Ez a kutya állapotától és a beavatkozás mértékétől is függ. Debrecenben ezek a lehetőségek vannak, nem is olyan messze viszont már előrébb járnak. HAON - Nyitrai Zsolt: az állatvédők közössége számíthat a kormány támogatására. A fővárosban amerikai mintára megalakult a magyar állatvédőrség, melyben - széles társadalmi támogatottság mellett - a rendőrség és az állatvédő egyesületek közösen lépnek fel az állatkínzás ellen, segítenek a bajba jutott állatokon. A cívisvárosban is partner lenne a rendőrség, ám a párbeszéd még nem indult el. Kelemen Éva, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője azt mondja, nem jellemző, hogy tőlük kér valaki segítséget, ha kóbor állatot lát, de ha mégis előfordul, akkor a rendőrség azonnal a Közterület-felügyeletet értesíti. - A Debreceni Rendőrkapitányság ugyan nem áll napi kapcsolatban a helyi állatvédőkkel, de ha igény lenne erre, akkor a lehetőségeinkhez mérten segítenénk a munkájukat – mondta el megkeresésünkre Kelemen Éva sajtószóvivő. Az együttműködés hasznos lehet, hiszen egy jól szervezett, erős kezű "hatóság" jelenléte elrettenthetné azokat, akik az utcára teszik az állatokat, az állatvédőrséget akkor is lehetne hívni, ha például kóbor kutyához kell a segítség.
Az állatokkal érkezők gördülékenyen jutnak át a határon, és eddigi tapasztalatuk szerint átlagosan 1000 menekült hoz magával 15-20 állatot. Borítóképünkön Nyitrai Zsolt, kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott. Fotó: MTI/Illyés Tibor
A természet védelméről 1996-ban alkotott törvény szerint pedig "tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. A természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett állatfaj kártételének megelőzése érdekében riasztási módszer alkalmazásához. " Magyarán: a törvény szerint csak indokolt esetben és engedéllyel lehetett volna eltávolítani a fecskefészkeket. Állatvédők hajdú bihar megye varosai. Hogy mi kárt tehet a fecske? Pusztítja a szúnyogot és a legyet. Ez az érintett ízeltlábúak számára valóban nagy veszteség. A madármentők a kormányhivatalnál nem jártak sikerrel. Mint írták, telefonon közölték velük, hogy "nem ügyfelek, így telefonon nem kaphatnak információt". A mályiak azonban hangsúlyozták, nem információt kértek, hanem a határozatokra voltak kíváncsiak, amelyek engedélyt adtak a fecskefészkek leverésére; "amennyiben van és egyáltalán kért engedélyt a bevásárlóközpont eltávolításra és riasztásra".
Minden alkalommal azzal zsarolta, ha elmegy, ő rosszul lesz, és ott fog meghalni a lakásban. 17 éves volt, amikor a barátai elhívták biliárdozni, és ő nagyon el akart menni, mert ott volt a lány is, akibe szerelmes volt. Anyja persze azonnal elkezdte a cirkuszt, sírt, könyörgött, zsarolt, Attila pedig elsőre azt gondolta, oké, nem megy el, de aztán valami beütött nála: "Anyám, nem vagyok orvos, nem tudok rajtad segíteni, viszont nekem is élnem kell. Az en lanyom 64. Nem leszel rosszul attól, hogy én jól érzem magam, az édesanyám vagy, örülnöd kellene, ha boldog vagyok. De ha mégis úgy érzed, nem vagy jól, akkor hívd a mentőket" - és ezzel be is csukta maga mögött az ajtót. Anyukája túlélte a napot, ahogy utána az összes többit. Attilának ettől függetlenül minden egyes alkalommal, amikor máshol, mással töltötte az idejét, lelkiismeret-furdalása volt. 30 éves koráig a szüleivel egy lakásban élt, mert bár sokat gondolkodott a költözésen, nem mert elköltözni otthonról, nem merte "elhagyni" az anyját, és nem akarta ekkora problémával magára hagyni az apját sem.
Nem látszott rajta, hogy nehezére esne. Apu nem tudja, honnan tört elő a harmadik évben a sötétség. Szerinte anyu belsejében lakott addig, és senki nem tudott róla, ő maga sem. Már nem szeretett velünk foglalkozni. Ha játszani akartunk vele, ingerültté vált. A férjével sem beszélgetett, külön szobába költözött, kerülte őt, leginkább csak dolgozott és aludt. Aztán elkezdett kimaradozni otthonról. Alkoholszagúan jött haza. Aztán férfiszagúan. Aztán már csak azért jött haza, hogy bejelentse, nem jön többé. Meg kell találnia önmagát, mondta. Elvesztette valahol az évek során, és vissza kell szereznie. Az en lanyom 11. Ez nem a Kramer kontra Kramer, ordibált vele apu, de anyu csak mosolygott és hátat fordított neki. Ezt a tesóm mesélte el nekem évekkel később, ahogy azt is, hogy apunak eltorzult az arca, és olyan erővel ütötte meg a feleségét, hogy az elesett. Sírtam, mondta a nővérem, és segítettem anyunak felkelni. Amikor rám nézett, megindultak a könnyei. Kicsit vérzett az arca is. Nem bírok itthon maradni, nem bírok itthon maradni, képtelen vagyok rá, hajtogatta vadul, és együtt sírtak, apu meg ő. Aztán elment.
Nézet Most márciusban lett volna százéves, de már 16 éve nincs köztünk. Mondják, egyre jobban hasonlítok rá, de hát az ember lánya a szomszédra nem hasonlíthat, mert abból baj szokott lenni. Ahogy öregszem, egyre többet gondolok rá, és azt veszem észre, hogy mozdulataim, gondolataim, értékrendem is hasonlít az övéhez. Az utolsó 13 évét nálunk töltötte, s ha irányítani próbált, milyen mérges voltam rá! Mondtam is a lányaimnak, ha ilyen leszek, majd szóljatok rám. Már rám szólnak. Ilyen az ember, változik, mert változik körülötte a világ is, de amit otthonról hozott, az benne van a génjeiben. Mikor meghalt, négy dédunokája volt, de mára kilencen vannak. Mennyire örülne nekik! Ha lehetne levelet írni odaátra, megírnám, hogyan élünk, de szerintem tud rólunk. Így a dédunokáknak mesélek róla, hogy milyen gyermekkora volt a mostohája mellett, akinek ő volt a jobbkeze, mert legidősebb lévén még hét gyerek érkezett a családba. Világ: Orosz fiatalok és Putyin-párti szülők: „Apám rosszul lett, amikor szembesítettük az igazsággal” | hvg.hu. Dolga volt bőven, kenyeret dagasztani már 13 éves korában tudott, de ahogy mesélte, 80 laskát is megsütött egy ebédre.