Ide sorolnám a líraibb hangulatú Fly-t, meg a lebegős-sejtelmes Deaf Ears Blind Eyes is akadály nélkül hozza a '90-es évek világát, a hullámozva vánszorgó, kellemetlenül sikerült tripet megzenésítő So Far Underrel együtt. A záró, hét perce feletti All I Am pedig a zenekar olyan mérföldköve, amit talán még sosem csináltak, ennyire végtelenül szívbemarkoló módon reménytelen, végtelenbe nyúló dalt talán sosem írtak, főleg tőlük ennyire szokatlan zenei eszköztárral. Egyszerre okoz konstans libabőrt, és végtelenül összetörtnek érzed is majd magad, ha hallgatod. A gitárszólókat külön ki kell emelnem, mindenhol csodálatosak, káprázatos Jerry Cantrell játéka, valahogy most mintha újraértelmezte volna önmagát, és mindent, ami benne, meg az ujjaiban, a szívében rejtőzött. Mindegy, hogy csak pár hangot fog le, vagy egy hosszabb témába bonyolódik bele, minden gitárszóló különálló, tükörfényesre csiszolt gyöngyszem, amely kisimogatja a gyűrődéseket a lelkünkből. És akkor meg is követem magam rögtön, hogy miért rokonszenves az újkori pozitív Alice In Chains, hiszen a Rainier Fog ugyan nem depresszív, de bizonyos pontjain végtelenül szomorú.
Ahogy említettem, összességében egy pozitív kicsengésű album lett a Rainier Fog, amiben az Alice In Chains minden esszenciája megtalálható. Ahogy a Trainspotting című filmben is halljuk: "Válaszd az életet! " Igazuk van! Miért is kellene egy egész pályafutáson keresztül depressziós hangulatú albumokat csinálni? Azt gondolom, az utóbbi idők setlist-je is erről tanúskodik. A durván drogos, szinte beteges dalok egyre inkább kikopnak a koncertprogramból. Mindenkinek javaslom, hogy adjon időt ennek a lemeznek, és működni fog. Ez nem egy könnyűvérű, egyéjszakás kaland. Emlékszem, nálam a Dirt-tel is így volt; ha valaki kíváncsi rá, egyszer azt is megírom, hogyan szerettem bele ebbe a hatalmas zenekarba. Köszönöm az élményt, Jerry, Sean, William, Mike!
A grunge egykori nagy hősei közül hozzám mindig az Alice In Chains állt a legközelebb, annak ellenére, hogy egy időben megrögzött soundgardenista voltam, az akkori társaság egyensúlyának megőrzése miatt. Aztán a 'garden elkúszott mellőlem, az AIC-től meg minden lemez favorit – bár tény, hogy ugye nincs belőlük túl sok. És ebből a kevésből is három már "új korszakos". Előre leszögezem, hogy nagyon, sőt, NAGYON szeretem a William DuVall-lal készült albumokat. Jó ideig morzsolgattam magamban, hogy mi az, ami ennyire megfogott 2009-ben a Black Gives Way To Blue -ban, aztán jött a hirtelen megvilágosodás: azon kívül, hogy ízig-vérig Alice In Chains a zene, a hangulata (mondhatnám azt is, hogy kisugárzása, mert pontosan illik ez a jelző is rá) pozitív és életigenlő, a korábbi korszak(nak megfelelő) depresszív atmoszféra helyett. Mondhatnám azt is, hogy ez az AIC v2. 0, egy továbbfejlesztett verzió, ami jobban is esik mostanában, mert én sem szeretek már depresszíven merengeni az élet nagy dolgain úgy, mint a '90-es években.
A dal középső része viszont klasszikus AIC. Itt is nagyon jó a szóló. Az ez után elhangzó Maybe hatalmas vokáljai bennem a The Beatles-t idézték meg. Minden túlzás nélkül nem Beatles-szerű, hanem Beatles szintű a dal vokálja. A lemez egyik csúcspontja. A Deaf Ears Blind Eyes engem határozottan a The Devil… albumra emlékeztet. Lassan haladó, igazi grunge tétel. A So Far Under a második előzetesen kiadott dal volt az albumról. Nehezen emészthető, meg kell küzdeni vele. A refrénje miatt ezt is el tudnám képzelni a kutyás albumon, annak ellenére, hogy ez teljes egészében Duvall-szerzemény. A Never Fade képében megkapjuk a lemez másik csúcs-alkotását. Ez volt az előzetesen harmadjára kiszivárogtatott dal az albumról. A refrénje időtálló, bármelyik AIC slágerrel felveszi a versenyt. A verzék annyira tipikusan Chains-esek, hogy nem tudom levakarni a mosolyt az arcomról, amikor ezeket hallgatom! Igazi klasszik dal. Imádom. A lemezt záró nótára viszont nem tudok, nem vagyok képes szavakat találni.
Enyhe fájdalom esetén segíthet a mozgás és a menstruáció alatt alkalmazott görcsoldók. Középsúlyos panaszok esetén nemszteroid gyulladásgátlók javasoltak, melyek a prosztaglandin képződést gátolják. Szedésük megkezdése már a menstruáció jelentkezését megelőzően javasolt, azért hogy az erős tünetek kialakulását megakadályozzák. Erős menstruációs görcs, de nem jött meg. Lehetek terhes?. Súlyos panaszok esetén a nőgyógyász fogamzásgátlót javasol, mely gátolja a peteérést, csökkenti a méhnyálkahártya vastagságát, ezáltal kevesebb prosztaglandin termelődik, és ezzel a fájdalom is csökken. Forrás: WEBBeteg Orvos szerzőnk: Dr. Földi Ildikó
Utána néztem a vizsgálatoknak, de arra vonatkozóan nem találtam információt, hogy mi van abban az esetben, ha a HBA teszt eredménye nem megfelelő. Azt értem, hogy a DNS fragmentációs teszt meghatározhatja, hogy melyik lombik eljárás lenne a célravezető. Üdvözlettel: Nóri Dr. Tekse István - szülész-nőgyógyász válasza: Kedves Nóri! A ciklusát az inszemináció alatt használt gyógyszerek változtatták meg egy kicsit, nem kell miatta aggódni, minden visszaáll a régi rendbe. A nagy görcsös fájdalomra vizsgálat nélkül nem tudok válaszolni, ha ezt követően a nőgyógyásza nem talált eltérést, úgy azt gondolom ez egy egyszeri probléma volt. Amennyiben ismétlődik, úgy ismételt nőgyógyászati vizsgálat javasolt kismedencei felülvizsgálatra. Ha kóros a HBA vagy a DNS fragmentációs teszt akkor lombikprogram javasolt, mert mind a spontán mind az inszeminációt követő teherbeesés valószínűsége jelentősen csökkent. Üdvözlettel: Dr. Tekse István szülész-nőgyógyász Te is kérdeznél? Dr. Tekse István neked is szívesen válaszol!
Aztán nagyon beleéltem magam, sőt lehetséges hogy szimuláltam pár terhességi tünetet (ételektől borzongás, fáradékonyság, hasfájás ovu körül) Most pedig csináltam egy tesztet, negatív:( Ugye ilyenkor már tuti biztos ki kéne mutatnia? (kb. 17 napja volt ovum):( A kérdezőnek drukkolok! 2015. 4. 09:31 Hasznos számodra ez a válasz? 7/7 anonim válasza: szia, kérdező, lett végül baba ebben a ciklusodban? febr. 23. 15:29 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések: