Ennek jelentősége akkor nőtt meg, amikor az óbudai királyi várat a mongolok (tatárjárás 1241-42) fölégették, így IV. Béla idején átmenetileg a szigeti udvarház lett a királyi székhely. E mellé kezdték építeni 1246-tól a margitszigeti domonkos rendi apácakolostort Szűz Mária (Boldogasszony) tiszteletére, IV. Bélának a tatárjárás után tett fogadalma értelmében – miszerint, ha elkerülik a pusztulást, születendő gyermekét az egyháznak ajánlja – lánya, Margit lakhelyeként. Margit már 1252-ben megérkezett a szigetre, 12 másik apácával együtt. Ez a zárda a középkorban a sziget legfontosabb intézménye, legjelentősebb és leggazdagabb egyházi épülete volt. A rend vagyonának alapját hatalmas birtokai adták, húsz év múltán már nyolcvan falu tartozott hozzá. Margit sziget kolostor 3. A kolostor jelentősége Margit 1270-ben bekövetkezett halála után még tovább növekedett, boldoggá, majd szentté avatása kapcsán. Később a közelben férfi szerzetesházat is építettek. A templom szentélyével teljesen egybeépült királyi udvarház jelentős országos események színhelye volt.
A 19. század végéig a Pest felé eső Duna-ág jóval keskenyebb volt, mint a budai főág (lásd balra, egy régi térképen), ezért is tartozik a sziget közigazgatási szempontból a pesti oldalhoz, jelenleg a XIII. kerülethez. A sziget árvízvédelmének 19. század végi kiépítésekor és a Festő-szigettel való egyesítésekor azonban a budai oldal irányába jelentősen kiszélesedett a sziget, ekkor nyerte el mai alakját, és "került" lényegében a Duna közepére. Mivel pedig az árvizek gyakran elöntötték a területet - az 1838. Margit sziget kolostor teljes film. évi árvíz idején például két és fél méter magasan állt rajta a víz -, az árvízvédelmi munkák idején a sziget korábbi 102, 5 méteres tengerszint feletti magasságát 104, 85-re emelték. A Nyulak és az Urak szigete A sziget vélhetően a római időkben is lakott volt. Mivel akkoriban a Duna jelentette a Római Birodalom határát, valószínűleg a sziget is része volt a rómaiak védelmi rendszerének. Lényegesen többet tudunk a sziget Árpád-kori történetéről: ide jártak vadászgatni királyaink udvartartásuk tagjaival.
Kiss Katalin emlékeztetett arra, hogy 2000-ben készült el a szentély rekonstrukciója. A munkálatok belülről indultak, mivel ezek a részek voltak legépebbek. A kerengő és a szentély feltárása, rekonstrukciója után egy egészen új részre bukkantak a Duna felőli oldalon, amely szintén megtekinthető felülről, egy másik kis hídról. Ez lehetett annak idején a királyi ház. A további munkákról kifejtette: 2009-ben és 2010-ben a bejárati út és a kolostor között terepet, a bevezető utat rendezik és felújítják a kis szentélyt is. Margit sziget kolostor 2019. IV. Béla a tatárjárás alatt tett fogadalmat arra, hogy születendő gyermekét az egyháznak ajánlja fel, ha sikerül túlélniük a pusztulást. Így került Margit először a veszprémi kolostorba, majd a király felépíttette a szigeten a domonkosok apácakolostorát. A királylány 1252-ben 12 apácával együtt telepedett le az új kolostorban. Itt halt meg és itt található síremléke is; az apácakolostor mellett egy királyi házat is emeltek. Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
Pszichológiai árnyaltság híján pedig a morális vívódások is többnyire elvontak és képletszerűek maradnak. Az egyetlen, ami időről időre képes élettel megtölteni őket: a játékokban rejlő zsigeri izgalom. Nem csoda, hogy végig ez a fő, és gyakorlatilag egyetlen erőssége a Squid Game -nek, amit sajnos sok-sok dramaturgiai sallang vesz körül. Sokat elárul a Netflix-éra fellángolásainak természetéről, hogy a sorozatról alig-alig találni negatív kritikát az angol nyelvű sajtóban, és ha mégis, az hamar feloldódik az ajnározó cikkek kórusában, amelyekből könnyű arra a következtetésre jutni, hogy egy mélyenszántó remekműről van szó. A szuperlatívuszok azonban még akkor is túlzók lennének, ha a sztori kevésbé lenne bő lére eresztve, az agyonsulykolt társadalmi üzenet pedig nem fulladna ki egy hatásvadász, mégis ásítóan unalmas blöffben. Ennek ellenére a Squid Game valóban filmtörténeti mérföldkőnek tűnik, csak egész más szempontból: világosan példázza a koreai popkultúra növekvő nemzetközi erejét, valamint azt a folyamatot, ahogy a globalizált szórakoztatóipar nyelvileg és kulturálisan egyre nyitottabbá, többpólusúvá válik.
De hát mindenki inspirálódik valahonnan, csak ezt a kedvenc rendezőink esetében zseniális főhajtásnak, mindenki másnál pedig undorító lopásnak hívjuk. Az eredetiség kérdésén tehát könnyű túllendülni, főleg, hogy a Squid Game tényleg jellegzetesen egy saját világot legózik össze magának a sokszor látott építőelemekből: a több szinten ismétlődő geometrikus alakzatok, az útvesztőszerű terek és a rikító színek például éles kontrasztban állnak a városi környezet rideg szürkeségével, akárcsak az üzemszerű gyilkosságok a kedves, játszótéri díszletekkel. Az egyik oldalon ott vannak a mit sem sejtő, kiszolgáltatott versenyzők, míg a túloldalon a maszk mögé bújó, arctalan személyzet, amely gondolkodás nélkül hajtja végre a rejtélyes játékmester parancsait (ha már az előképeket említettük, az piros anorákos, álarcos figurákról valószínűleg nemcsak nekem jutottak eszembe A nagy pénzrablás Dalí-maszkos bankrablói). Ezek az ellentétek alapozzák meg az alapfeszültséget, ami tényleg könnyen beszippantja a vetélkedőkhöz idomított nézők tömegeit.
