– Az idei nyarat a különféle frontok tették változatossá, mondhatni rendkívülivé, hiszen az utóbbi években a megszokottól eltérően több napos hőhullámok sem voltak Magyarországon – mondta a ripost-nak. Németh Lajos szerint a sokéves adatok azt bizonyítják, hogy a szeptember általában csendes, nyugodt, frontmentes időt hoz, 25 fok körüli, vagy még melegebb időjárással. Németh Lajos – Fotó: Nyitókép: Olvasói fotó / László Istvánné Jakab Zsanett
A Mokkában árulta el Németh Lajos, milyen lesz az idei tél. A meteorológus szerint az átlagosnál hidegebb időre számthatunk, cudar hónapok áll előttünk. A reggelek egyre hidegebbek lesznek, és a Kékestetőn is havazott tegnap. A tél azonban még nem érkezett meg, a következő napokban melegszik az idő, visszatér az indián nyár. Németh Lajos szerint azonban a télen semmi jóra nem számíthatunk. "Kijött egy hete, tíz napja komoly előrejelző központokból olyan előrejelzés, hogy az idei tél mind Észak-Amerikában, mind pedig a kontinensünkön, Európában az átlagosnál hidegebb lesz. Tudni illik az az erőteljes és jellemző nyugati áramlás, ami a mi földrajzi szélességünkön jellemző, ez legyengülőben van, és ez utat enged az északról, északkeletről érkező sarkvidéki eredetű levegőnek. "Tragikus a helyzet..." - Németh Lajos elárulta, milyen lesz az idei tavasz. Abba az irányba haladunk, amikor egyre hidegebbek lesznek a nappalok" - mondta Németh Lajos a Rudas Gyógyfürdő medencéjében.
A meteorológus büszke nagypapa is, már öt unokával ajándékozták meg a gyerekei. Németh Lajos gyönyörű unokája A TV2 nyugdíjas időjósa és felesége a koronavírus-járvány miatt bevezetett tavaszi korlátozások közül azt viselte a legnehezebben, hogy nem utazhattak Finnországban élő lányukhoz és annak családjához, és Móni nem tudta őket meglátogatni Magyarországon. - A legnagyobb unokánk 19 éves, idén ballagott. Mindig én szoktam főzni, sütni, teríteni, magyar kajákat vinni. Most nem lehetett. Nagykovácsiban van még két unokánk, egyikük nyolc, a másik majdnem 11 éves. Velük is csak távolról találkoztunk, mert nem akarták, hogy megbetegedjünk - mondta a Mokkában június végén Németh Lajos felesége. A cikk az ajánló után folytatódik Szily Nóra vendége ezúttal Dr. Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus lesz, akivel azokra a nehéz kérdésekre keresik a válaszokat, hogy milyen tényezők állhatnak az érzelmi evés hátterében. Németh Lajos meteorológus a felmelegedés hatásairól a kutatók éjszakáján – Newjság. Az ezzel kapcsolatos hiányokról és a lehetséges megoldásokról is beszélgetnek: hogyan birkózhatunk meg ezekkel a sokakat érintő problémával?
Soha sem volt, és ezen a versenyen is egyértelműen kiderült, hogy nincs. Megint a korommal jövök, de 40 évesen már úgy látom, hogy nem a külsőségek számítanak. Rágódós típus? Sokat analizálgat? Nagyon. A múltba is vissza-visszanézek, és eltűnődöm, hogy milyen lenne az életem, ha anno engedik, hogy sífelvonó-kezelő legyek. Lehet, hogy furán hangzik, de alapvetően nem szeretek társaságba járni, bulizni, beszélgetni, jól vagyok a saját gondolataimmal. Barátom sem sok van. A feleségem talán az egyetlen bizalmasom, de azért ő is különcnek tart. De nem magányos, csak szeret egyedül lenni. Így van. Kisgyerekként sem szerettem vendégségbe járni, azt sem, ha hozzánk jöttek látogatók. Órákat, sőt ha van időm, napokat tudok azzal eltölteni, hogy egyedül olvasgatom a híreket, gondolkozom a világ történésein, aztán ezeket elmesélem a nézőknek. Hogy lehet egy képernyős ennyire introvertált, már-már szégyenlős? Ez érdekes, mert a kamerák nem zavarnak, de mondjuk egy falunapon nem tudnék kiállni a színpadra, hogy szavaljak.
