Forrás: Fortepan/Urbán Tamás Az UAZ 452-esekből a vidéki menőállomások szegleteiben is bevetésre várt egy-két példány, betegterük jellegzetessége a hordágy melletti hosszanti pad – a rugózás miatt is rázósak voltak a bevetések. Forrás: Kresz Géza Mentőmúzeum Hólánc híján olykor emberi erő segített az igazán havas útviszonyoknál, a mentősök pedig nagyra tartótták a masszív UAZ-terepmentőket, amelyeket 1995-ben váltottak le a Mitsubishi L300-asok. Forrás: Fortepan/Urbán Tamás Az OMSZ működésének 25. évfordulóján, 1973-ban hosszú szünet után újra nyugati modell érkezett, először természetesen a Markó utcai központba: a modern felépítésű Mercedes-Benz O309-es. Kék fény, fehér kasztni, zöld hordágy: apáink korszakának mentőautói - galéria. Forrás: Kresz Géza Mentőmúzeum Ezeket az idővel a Roburokat is nyugdíjazó, 2, 3 literes, 90 lóerős, benzines rohamkocsikat a sofőrök és szerelők társadalmi munkában alakították át mentővé, az utas- és betegterük nem volt elválasztva. Forrás: Fortepan/Urbán Tamás Különleges színfoltok volt a furgonokból kialakított mentőállományban a GAZ-24 Volga kombik, amelyek elég hosszúak voltak ahhoz, hogy egy hordágynak lehessen helyet kialakítani bennük.
Ha a kor Lada, Moszkvics rendőrautóról is nézne egy galériát, írja be a keresőbe: Kék fény, traffipax és Ötvös Csöpi szelleme Forrás: Fortepan/Urbán Tamás
Szerzői jogi védelem alatt álló oldal. A honlapon elhelyezett szöveges és képi anyagok, arculati és tartalmi elemek (pl. betűtípusok, gombok, linkek, ikonok, szöveg, kép, grafika, logo stb. ) felhasználása, másolása, terjesztése, továbbítása - akár részben, vagy egészben - kizárólag a Jófogás előzetes, írásos beleegyezésével lehetséges.
Forrás: Előnyeként lehetett említeni, hogy könnyen javítható volt, és nagy hasmagasságával rossz utakon is elboldogult. 1962-től megkönnyítette a kommunikációt, hogy a mentőket URH rádióval szerelték fel. Forrás: Fortepan/Urbán Tamás Nyitható aljú, kiemelve saját kerekein gördülő hordágy, illetve tolószékként is bevethető kísérőülés tartozott a Nysák berendezéséhez, jellegzetes, kékeszöld műbőr kárpittal. Tejüveg védett a belátástól. Forrás: Urbán Tamás fotóriporter (akkoriban az Ifjúsági Magazin munkatársa) számtalan bevetésre elkísérte a mentősöket, a nemegyszer drámai fényképeket a Fortepan közösségi archívumban bárki megnézheti. Forrás: Fortepan/Urbán Tamás Baleset az Arany János és a Sas utca kereszteződésében 1981-ben, egy Ford Tanunus és egy Zuk ütközött. Eladó mitsubishi l300 - Magyarország - Jófogás. A tűzoltók GAZ-66 TÜ2-vel vonultak a helyszínre, a mentősök természetesen Nysával. Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr Akadtak azonban olyan időjárási- és terepviszonyok, amikor kevésnek bizonyult a hátsókerék-hajtású Nysa, ezért 1970-től szolgálatba álltak 4x4-es, felezőváltós, szovjet gyártmányú mentőautók is.
Vijjogó sziréna, a tetőn lobogó piros zászló, billegő karosszéria: sokan emlékeznek a régi idők főleg Nysa mentőautóira, ha nem is az utcán, hanem a tévében látva, dr. Mágenheimmel a fedélzeten. Forrás: Kresz Géza Mentőmúzeum Képes összeállításunkban bemutatjuk a Magyar Népköztársaság időszakának jellegzetes típusait, amelyek sokszor elavultak voltak ugyan, de személyzetük sok ezer ember életét mentette meg. Forrás: Kresz Géza Mentőmúzeum 1948 tavaszán, a kommunista hatalomátvétel évében alapították az Országos Mentőszolgálatot, 140 mentőautóval (ma 1000 kocsiból áll a flotta) és 17 mentőállomással (napjainkban már 255 működik). Forrás: Fortepan/Urbán Tamás Két szervezet volt a jogelődje, a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete, illetve a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület, utóbbit dr. Kresz Géza irányításával hozták létre 1887-ben. Forrás: Fortepan/Erky-Nagy Tibor Eleinte a II. világháborút túlélt autókból és adományokból állt a járműflotta, és magyar sajátosság volt az egységes (kórházaktól független) állami szervezet mellett a mentőtiszt-képzés elindítása is.
1. kép
Diébédo Francis Kéré a díj 51. kitüntetettje.
Közélet, hírek 2022. 03. 15. 16:00 Az építészet legmagasabb kitüntetésének, a Pritzker Építészeti Díjnak 2022-es díjazottja Diébédo Francis Kéré, Burkina Faso-i születésű építész, pedagógus, társadalmi aktivista, a 2004-es Aga Khan építészeti díj kitüntetettje és a 2017-es Serpentine Pavilion tervezője. Az "építészeti folyamatokon keresztül a közösségek felhatalmazásáért és átalakításáért" elismert Kéré az első fekete építész, aki megkapta ezt a díjat. Többnyire nehézségekkel terhelt területeken dolgozik, helyi anyagokat használ, és olyan kortárs létesítményeket épít, amelyek értéke meghaladja magát az építményt, egész közösségek jövőjét szolgálva és stabilizálva. Tom Pritzker, a Hyatt Alapítvány elnöke ma jelentette be, hogy Francis Kéré az 1979-ben alapított díj 51. nyertese, Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal utódja. "A szépségről, szerénységről, merészségről és találékonyságról tanúskodó épületekkel, valamint építészetének és gesztusainak integritásával Kéré méltóságteljesen fenntartja a díj küldetését" – olvasható a Pritzker Építészeti Díj hivatalos közleményében.
A leválasztott tető az afrikai épületeinek tetőzetére emlékeztet, de a pavilon belsejében az esővíz a szerkezet közepébe folyik, kiemelve a világszerte tapasztalható vízhiányt. A jelenleg építés alatt álló, közparkban álló Benini Nemzetgyűlés (Porto-Novo, Benini Köztársaság) a palaverfa ihlette. Míg a parlament belül ülésezik, a polgárok az épület tövében lévő hatalmas árnyék alatt is összegyűlhetnek. 10/10 Léo Doctors' Housing, photo courtesy of Francis Kéré Kéré számos épített műve Afrikában található, többek között a Benini Köztársaságban, Burkino Fasóban, Maliban, Togóban, Kenyában, Mozambikban, Togóban és Szudánban. Pavilonokat és installációkat készített Dániában, Németországban, Olaszországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Jelentős művei közé tartozik még a Xylem a Tippet Rise Művészeti Központban (2019, Montana, Egyesült Államok), a Léo Orvoslakás (2019, Léo, Burkina Faso), a Lycée Schorge Középiskola (2016, Koudougou, Burkina Faso), a Mali Nemzeti Park (2010, Bamako, Mali) és az Opera Village (I. fázis, 2010, Laongo, Burkina Faso).
A jelenleg építés alatt álló, közparkban álló Benini Nemzetgyűlés (Porto-Novo, Benini Köztársaság) a palaverfa ihlette. Míg a parlament belül ülésezik, a polgárok az épület tövében lévő hatalmas árnyék alatt is összegyűlhetnek. Kéré számos épített műve Afrikában található, többek között a Benini Köztársaságban, Burkino Fasóban, Maliban, Togóban, Kenyában, Mozambikban, Togóban és Szudánban. Pavilonokat és installációkat készített Dániában, Németországban, Olaszországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Jelentős művei közé tartozik még a Xylem a Tippet Rise Művészeti Központban (2019, Montana, Egyesült Államok), a Léo Orvoslakás (2019, Léo, Burkina Faso), a Lycée Schorge Középiskola (2016, Koudougou, Burkina Faso), a Mali Nemzeti Park (2010, Bamako, Mali) és az Opera Village (I. fázis, 2010, Laongo, Burkina Faso). Kéré 1998-ban létrehozta a Kéré Alapítványt, hogy projektek, partnerségek és adománygyűjtés révén a gandói lakosokat szolgálja; 2005-ben pedig a Kéré Architecture-t Berlinben, Németországban.
Az Egészségügyi és Szociális Jóléti Központ (2014, Laongo, Burkina Faso) falait különböző magasságú, keretezett ablakok mintázata díszíti, hogy az álló orvostól az ülő látogatón át a fekvő betegig mindenki számára festői kilátást nyújtson a tájra. Kéré tervei szimbolikával átszőttek, Afrikán kívüli munkáira hatással van gandói neveltetése és tapasztalatai. A nyugat-afrikai hagyomány, miszerint egy szent fa alatt eszmét cserélnek, történeteket mesélnek, ünnepelnek és összegyűlnek, mindenütt visszatérő motívum. A Sarbalé Ke at Coachella Valley Music and Arts Festival (2019, Kalifornia, Egyesült Államok) című műve a bissai anyanyelvén az "Ünnepek házát" jelenti, és az odvas baobabfa alakjára utal, amelyet hazájában gyógyhatásai miatt tisztelnek. A Serpentine Pavilion (2017, London, Egyesült Királyság) központi formája szintén egy fa formájából ered, és a falakat háromszög alakú indigószínű modulok alkotják, amely szín az építész kultúrájában az erőt jelképezi. A leválasztott tető az afrikai épületeinek tetőzetére emlékeztet, de a pavilon belsejében az esővíz a szerkezet közepébe folyik, kiemelve a világszerte tapasztalható vízhiányt.
A Burkina Faso-i Gando-ban született és a németországi Berlinben élő Francis Kéré az építészet folyamatán keresztül közösségeket formál és alakít át. A társadalmi igazságosság és elkötelezettség iránti elkötelezettségén, valamint a helyi anyagok intelligens felhasználásán keresztül a természeti klímához való kapcsolódás és az arra való reagálás érdekében olyan perifériára szorult, korlátozásokkal és nehézségekkel terhelt országokban dolgozik, ahol az építészet és az infrastruktúra hiányzik. Kortárs iskolai intézményeket, egészségügyi létesítményeket, lakásokat, polgári épületeket és köztereket épít, gyakran olyan országokban, ahol az erőforrások törékenyek és a közösség létfontosságú, munkáinak kifejezőereje meghaladja az épület értékét. "Azt remélem, hogy megváltoztatom a paradigmát, arra ösztönzöm az embereket, hogy álmodjanak és kockázatot vállaljanak. Attól még, mert gazdag vagy, nem szabad pazarolnod az anyagot. Attól még, mert szegény vagy, törekedned kell arra, hogy minőséget teremts" – mondja Kéré.