Éjfélkor, a 95, 8 Mhz-es frekvencián elindult a Rádió Rock nevű magyar rockrádió adása. Az adó 81 százalékban magyar rockzenét játszik, és ugyan elsősorban Budapest környékén fogható, online is lehet hallgatni. Közösségi státuszú, vagyis a frekvenciadíj megfizetésétől mentesült, ezzel összefüggésben túlnyomó többségben magyar rockzenét adó rádió indult el hétfő éjfélkor Rádió Rock néven. Az adó beindításának ötlete Vörös Istvántól és Németh Gábortól származott, a programigazgató Kalácska Gábor, a műsorvezetői stábot pedig olyan nevek erősítik, mint Kovács Áron, Nagy Feró, Kiss Orsi, Bűdi Szilárd, Barabás Bea, Kerekes Sándor, Vas Maya, Gaják Petra, Csizinszky Éva vagy Hajnal Gábor. Kategória:Magyar rádióadók – Wikipédia. A rádió változatos műsorszolgáltatást ígér számtalan különböző adással, ezek végleges menetrendje a következő időszakban alakul majd ki. A rádió a neten is hallgatható.
( MagyaRock Rádió szócikkből átirányítva) A MagyaROCK Rádió egy 2006 óta működő interneten hallgatható webrádió volt. Zenei irányzat [ szerkesztés] A rádió – ahogy a nevük is mutatja – magyar rock zenét sugároz. E spektrumot tágítják oly módon, hogy a blues és underground jeles képviselői is helyet kapnak az adásban. Egyedi műsoraikban külföldi, hasonló stílusú zenét játszó klasszikusok is hallhatók. Hasonlóan a kívánságműsorban nem csak magyar zenét lehet kérni, persze csak abban az esetben hangzik el a külföldi dal, ha az illeszkedik a rádió profiljába. Története [ szerkesztés] Indulás [ szerkesztés] A korábbi, 2004-től kezdődő tesztidőszakokat leszámítva, hivatalosan 2006. Magyar rock radio blog. október 1. óta működik, már egészen a kezdetektől fogva napi 24 órás, azaz folyamatos műsorsugárzással. Alapítók és tulajdonosok [ szerkesztés] Völgyesi Miklós és Radics Béla a tulajdonosok. Jelenleg a tengeren túlon található a műsorszolgáltató szerver, melynek üzemeltetését Bodrogi Zsolt végzi. Gyakorlatilag a három szegedi barát működik együtt a rádió folyamatos működésének fenntartásában, és vállalja az összes feladatot és kötelezettséget vele kapcsolatban.
Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek, Ingatlan, Autó, Állás, Bútor
Nő az ablakban - bemutató, kritika, élménybeszámoló - YouTube
Sokkal kevésbé egyértelműen vicces ez a sorozat, mint elsőre tűnik, mindenesetre a címével előre jelzi, hogy kár szinte bármit komolyan vennünk. A Hátsó ablak, A lány a vonaton, a Nő az ablakban - csak pár cím a legismertebbek közül, ami a kukkolással, a mentális problémákkal és a valóság torzulásával vagy megkérdőjelezésével foglalkozik, pedig ennél bizonyára szélesebb a lista. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a szubzsáner megérett arra, hogy nyíltan előálljanak az ilyen típusú sztorik problémáival. A Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban minisorozat formájában dolgozza fel, mekkora blődségek bújhatnak meg a fordulatok mögött, de a szitkomtól távol, sokkal intelligensebb módon közelíti meg a kérdést. Anna Fox (Kristen Bell) elvált festőművész, aki egyedül él hatalmas házában, és egész nap az utcafrontra néző ablakban ül és borozik. Sokat. Egy nap új szomszéd költözik a szemben lévő lakásba, Neil (Tom Riley) és kislánya, Emma (Samsara Leela Yett), akikkel Anna hamar összebarátkozik.
A Nő az ablakban legnagyobb hibája pedig épp a forgatókönyv és az invenciótlan rendezés. Letts kigyomlált belőle szinte minden lélektani részt, a főhősnő múltbeli traumájáról egy rövidke flashbackből értesülünk csupán, a férjével való különválásának okát pedig egyetlen mondatban említik csak meg (a könyvben mindez természetesen sokkal nagyobb hangsúlyt kapott). De hiányoznak az Anna által vezetett agorafóbiás önsegítő csoporttal kapcsolatos mozzanatok is, és úgy alapvetően minden, ami nem külső, izgalmas történés. A sztori szintjén nagyjából hűséges az adaptáció, de mivel egy pszichothrillerről beszélünk, fontos lett volna nemcsak a borzongató, hanem a lélektani momentumokat is meghagyni. A már említett két nagy fordulat így egy cseppet sem érinti meg a nézőt: megmaradnak a tucatthrillerek ócska hatáskeltésének. Joe Wright semmit sem mozgató rendezése miatt pedig a műnek annak ellenére sem alakul ki erős atmoszférája, hogy ehhez minden adott lett volna. A cselekmény helyszíne ugyanis egy rendkívül különleges tér, egy belső háromszintes lakás, alagsorral és egy üvegtetővel, amit a hangulatteremtésen kívül még szimbolikusan is ki lehetett volna használni (lásd a dolgok több szintjét), de erre itt nem történik kísérlet, így a helyszín egyszerűen csak helyszín marad – a Nő az ablakban pedig a benne rejlő lehetőségek ellenére egy minden ízében közepes film.
Nő az ablakban – kritika 10:24 | Hetedik sor - ablak kritika Macskás nő az ablakban nem mindig jelent jót! Még akkor sem, ha a kényszerűen a lakásában rekedt főszereplőt a kiváló Amy Adams alakítja. Az év első felének egyik legjobban várt és hype-olt mozijában (tévéfilmjében? ) egy New York-i lakásban ragadunk, hogy a valóság és a képzelet határán egyensúlyozva egy kikukucskált gyilkosság után nyomozzunk. Persze, láttunk már ilyet – de kapunk-e valami újat és eredetit…?
A regényben végigkövethetjük Anna elbizonytalanodását, és azt a folyamatot is, aminek a végén talán képes lesz szembenézni múltjával, képes lesz megtenni azt az egy lépést (konkrét és szimbolikus értelemben is), amivel visszatér az életbe. A naplószerű felépítés és az E/1. -es narráció kifejezetten jót tesz a történetnek, Anna karaktere érdekes, az olvasó kíváncsi a jelenére és a múltjára is, a regény eleje pörgős, Anna kellő iróniával (és öniróniával) mutatja be kényszerű bezártságát. Ahogy lassan feltárul a múltja, és egyre többet tudunk meg a férjéről és kislányáról, a humor helyét egyre inkább átveszi a fájdalom és a bűntudat, ráadásul megjelenik a Russel-család is, akiknek legalább annyi rejtegetnivalójuk van, mint Annának. Onnantól, hogy Anna lát (vagy csak azt képzeli, hogy lát) valamit az ablakából Russelléknél, borzasztóan leül a történet – egyre csak nyúlik, mint a rétestészta, nem halad semerre, ami sajnos a főszereplő bezártságából is adódik. Az agorafóbia nagyon eredeti ötlet, de egy krimiszerű történetnél, ahol a cselekmény fontos része lenne a "nyomozás", az összefüggések megtalálása, a kapcsolatok felfejtése, egy idő után elég irritáló, hogy a főszereplő csak az ablakon (és az interneten, amivel nem megy semmire) keresztül képes bármilyen megfigyelést végezni.