Annak örülnék, ha a normális családi élettel, a harmonikus gyerekneveléssel vagy a sportos életmóddal példát lehetne mutatni. Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
A film háromnegyedénél olyan iramban kapjuk az ijesztőnek szánt jeleneteket, hogy azok elvesztik erejüket, sőt néha komikusan hatnak, a néző pedig csak kapkodja a fejét a lángoló és rángatózó testeket látva. Amikor hatodjára emelkedik fel egy szereplő a levegőbe, vagy csúszik métereket a földön, már nem ütős a hatás. Mintha a rendező túlságosan is bizonyítani akarna, miközben sokadjára húzza elő a kalapból ugyanazokat az ötleteket. Post Mortem kritika: bármennyire is próbáltam szeretni, az első magyar horror sajnos nem üti meg a nemzetközi szintet. "A kevesebb néha több" elvét követve a kétórás játékidőből húsz-harminc percet nyugodtan kivághattak volna az alkotók, mivel az említett jelenetek nem viszik előre a cselekményt, inkább csak túladagolják a rémisztgetést, emiatt pedig egyszerűen vontatottá, önismétlővé válik a végeredmény. A főszereplőt alakító Klem Viktor hitelesen játssza a vándorfotóst, ám a Post Mortem nem a kimagasló alakításokról lesz emlékezetes – ami nem a színészek hibája: a filmben nincsenek igazán jól kidolgozott karakterek. Tomásról és Annáról alig tudunk meg valamit azon kívül, hogy mindketten a halálból tértek vissza, ami nyilvánvalóan összeköti őket, de ez kevés ahhoz, hogy igazán izgulni tudjunk értük.
A Post mortem ebből a szempontból abszolút jól működik, ahogy bemutatja az első világháborút követő spanyolnátha járvány okozta közállapotokat, az emberek fásultságát, illetve a halál utáni fotók elkészítésének – valóban morbidnak ható – folyamatát. A probléma ott kezdődik, amikor ezzel végre kezdeni is kéne valamit. Tomás ( Klem Viktor) az első világháborúban harcolva kis híján életét veszti, de valahol félúton a halál felé megjelenik előtte egy lány és maradásra bírja. A háború után a vidéket járva halott emberek fotózásával keresi meg a kenyérrevalót, a spanyolnátha járvány rengeteg áldozatot követel, nagy az igény egy utolsó, közös fényképre az elhunyt hozzátartozóval. Egy nap Annában (Hais Fruzsina) felismerni véli a lányt, ezért vele tart a falujába, ahol a fagyott föld miatt rengeteg a temetetlen halott. Post Mortem-kritika: megérdemelné az Oscar-díjat a magyar horrorfilm?. Már az első éjszaka különös zajok törik meg az álmát, úgy tűnik, nincs egyedül. Kiderül, hogy a faluban mindenkinek van élménye megmagyarázhatatlan és rémisztő jelenségekről, ami kísértetek jelenlétére utal.
Most, mikor korunk háborúját vívjuk a koronavírus-járvánnyal, Bergendy Péter akaratlanul is egy olyan filmet készített a Post Mortemmel, amely reflektál az elmúlt másfél év feldolgozhatatlan veszteségeire és értelmetlen halálaira. Fotó: InterCom / A terv nyilván nem ez volt, de mivel a bemutató egy évet csúszott a pandémia miatt, a téma és az időzítés tökéletes összhangra lelt. A Post Mortem 1918-ban játszódik, az I. világháború végén, amikor fiatal férfiak százezrei maradtak örökre a távoli a harcmezőkön, és még a spanyolnátha is végigsöpört a világon, tovább tizedelve az emberiséget. A halál hétköznapibb jelenséggé vált az életnél, a félelem legyűrte a reményt. A film elején egy harcmezőn találjuk magunkat, amit Bergendy és csapata olyan kifogástalanul festett vászonra, hogy elakadó lélegzettel, a pislogást minimalizálva próbálom felfogni a látottakat, nehogy akár egy képkockáról is lemaradjak. A látvány világszínvonal, a hangulat örvényként szippantja be a figyelmet. A háború káoszföldjén bombák robbannak, az egyiknek a szele csaknem halálba taszítja Tomást (Klem Viktor).
A film adatlapja a MAFABon
A történet utolsó harmadára szinte érdektelenné válik a rengeteg paranormális jelenség is. Egyrészt azért, mert már megszokták őket a nézők, és amint elmúlik a kiszámíthatatlanság varázsa, a hatás is elmarad. Másrészt azért, mert a falubeliek, azaz a tömeg reakciója szörnyen hiteltelen. Az artikulálatlan sikoltások parodisztikusnak hatnak, nem a félelem vagy a kétségbeesés érződik bennük. Nem csak statisztaként, színészként is nehéz feladat, amikor egy láthatatlan partnerre kell reagálni. Hais Fruzsi megkérdőjelezhetetlenül bájos jelenség, de többször is előfordul, hogy mosolyogva reagál a kísértetekre, mikor az alkotók azt próbálják elhitetni velünk, hogy fél. Klem Viktor eddigi szerepeihez képest egy visszafogottabb arcát mutatja meg, ami jól illik Tomáshoz. Az alakításával kapcsolatos hiányérzetet talán az okozza, hogy nincs megfelelően kidolgozva a két fő karakter, ahogy a közös történetük sem. A film azt állítja a történet elején, hogy van egy megmagyarázhatatlan, halálközeli titok, amely összeköti őket.