár egy vasárnap délutáni, ebéd utáni kiruccanásra is. A terep olyan, hogy egy nagyobb kerekű babakocsival is könnyűszerrel bejárhatjuk, nem muszáj hordozni hozzá. 2 / 47 A kirándulás apropója pedig egy rövidebb fotózás is volt, mert egyik túratársanyuka barátnőm megkért, lőjek róla pár képet készülő új közösségi oldalához. Így nem megszokott módon, sminkben, csizmában, csini ruhában vágott neki az erdőnek. Holdvilág-árok körtúra. Mivel tudtam, a terep kifejezetten könnyű, én is utcai cipőt választottam, és mindketten babakocsit tolva sétáltunk az erdőben.
Megtalálhatod például itt a fekete kökörcsint, a kakukkfüvet, a nagyfoltú hangyaboglárkát is. Gyönyörködhetsz a szitakötőkben, ugyanis itt a lápi acsa és a kipusztulás szélén álló, piros szitakötő is megél. Elrebbenhet szemeid előtt a nagy rókalepke, vagy a távolban láthatod szállni a madarakat: tövisszúró gébiccsel, a sárgarigóval és a kakukkal is találkozhatsz. A homokköves oldal aljában jelenleg állattartó telep töri meg a természetes közeg csendjét. A tereprendezés következtében kialakult mesterséges homokfalba 1 pár fokozottan védett gyurgyalag is fészkel. A napsütötte homokkőfalak látványában közelebb is elidőzhetsz: szinte biztos, hogy így feltűnik előtted a zöld és a fürge gyík: lehet, hogy csak egy pillanatra suhan egyik repedésből a másikba, de ha napsütéses idő van, akkor boldogan sütkérezik a peremen. Még egy tipp Ha van egy kis időd még, és kiegészítenéd a kirándulást, akkor nézd meg a Morgó gödört, a Sárkány sziklával, a Szilváskő bazaltorgonáit, az Ipolytarnóci ősmaradványokat, vagy a Kazári riolittufát!
Az Álló-rét re jutva több turistaút is beérkezett, ez volt az első komolyabb elágazás amihez jutottam. A réten egy emléktábla is el volt helyezve, sajnos azonban mivel "Matyás kiráj" [sic] úgy döntött, hogy neki ide kell hatalmas feliratot készítenie, miszerint "itt járt", valamint mivel eléggé meg volt kopva a tábla, így nem tudtam kivenni kinek állították. Rákanyarodva a Vörös-kő re vezető útra, enyhén emelkedő, kanyargós ösvények között értem fel a csúcsra. Itt rögtön megtaláltam a már a turistaatlaszban is látott esőházat, de ezt gyorsan elhagyva a kilátó felé siettem. Sajnos némileg csalódnom kellett, mert a remélt tágas panoráma elmaradt, köszönhetően néhány bokornak ami jócskán belelógott a látványba. Így sem kell panaszkodnom, hiszen azért más irányokba tényleg messze be lehetett látni a vidéket. Úgy mint a Szentendrei-szigetet, a Duna két ágát, vagy éppen Vácot, a mögötte húzódó Naszállyal. Hosszabb pihenő, nézelődés és uzsonna után indultam tovább. A Vértes-mező volt a következő megállom, igaz itt csak azért pihentem meg, mert időközben rájöttem, hogy a turistaatlasz részletes útleírást ad a Dunabogdány felé tartó zöld jelzésről, azonban úgy, hogy még a falu előtt áttér a Visegrád felé tartó kékre.