Harry herceg és Meghan Markle baráti köre nem akárkikből áll: a kékvérűek mellett filmsztárok, híres sportolók, neves divattervezők vannak. Így már most biztos, hogy Archie és a pici Lili barátai és játszópajtásai sem akárkik lesznek majd... Ők ugyanis vélhetően nem a játszótéren vagy az oviban szereznek majd barátokat, hanem többnyire a szüleik által. Kedvencből kegyvesztett lett Harry herceg – mindenért Meghant okolják | hirado.hu. Így már most elég valószínű, hogy a következő sztárcsemetékkel igen jóban lesznek... Fény derült arra, Meghanék beszéltek-e a királynővel kislányuk névválasztását illetően Sztárok Orlando Bloom és Katy Perry kislánya, Daisy Dove 2020 augusztusában jött világra, és konkrétan egy köpésnyire lakik Montecitóban a hercegi pártól. Ha véletlenül átdobja a labdát Meghanékhoz, abból valószínűleg sosem lesz probléma, hiszen egyik család sem lesz azzal meggyanúsítható, hogy csak az ismertség miatt barátkoznak... Meghan legjobb barátnője, Misha Nonoo divattevező is állapotos, lánya idén nyáron érkezik, és állítólag ők is épp ezen a környéken keresnek házat.
A népszerűségi listán természetesen Őfensége foglalja el az első helyet, sőt a 2018-as kutatás óta, további hét százalékkal nőtt a népszerűsége. A királynőt követi Vilmos, a harmadik helyen pedig a herceg felesége, Katalin áll.
A herceg azóta is élénken emlékszik arra a napra. Nagyon sokáig nem beszélt édesanyja haláláról, de az utóbbi időben egyre nyíltabban mesél Harry élete legnehezebb időszakáról. Őt ugyanis mindenkinél jobban megrázta Diana hercegnő autóbalesete, de nagyon sokáig elnyomta magában az érzéseit. Harry herceg eskuvojen fontos feladatot kapnak batyja gyermekei friss hírek - a Hírstart hírkeresője. Most viszont őszintén mesélt arról, mennyire nehéz volt számára, amikor neki is végig kellett sétálnia a koporsó mögött – mindössze 12 évesen. Forrás: Getty Images Az anyukám meghalt, nekem pedig el kellett kísérnem a koporsót egy hosszú úton, miközben több ezer ember vett körül, és millióan néztek a tévén keresztül. A herceget nagyon megviselte ez az esemény, és úgy gondolja, egyetlen gyermeket sem lenne szabad erre kényszeríteni, mindegy, milyen körülményekről van szó. Valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy Harry 20 éven át nem is gondolt Diana halálára, és csak terápiás kezelés után volt képes végre megnyílni és elengedni a benne dúló keserű érzéseket. Forrás: Getty Images Most viszont úgy tűnik, az élete tényleg egyensúlyba került.
Az ilyesmit a brit királyi udvarban nagyon rossznéven veszik, különös tekintettel arra, hogy Vilmos és Harry édesanyját, Diana hercegnőt – aki 1997-ben, Párizsban autószerencsétlenség áldozata lett – szó szerint élete utolsó pillanatáig lesipuskás fotósok üldözték. Az ügyet csak még kínosabbá teszi, hogy a Kensington-palota nemrégiben külön közleményben kérte a sajtófotós szakmát a Mexikóban élő Thomas Markle magánéletének tiszteletben tartására. Miután mindez nyilvánosságra került, Thomas Markle bejelentette, hogy nem kíván részt venni az esküvőn, mivel nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a királyi családot. Harry herceg gyermekei tv. Néhány órával később azt közölte a hollywoodi celebvilág központi pletykahonlapjával, a TMZ-vel, hogy mégis elutazik az esküvőre, ám újabb pár óra múlva bejelentette, hogy nem tud részt venni a ceremónián, mivel koszorúér-elzáródás miatt szívműtétnek kell alávetnie magát. Meghan Markle édesanyja, Doria Ragland azonban – aki 1988-ban elvált Thomas Markle-tól – bizonyosan jelen lesz, mivel szerdai brit médiabeszámolók szerint elindult Los Angeles-i otthonából Londonba.
Belépett felhasználóink egy egész évre visszamenően kereshetnek a Hírstart adatbázisában. Mit kapok még, ha regisztrálok? Fontos bejelentést tett a PrivatBank A PrivatBank június 1-ig tartó hitelmoratóriumot vezetett be a magánszemélyek hitelkártyáira vonatkozóan. A rendelkezés nem jelenti az alapkölcsön felhasználása után felszámolandó kamat megszűnését. A pénzintézet azonban arra kéri az adósokat, hogy legalább részben fizessék a törlesztőrészleteket. Emellett április 1-jétől a PrivatBank… Amikor megérted, hogy mennyire fontos önmagad tisztelete, akkor leszel igazán önazonos Valahogy úgy van ez, mint a szeretettel, hogy amíg saját magunkat nem tudjuk, addig másoktól is hiába várjuk, hogy megtegyék. Harry herceg gyermekei full. Ez azért nagyon fontos, mert segít abban, hogy sose becsüljük alá magunkat, ne legyünk túlságosan megalkuvók, illetve, hogy megóvjuk saját magunkat a csalódásoktól. Edinburgh-i mágia – Harry Potter nyomában Skóciában Húsz éve mutatták be a Harry Potter és a bölcsek köve filmváltozatát, a varázslóuniverzum pedig tovább él, hiszen áprilisban érkezik a Legendás állatok és megfigyelésük széria harmadik része!
Az 1974-es, eredeti Texasi láncfűrészes mészárlás egyik legnépszerűbb érdekessége, hogy a kritikusok és a rajongók a bemutatása óta hiába elemezték szanaszét minden képkockáját és hiába magyaráztak bele számtalan mondanivalót, a film alkotói (az író-rendező, Tobe Hooper és a társíró, Kim Henkel), mindvégig makacsul tartották magukat ahhoz az állásponthoz, hogy csak egy sima, lecsupaszított narratívájú, Texasban játszódó horrort akartak forgatni. Egyrészt dicséretes, hogy a két filmes (akik egyébként eme klasszikuson kívül nem sokemlékezetes művet tettet le az asztalra) ennyire kötötték az ebet a karóhoz, másrészt teljesen szükségtelen is. Amint a mozikba jutott az A texasi láncfűrészes mészárlás, azonnal kikerült az alkotók tulajdonából, rögtön megnyílt a különböző interpretációk felé, és az elkövetkezendő majdnem fél évszázad alatt akkora kultuszfilm lett belőle, hogy végérvényesen túlnőtt két szülőatyján. Egyesek Amerika régi és új értékrendjének szembenállását. vagyis a hagyományőrző, elkorcsosult dél és a vietnámi háborúval szárba szökkenő fiatal, reménnyel teli hippigeneráció összeütközését látták bele a dögszagtól bűzlő pokoljárásba.
1974-ben mutatták be Tobe Hooper klasszikusát, A texasi láncfűrészes mészárlást. A filmben egy elmebeteg kannibálcsalád terrorizálja a turistákat, az alkotást több országban betiltották a maga korában szokatlanul durva erőszakábrázolása miatt. Forrás: Mokép A film főgonosza, az áldozatainak levágott arcbőrét hordó Börpofa az első áldozatára éppen úgy sújt le egy kalapáccsal, ahogyan a vágóhidakon végeztek a marhákkal a gépiesítés előtt. Forrás: Wolf Films Egy másik fiatalt pedig húskampóra húz. Forrás: Wolf Films A legkiszolgáltatottabb helyzetben egy tolószékes fiatalember találja magát, akinek esélye sincsen elmenekülni a láncfűrészes elől. Forrás: Wolf Films A film főszereplőnője pedig kénytelen végignézni, miként falatozik a barátaiból az elmebeteg család. Forrás: Wolf Films A második részt szintén Tobe Hooper rendezte, az 1986-os A texasi láncfűrészes mészárlás 2. – Halálbarlang lényegében a klasszikus mű paródiája. Sajnos a fekete humor nem működik, a film csaknem nézhetetlen. Forrás: VICO Emlékezetes pillanatok azért akadnak: itt éppen egy irritáló yuppie fejébe mártja bele Bőrpofa a láncfűrészt, miközben az az autópályán repeszt.
egy komplett generáció emlékezetébe égett bele), ez a széria kilapított prérifarkasként végezte a texasi országút szélén. Nincs értelme újraéleszteni, nincs miért visszahozni, nincs oka létezni. A franchise legnagyobb pechje viszont az, hogy párévente mindig jön egy új trend, ami miatt Hollywood úgy gondolja, hogy megéri előkaparni és lélegztetőgépre kötni ezt a megtépázott sorozatot. A 80-as, 90-es években ez a slasher aranykora volt, a kétezres években a nagy remake-láz, a 2010-es években pedig az érzékenyítés (az elmebeteg, pszichopata, emberevő Sawyer-családot szerencsétlen áldozatokká változtató Az örökség című epizód abszolút a franchise mélypontja), valamint a görcsös igyekezet, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, és hátteret, motivációt adjanak a popkultúra nagy ikonjainak. És alighogy sikerült fellélegezni a legutóbbi mítoszgyalázásból, máris itt a következő divat, azaz a "legacy sequelek" kora – és a kilencedik rész, ami már ehhez a formulához igazodik. Bővebben: az eredeti filmen kívül az összes többit figyelmen kívül hagyják, visszatérnek az alapokhoz, visszahoznak néhány kulcsfontosságú karaktert, és összemixelik a régi hangulatvilágot a poszt-modern horrorok sémáival – ahogy azt a 2018-as Halloween is tette.
