Lukács Endréné: Lukácsné gyógyteái (Equator Könyvkiadó, 1990) - 200 különleges diétás recepttel Szerkesztő Kiadó: Equator Könyvkiadó Kiadás helye: Kiadás éve: 1990 Kötés típusa: Tűzött kötés Oldalszám: 64 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 23 cm x 16 cm ISBN: Megjegyzés: Jelöletlen reprint. Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg "Kedves Lukácsné! Nagyon szépen köszönöm, hogy meggyógyított. az orvosok már lemondtak rólam... 1989. novemberében kezdtem el inni a gyógykeveréket. A méhdaganat eltűnt. A nőgyógyász csodának tartotta a gyógyulásomat... " "... Lukács Vendégház, Eger - Eger cégkereső. Két gerincműtétem volt... A fájdalmaimon a szintetikus gyógyszerek alig enyhítettek. Akkor még bot nélkül képtelen voltam járni. Azóta tudok! Egy roncsból kezd újra ember lenni, és ezt a természetgyógyászatnak köszönhetem... " "Cisztabetegséggel, szerencsére, eljutottam Lukácsnéhoz. Egyhónapi teaivás után állandó izzadásom, hányingerem, gyengeségem megszűnt, és jól érzem magam.
1567. decemberben Schwendi Lázár főkapitány fogságba vetette, és Kassára vitette, ahol zsinaton tárgyalták az ügyét. A zsinati döntés alapján 1568-tól Szádváron tartották fogva, viszonylag jó körülmények között. Ekkor még tartotta magát az elveihez, de 1572-ben átszállították Jászóra, ahol a vár Bornemisza Gergely jászói és egyben szepesi prépost fennhatósága alatt állt. A fogság, a tanulmányozott könyvek, és a prépost hatására megtért, és érveket sorakoztatott fel a Szentháromság védelmében; 1573-ban azt is felajánlotta, hogy kész az unitáriusok ellen küzdeni. Ennek ellenére nem bocsátották szabadon, fogságban halt meg. Munkássága Kolozsvári prédikátorsága idején részt vett a Heltai Gáspár nevéhez fűződő Újszövetség -fordítás elkészítésében, amely 1561-ben jelent meg. Részt vett a Francesco Stancaro elleni hitvitákban, ennek kapcsán született Esame Teologico (latinra fordítva: Quaestio theologica) című műve (Kolozsvár, 1558). Az 1566. Lukács endréné természetgyógyász eger nursing home. január 22-i zsinatra egy 7 tételből álló rövid hitvallást, az 1568. január 27-i kassai zsinatra 27 propozícióból álló írást készített.
Antitrinitárius nézeteit kifejtő De controversis fidei questionibus adversus dogmata Calvini… című írása 1567 körül készülhetett, és valószínűleg kéziratban terjedt, amint azt Szikszai Fabricius Balázsnak Refutatio argumentorum Lucae Agriensis című – Egri Lukács írására válaszoló – művéből (1568) következtetik. Források Kathona Géza: Egri Lukács antitrinitárius-anabaptista nézetei. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXV. évf. 4. sz. (1971) 403–425. o. Magyar katolikus lexikon XIII. (Szentl–Titán). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2008. 🕗 opening times, Eger, Bárány utca 10-12, contacts. [Unitarizmus] A magyar irodalom története I. Sőtér István. Budapest: Akadémiai. 1964–1966. 337. o. ISBN 963 05 1639 X Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893. Szabó András: Egri Lukács "megtérése": Az antitrinitanizmus Északkelet-Magyarországon 1565–1574. Irodalomtörténeti Közlemények, LXXXVIII. 5–6. (1984) 543–557. o. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon.
Az 1830-as években Thomas Hall kitenyésztett egy önálló munkakutyafajtát amit Halls Heeler-nek nevezett el. Ők voltak a mai ausztrál cattle dog ősei. A fajta fejlődése szorosan összekapcsolódott a Hall család életével és a Hall szarvasmarha birodalom növekedésével. 1802-ben George Hall feleségével és négy gyermekével érkezett az akkor 14 éve fennálló New South Wales gyarmatra. George eleinte a kormány farmján kapott munkát Toobgabbie-ben, majd 1803-ban 100 hektár földhöz jutott a Hawkesbury folyónál, a gyarmat észak-nyugati peremén. George felvirágoztatta egyre növekvő gazdaságát. 1920-ra már mintegy 820 hektáron gazdálkodott. George családja szintén növekedett. Thomas Hall (1808-1870) egyike volt George 6 fia és három lánya közül. A szarvasmarhákat lábon hajtották a Hunter völgyből a sidney-i húspiacra. Az út nehéz terepen vezetett végig sűrű bozótoson keresztül. Többezer kilóméteren keresztül kellett végighajtani többezer marhát, elkerítetlen útvonalon a zord Liverpool tartományon keresztül.