Netflix Az alapötlet persze aligha nevezhető forradalminak: az előképeket hosszan lehetne sorolni Az éhezők viadalá tól a Kocká ig vagy a Fűrész ig, hogy a kultikus japán könyvadaptációról, a Battle Royale -ról már ne is beszéljünk, ami húsz éve felpörgette a véres vetélkedős filmek trendjét, és a Squid Game -re is bevallottan nagy hatást gyakorolt. Ahogy az a nagy sikereknél lenni szokott, már a plágiumvád is felmerült a Squid Game -mel kapcsolatban, mert többen úgy találták, hogy a sorozat bizonyos elemei túl nagy átfedést mutatnak az Ahogy az istenek akarják című 2014-es japán filmmel (Hwang Dong-hyuk azzal utasította vissza ezt a vádat, hogy a forgatókönyvön már 2008-ban kezdett dolgozni, így a hasonlóságok puszta véletlenek. ) A nemzetközi színteret egyre jobban meghódító koreai filmben eleve nagy hagyománya van a stilizált erőszaknak, ehhez elég Park Chan-Wook letaglózó bosszúdrámáira vagy a már említett Bong Joon-Ho filmjeire gondolni. Mindkét rendező stiláris vagy tematikus kézjegyei felismerhetők a Squid Game -ben – előbbitől a 2003-as Oldboy t, utóbbitól pedig a Snowpiercer t vagy épp a tavalyi Oscar-gálát letaroló Élősködők et érdemes kiemelni ebben a tekintetben.
Ehhez még sok millió dolláros marketingkampányra sincs szükség, hiszen a hashtagek és TikTok-mémek elintézik a feladat nagy részét. A kulturális párbeszéd pedig már korántsem egyirányú. Az amerikai slágersorozatok mellett – mint például A vezércsel vagy A Bridgerton család – egyre gyakrabban tarolnak különböző nemzeti munkák is: A nagy pénzrablás Spanyolországból, a Lupin Franciaországból, a Squid Game pedig Dél-Koreából kúszott fel a nézettségi listák élére, bizonyítva, hogy a nézőket már nem feltétlenül tántorítja el a feliratok centiméteres kerítése, legalábbis, ha a Netflix a legfrissebb popkulturális őrületként tálalja az adott sorozatot. A szeptember közepén bemutatott Squid Game -nek ráadásul sikerülhet az újabb szintlépés: eddig közel kilencven országban uralta a Netflix-toplistát, a programigazgató, Ted Sarandos pedig már szeptember végén arról beszélt, hogy nem pusztán a nem angol nyelvű sorozatok mezőnyéből magasodik ki, de jó úton halad afelé, hogy a platform valaha készült legsikeresebb tartalma legyen.
Mert rendben van, hogy vállaltan egy hosszúra nyújtott tanmesét nézünk, de attól még nem kéne annyira szájbarágósnak lennie, hogy a tanulság vakító fényreklámként villogjon a szereplők feje fölött. Ellenpéldaként felhozható akár épp az Élősködők is, amely szintén értelmezhető osztályharcos példázatként, de tényleg megdöbbentő, kiszámíthatatlan és elgondolkodtató fordulatokkal járja körül a témát, és nem didaktikus, sokszor a szereplők által kimondott bölcsességekbe sűríti mondanivalóját. A Squid Game viszont helyenként olyan, mintha nem is egy sorozatot, hanem a "Bevezetés a morálfilozófiába" tankönyv filmes adaptációját néznénk, és az alkotók annyira belegyönyörödtek volna a közismert villamos-problémába, hogy egyből fel is mondták a gondolatkísérletet egy rakás variációban (csak a sínen fekvő emberek helyett itt halálos kötélhúzásban és gyilkos ugróiskolában kell meghozni a súlyos morális döntéseket). A karakterek is inkább jól beazonosítható típusokat jelenítenek meg, így annak ellenére sem válnak igazán árnyalt személyiségekké, hogy jó sok időt töltünk el az eredettörténetük megismerésével.
Piros lámpa, zöld lámpa (1. évad 1. rész) Szong Gihun szerencsétlen életet él, ráadásul egy csomó pénzzel tartozik uzsorásoknak is. Egyik nap a metróállomáson egy rejtélyes, jól öltözött férfi egy ttakcsi nevű játékra invitálja őt, amellyel nyer is százezer vont. A férfi átad neki egy furcsa névjegykártyát azzal, hogy ha még több pénzt szeretne nyerni, jelentkezzen. El is fogadja, ám egyszercsak elkábítják, majd egyenruhában ébred 455 másik játékossal együtt egy különös helyszínen. Valamennyien kaptak egy sorszámot, rájuk pedig különös, vörösbe öltözött maszkos férfiak vigyáznak, akiket egy fekete maszkos férfi, a Frontember irányít. Valamennyi játékosban közös, hogy súlyos pénzzavarral küzdenek, és nagy szükségük lenne a főnyereményre, ami több milliárd von. Ehhez mindössze annyit kell tenniük, hogy hat nap alatt megnyernek hat játékot. Szong összebarátkozik a 001-es játékossal, aki egy idős úr, és felismeri a játékosok közt gyerekkori barátját, Cso Szangut, és a 067-es játékosban az őt korábban kifosztó zsebtolvajt.