A végig alapjáraton üzemelő tételek akár félelmetessé is válhatnának, pláne, ahogy folyamatosan bugyorog valami a háttérben, a rendszeresen felcsattanó primitív hangeffektek azonban leginkább tévésorozatok komolytalanságával egyenértékűek. A nagy túlzással főtémának vehető, három-négy hangból álló motívum, melyet az indító "Leatherface" alatt megismerhetünk, teljesen egyszerű és sablonos, bármely ismertebb hátborzongató zene nagyjából hasonlóan indít, csak míg másutt épphogy a tétel nyitányaként fogható fel az ilyesmi, Jablonsky jobbára erre építi a teljes TTCM zenéjét. Az olyan katasztrófák, mint a "Kemper Gets Whacked", az "Andy Loses A Leg" vagy a "Hock Me Up" egyszerűen elveszik az ember kedvét a zenehallgatástól, ráadásul a végső csata alá íródott tétel ("Final Confrontation") sem több gépdobok és géphegedűk kibogozhatatlan káoszánál, melynek csendes pillanataiban szó szerint másodpercekig nem történik semmi, és azért ez elég kínos. Az album legutolsó tétele, a "Last Goodbye" pedig hiába idézi vissza az alig ismételt, aránylag elfogadható zongorás témát, ha aztán azt is keresztbeszeli valami meglepetésszerűnek gondolt csattanás.
Az úriembert Marcus Nispel-nek hívják, akinek szintén ez az első filmes rendezése. Ahogy az eredeti is az volt Tobe Hooper-nek majd' 30 éve. Mivel az eredeti és a remake változat között komoly különbségek vannak, azok egy részét kénytelen vagyok megemlíteni, de nem fogom túlzásba vinni, hisz' nem akarom elrontani azoknak a szórakozását, akik már ismerik az eredetit, ezt pedig a moziban szeretnék megnézni. Mégis azt mondom, hogy aki most még nem akarja megtudni ezeket az eltéréseket, ugorja át ismertetőm ezen részét. A film úgy kezdődik, akár az eredeti. Vagyis majdnem. Halvány, gyenge minőségű képek Amerika legbizarrabb bűntényének tárgyi bizonyítékairól, ugyanazokkal a felejthetetlen hangeffektekkel, amiket a '74-es filmben hallhattunk. Aztán visszautazunk az időben és megismerjük a film főhőseit; huszonéves életvidám srácok és csajok, akik imádnak dugni és füvezni, ahogy azt a hetvenes évek amerikai fiataljától el is lehetett várni. 🙂 Éppen egy minibuszban röhögcsélnek a nagy semmi közepén, amikor véletlenül majdnem elütnek egy fiatal nőt, akit ezután felvesznek.
Például a buszos jelenet az egész film csúcspontja lehetett volna, de borzasztóan bénán van megrendezve és akkora kihagyott ziccer, hogy az hihetetlen. Nem kell szőrősszívűnek és kritikusnak lenni ahhoz, hogy arra a következtetésre jussunk, hogy ez a széria már az első rész után levitézlett. Egyszerűen a franchise a Bőrpofa berregő láncfűrésszel eljárt groteszk táncával véget ért. Keseregve írhatnám, hogy hagyják már végre békében nyugodni, könyöröghetnék, hogy kapcsolják már le arról az átkozott lélegeztetőgépről, de őszintén, ennyi agymenés után kit érdekel? Olyan ez, mint amikor a háborút megjárt katonák értekeznek az emberölésről: ha a harctéren egy nap megölsz öt embert, akkor a hatodik már meg se kottyan. Ilyen ez a sorozat is. Volt itt már minden, folytatás, remake, a remake előzménye, az eredeti film közvetlen folytatása, az eredeti film előzménye, még egy kontármunka igazából nem oszt, nem szoroz. Ezt a prérifarkast nem csak kilapították, de kinyomták a szemét, lenyúzták a bőrét, kibelezték, kihúzták az összes fogát és levágták mind a négy lábát.
Mikor először meghallottam, hogy újraforgatják az első láncfűrészes sztorit, nem tudtam, hogy mit érezzek. Örüljek-e annak, hogy újra láthatom kedvenc mészárosomat, vagy inkább attól féljek, hogy még egyszer belerúgnak az eredeti filmbe. Attól tartottam, hogy Markus egy lágyabb, teljesen felesleges remake-et fog csinálni, a modern tinihorrorok bizonyos sablonjait követve, de nem ez történt. A 2003-as Texas Chainsaw Massacre képi világában is és hangulatában is kísértetiesen emlékeztet az első részre, és aki azt hiszi, hogy ez a film durvaságában alulmarad az elődökkel szemben, az alaposan csalódni fog (a kampóra akasztgatós jelenetek soha nem voltak ilyen élethűek! ). A buta horrorfilmekkel szemben itt hőseinket nem csak testileg kínozzák meg – noha abban sincs hiány -, hanem lelkileg is, márpedig igazából a kettővel együtt lehet olyan hatást elérni, hogy a néző féljen és undorodjon, az érdeklődés viszont egy pillanatra se lankadjon. Ebben persze jókora szerepük volt a színészeknek is, akik egytől-egyig remek alakítást nyújtanak (jó ötlet volt az is, hogy nem szerepeltettek sztárszínészt a filmben, így az még "élethűbbnek" tűnik).