A terelő fajták szerelmese vagyok. Lenyűgöz, ahogy az ősi ösztönök kiszabadulnak a kutyákból, és hogy azokat hogyan használják fel tudatosan egy másik fajjal szemben. Nagyon régi szerelem volt egy ausztrál cattle dog, de ez sokáig csak álomkép volt bennem, hiszen Magyarországon nagyon kevés kutyával találkoztam az elmúlt években, és tenyésztőt sem találtam. Terelőbíróként, trénerként mindenképp olyan egyedet kerestem, aki társ a mindennapokban és segít a juhok melletti munkában is. Fontos szempont volt számomra, hogy a leendő kölyköm szülei jeleskedjenek valamilyen sportban, munkában, temperamentumuk és egészségük kitűnő legyen. Németországban az egyik tenyésztő barátom javasolt egy osztrák kennelt, ahol az ő kanjának fedezéséből vártak picurokat. A kapcsolatfelvétel után elröpültek a hetek, és már csak arra lettem figyelmes, hogy a tesztek alapján kiválasztották számomra a tökéletes cattle dogot, aki most az alapító szukánk is egyben. Ő nem más, mint Alice Spring's of Devil's Cut "Sydney".
Ez a keresztezés megváltozott színekhez vezetett, és veszendőbe ment a terelő tulajdonságok egy része is, de sikerült átvinni a dalmaták ló- és emberszeretetét, mely megkönnyítette a lovas marhahajcsár és a kutya közötti munkát. A Bagust testvérek black and tan kelpie-vel is keresztezték kutyáikat, így az eredmény egy aktív, a dingónál zömökebb, különleges színekben pompázó kutya lett. Bagusték csak a céljaiknak legjobban megfelelő, nagyon jól terelő kutyákat tartották meg, így hozva létre a cattle dog elődjét. Ezek a kutyák igen hamar nélkülözhetetlenné váltak Queensland legelőin, s Queensland Heeler néven váltak ismertté. Robert Kaleski 1893-ban kezdett a fajtával foglalkozni, és ő volt az, aki 1902-ben elkészítette a cattle dog standard-javaslatát. Tervezetét a Cattle and Sheep Dog of Australia-hoz és a Kennel Club New South Wales-hez nyújtotta be engedélyeztetésre. 1903-ban meg is kapta a hozzájárulást. A kezdetben elterjedt Australian heeler nevet az Australian cattle dog elnevezés váltotta fel.
1904-ben az Ausztrál Kennel klub hivatalosan is elismerte a fajtát. 1971-ben megalakult az Australian Cattle Dog Society of New South Wales, és 1977-ben, Ausztráliában az almok alapján készült statisztika szerint a fajta már harmadik helyen állt a munkakutyák, és hetedik helyen az összes, Ausztráliában tenyésztett fajta között. Felépítése leginkább a kelpie-hez hasonlít. Közepes méretű, izmos eb. Fülei felállóak. Feje keskenyedő szemei mély sötétbarnák. Hátvonala egyenes, ágyéka meglehetősen széles, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai eléggé izmosak és párhuzamosak. Farkát lógatva hordja. Kék és vörös színben fordul elő. A cattle dog nagyon gyorsan tanuló kutya. Gazdájához, szeretteihez rendkívüli módon ragaszkodik. Már kölyök korában is szinte első szóra rohan vissza gazdájához. Mentő- vagy őrző-védő kutyának egyaránt kiképezhető, de az agility is igazán megfelelő terep számára. Ez a sport szellemileg és fizikailag egyaránt alkalmas kihívás számára. Egy örökletes betegségektől mentes cattle dog igen gyakran 15 éves korában is friss és fürge társa gazdájának.
Egy Timmins nevű farmer kezdte meg egy új pásztor kutyafajta kialakítást 1830-ban. Timmins keresztezte ezeket az ügyes, de hangos kutyákat az Ausztrál dingókkal. Ezekkel a kutya-dingókkal viszont az volt a baj, hogy hajlamosak voltak harapni és megtámadni a borjakat mikor a gazda nem volt jelen így ezek a hibridek hamar eltűntek. Ezután Thomas Hall, a Dartbrook birtok tulajdonosa, 1840-ben Skóciából hozott két blue merle collie-t, melyek kiválóan dolgoztak, de elölről és ugatva közelítették meg a marhát, ami ettől könnyen megvadult, és akár el is taposta a kutyákat. Hall a collie-k kölykeit dingókkal párosította, így csendes terelőkutyákhoz jutott, melyeket a birtokos után Hall's Heelernek neveztek, Mr Hall haláláig 1870-ig tenyésztette ezeket a kutyákat. Ezek a kutyák nagyon rátermett marhaterelőknek bizonyultak, hamar megnőtt irántuk a kereslet. Egy másik Queenslandi birtokos, George Elliot is kísérletezett a dingó és a blue merle collie keresztezésével, s a kinológia iránt érdeklődő utókor szerencséjére gondos feljegyzéseket vezetett kutyáiról.