Eldobhatos accountrol irok, a modok beleegyezesevel, mert a main accountomrol kismillio szemelyes dolgot szoktam megosztani Tarsashazban elni nem konnyu: az also szomszed az erkelyen bagozik, a felso szomszed ejjel butort tologat, szemben a reszeg turistak epp most torik ripityara az AirBnB-t. Csotores van a szomszed lakasban, de a lako dolgozni van es senki nem tudja a szamat? Raadasul a lakogyulesre sem megy el senki megszavazni az uj biciklitarolot, amire tok nagy szukseg lenne (akkor talan nem kellene atbukdacsolni a gangon lelakatolt bicajokon). Ezek az en tapasztalataim, amiket pesti berhazakban szereztem az elmult 10 evben. Az elmult evtizedben nem csak a tarsashazi eletet tapasztaltam meg, hanem mindefele izgalmas dolgot is csinaltam, peldaul becsatlakoztam a budapesti startup vilagba es ma egy sikertelen startup boldog tulajdonosa is vagyok. A rendőrök minősége nagyon nem stonks. : hungary. Egyebkent tokre megerte, rengeteget tanultam belole. Hogy jon a ketto ossze? Egyszeru. A ket kezemet osszetennem egy appert, amely egy virtualis lakogyuleskent fukcional, hogy aki nem akar vagy tud eljutni a lakogyulesre, az is tudjon szavazni.
Üdv mindenkinek, úgy éreztem hogy talán érdemes lenne a gondolataimat kiírni magamból ezzel kapcsolatban. Azt tudni kell hogy én vidéken nőttem fel (25 vagyok), egy olyan városban ahol ép eszű ember nem ül biciklire, max ha nagyon nagy sportember, tekintve hogy két dombra épült a város. Így csak 16 évesen tanított meg apám biciklizni és csak éves szinten a Bivalybasznád alsói pusztán tekertem. Tavaly a covid hatására nagyon elpártoltam a tömegközlekedéstől, pedig elég nagy busz, villamos, vonatmániás vagyok. Így egyrészt ennek pótlására, másrészt kedvtelésből adandó használatra vettünk a párommal egy-egy olcsóbb biciklit. Mondanom sem kell elég nagy a kontraszt a fentebb említett Bivalybasznád alsó után belecsöppenni a Budapesti húsdarálóba, így gondoltam összeszedem az általános tapasztalataimat, pozitív és negatív oldalon. Pozitív: Sokat lehet tanulni a közlekedésről és mivel nekem sosem jutott pénz és idő jogsit szerezni, így ehhez egy kezdő tapasztalatot ad. Megismertem egy olyan sportolási lehetőséget amit nagyon élvezek és ami még az én kocka seggemet is ki tudja vinni az utcára.
Kimondottan szeretek tervezni aztán meg is tenni adott utakat mert csak, vagy hogy kimenjek egy csendes helyre. Helytől függ de a tömegközlekedéshez képest csak kis mértékben jutok el lassabban valahová. A covidnak kevésbé teszem ki magam ha valahova menni kell. Munkába eljutásra is ezt fogom használni amikor csak lehet (ha egyszer vége lesz a HO-nak). Negatív: Az infrastruktúra összevisszasága. Van ahol a semmiből a semmibe vezető bicikliutakkal találkozik az ember, és aztán meg néz hogy na akkor most hova. Természetesen nem marad más mint kimenni a forgalom közé ami nagy móka. Nincs átgondolva a kialakítás sok helyen, ahol meg simán fel van fröccsentve a biciklis festés a normál közútra (amire persze ahol csak lehet ráparkol mindenki) azt nem tekintem bicikliútnak. A sárga csíkkal már igen. Hepehupás és rossz minőségű is bizonyos helyeken. A közlekedési kultúra nagy hiánya. Nem gondolom hogy nekem ne lenne bűnlajstromom az elmúlt egy év után, vagy hogy mindig tökéletesen sikerült minden helyzetet megoldanom, de minden oldalról találkozhatsz rengeteg veszélyes barommal.
Így továbbra sem lehet tudni, mennyi volt a kórházi Covid-fertőzés, s azok milyen súlyosak voltak (az idősotthonokban történt megbetegedésekről Müller Cecília már több körben, intézményre lebontva tájékoztatta a nyilvánosságot). Ez a fajta információvisszatartás következetes politikának tűnik a járványvédekezés irányítóinál. Koronavírus: lehet, hogy a kéthetes karantén sem elég | 24.hu. Ugyanis amikor a főpolgármester a már említett levelében azt kérte a város felkészüléséhez, hogy a tisztifőorvos küldje meg a Koronavírus-kutató Akciócsoport elemzéseit, Müller Cecília a kutatók szerzői jogaira hivatkozva elhárította a kérést. Azaz saját hatáskörében nem kívánta megosztani a fővárossal azokat az információkat, amik segíthetnék közel kétmillió állampolgár felkészülését a vírus második hullámára a következő hetekben.
Tehát ha egy kórházban ápolt betegnél ez idő alatt jelentkeznek a koronavírus fertőzés jellemző tünetei, még nem lehet megmondani, hogy az adott intézményben fertőződött-e meg, vagy már a lappangási időben került felvételre. Az NNK ezt magyarázó közleménye "járványügyi szakértelem szükséges a járványügyi adatok megfelelő értékeléséhez" címmel jelent meg. - Müller Cecíliától is elvárható lett volna, hogy értékelje az adatokat a főpolgármester számára – kommentálta a történteket lapunknak Falus Ferenc egykori tisztifőorvos. Szerinte ezeket a számokat csak az tudja értelmezni, aki a háttéradatokat is ismeri. Covid 19 lappangási ideje magyarul. Legalább a magyarázatot értékelni kellett volna, ha egyébként a tisztifőorvos a háttéradatokba nem kíván betekintést adni. Az átadott számokból az nem derül ki, hogy az adatgyűjtő mit tekintett nozokomiális fertőzésnek. Magyarul a tisztifőorvos által közölt számokból valójából tényleg nem következik semmi. S bár az NNK kioktatja a nyilvánosságot, hogy mire nem jók a tisztifőorvos által közölt adatok, helyénvaló tájékoztatást ők sem nyújtanak.
Szerző: WEBBeteg - F. Zs., fordító, Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus A COVID-19 megbetegedésben szenvedő emberek többségénél várhatóan viszonylag enyhe tünetek fordulnak elő, és a betegségből otthon is meggyógyulnak. Ám ők ugyanolyan könnyen továbbadhatják a fertőzést olyanoknak is, akiknél a betegség súlyos lefolyású vagy akár végzetes is lehet. Habár a COVID-19 esetek körülbelül 80%-a enyhe lefolyású, előfordulhat, hogy ezek az enyhe fertőzések is problémát jelenthetnek. Még mielőtt megtudnánk, hogy megfertőződtünk, fennáll az esélye, hogy másik három személynek adtuk át a vírust. Ha ők 70 évesek vagy ennél idősebbek, akkor 8% az esélye annak, hogy nem élik túl a fertőzést. Még ha az emberek egészen jól is érzik magukat, nagyon fertőzőek lehetnek – és ez jelenti a valódi veszélyt. És még az enyhe lefolyású eseteknél is előfordulhatnak a COVID-19 súlyos következményei. Egy 'kis kimerültség' érzése A 37 éves Elizabeth Schneider február végén egy házibuliban járt.