Megnézheted ezen az oldalon azt is, hogy hány a Gyöngyvér névhez hasonló női név / lány név létezik még, így könnyedén megtalálhatod a hasonló keresztneveket és azok információit is. Fontos kiemelnünk, hogy az oldalunkon megtalálható minden utónév ( így a Gyöngyvér név is) anyakönyvezhető női név / lány név, ami azt jelenti, hogy magyarországon hivatalosan is adható gyermekeknek ez az utónév. Oldalainkon ABC sorrendben megtalálhatod majd tehát a magyarországon hivatalosan anyagkönyvezhető nevek teljes listáját, egyszerű, átlátható, informatív formában, ezért, ez az oldal ideális névnapokkal kapcsolatos tájékozódásra, babanév választáshoz, vagy csakúgy érdekességképpen a neveddel kapcsolatban! Ha tetszett az oldalunk, vagy azok az érdekes információk amiket itt találtál küld el ( a Gyöngyvér nevű) barátaidnak / ismerőseidnek is! Gyöngyvér név jelentése rp. ( Megosztási és e-mail küldési lehetőségeket a kör alakú megosztás gombokra kattintva találhatsz. ) Ha pedig pontatlanságokat találtál volna a Gyöngyvér névvel kapcsolatban ( vagy csak más érdekességet szeretnél velünk megosztani), írd meg nekünk a gondolataidat Facebookon (NevekNeked) vagy levélben az info[kukac] címen és máris javítjuk!
Az újszülötteknek adott nevek körében 2003 és 2017 között nem szerepel a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan 2004 és 2018 között nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Gyöngyvér üdvözlőlapok Híres Gyöngyvérek Bognár Gyöngyvér (1972–) Jászai Mari-díjas magyar színművésznő. Demjén Gyöngyvér (1940-) Jászai Mari-díjas magyar színművész. Horváth Gyöngyvér, született Szőke (1952–) romániai magyar grafikus Magyarósy Gyöngyvér Teréz, született Farkas (1943-) magyar műszaki szótáríró. Márton Gyöngyvér (1972–) erdélyi magyar informatikus, egyetemi oktató. Udvary Gyöngyvér (1913-2000) erdélyi magyar újságíró, művészeti író, szociográfiai író. Veres Emese Gyöngyvér (1966-) erdélyi magyar néprajzi szakíró, újságíró. Források, külső hivatkozások Ma Bíborka, Vilmos, névnap van! Gyöngyvér név jelentése. További naptárban nem szereplő névnapok ma: Atlasz, Balzsam, Bíbor, Bíbora, Bíboranna, Celeszta, Celesztin, Celesztina, Csát, Denisz, Dénes, Dienes, Ruben, Rúben, Ruven, Szellő, Szellőke, Szixtin, Szixtina, Szixtusz, Taksony, Tegnap: Vince, névnap volt!
A gyakran mulatságos és még ennél is gyakrabban epikus történet ugyanis még így is behúz, és bár vélhetően számtalan alkalommal fogunk szitkozódni egy-egy elmért ellenfél, vagy az újabb kétszáz begyűjtendő gömb kapcsán, ezért bőven kárpótol majd minket a játék gerincét jelentő, banálisságában elragadó, meglehet, sokak által jól ismert történet. A Dragon Ball Z: Kakarot 2020. január 17-én jelent meg PC-re, valamint PS4 és Xbox One konzolokra. Az idei és a jövő év további megjelenéseiért és tesztjeiért látogass el folyamatosan frissülő játék-kalendáriumunkhoz. A Dragon Ball Z: Kakarot akár mérföldkő is lehetne, hiszen hatalmas lelke van és a mostanra védjeggyé avanzsált univerzum minden pillanatát értő gonddal idézi fel, afféle "best of" gyűjteménnyé nemesítve a játékot. Ugyanakkor hiába a fantasztikus átvezető animációk, a gyönyörűen képernyőre idézett, igényes világ, az alkalmasint ötletes töltelék elfoglaltságok, ha épp a legfontosabb rész, a nagybetűs JÁTÉK az, amit összecsaptak a készítők.
Még a narrátor maga is felbukkan, hogy mesélős felvezetőivel ágyazzon meg a történéseknek. Ám amikor nem egyfajta interaktív DBZ krónikaként, hanem egy szerepjátékként próbálunk nekiülni a Kakarotnak, sajnos minden egyes alkalommal méretes minőségi szakadékon kell átkérezkednünk. Félreértés ne essék: a Kakarot többé-kevésbé nyílt világú térképei bájosak, tele látni-, és ütni valóval (ne feledjük, ez még mindig egy Dragon Ball-játék), számos mini tevékenységgel, mellékküldetésekkel, és apró színes elemekkel, amit elsősorban a rajongók fognak értékelni. Gyűjtögetünk és főzünk, saját… khm… farkunkkal horgászunk, zabálunk nagyokat az ilyen-olyan bónuszok reményében, medálokat gyűjtögetünk a közösségi albumokba, hogy későbbi kísérőink erejét növeljük, bunyózunk és fejlődünk, miközben rendre az univerzum ismert figuráival – Chi-Chi, Zseniális Teknős, Krillin, Bulma – találkozunk, és alkalmasint a csapatunkba is bevehetjük őket. Kiterjedt jártasságfákon fejlesztgetjük képességeinket – meglehet, picit lineárisan –, újabb és újabb különleges mozgásokat zsebelve be, ami leheletnyi többlet mélységet ad az amúgy csöppet 2-bites akciónak, amiről később még szólok bővebben… mindezekhez persze jó japán szerepjátékhoz illő módon mérhetetlenül sokat fogunk gyűjtögetni és harcolni.
Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!
És most jön a fekete leves. Mert hiába a sorozatot visszaidéző, kiváló minőségű videók és a kifejezetten szórakoztató, bár rajongóknak talán túlontúl ismerős történetszál, ha minden más, ami amúgy a játékkal töltött időnk jelentős százalékát kiteszi, csiszolatlannak és picit laposnak érződik. A nem előre renderelt átvezető animációk például statikusak és unalmasak, a világ pedig, hiába színes és bájos, de nagyobbrészt üres. A lótifuti mellékküldetések kimerülnek a "rúgd le őt", "törj össze egy ilyet " és "hozz pár olyat" küldetésekben, még akkor is, ha olykor Teknős kér meg minket pikáns fehérnemű katalógusa visszaszerzésére, máskor pedig Chi-chi gyűjtögettet velünk főznivalót. És ha már Chi-Chi: a mindenféle étel bónuszok és főzőcskézés inkább tűnik alibinek, mint hasznos elfoglaltságnak. És azok a gömbök… ha nem áldozom fel maximalizmusom a végigjátszás oltárán, még mindig azokat gyűjtögetném. Szerte a világban színes gömbök… zöldek (erdő), vörösek (hegy) és kékek (víz), meg valami színes, mindenható gömb… lebegnek, gondos mintázatba rendezve.
Különösen fájó ez a bossok esetében, akiket ráadásul valahogy nem sikerül jól kiegyensúlyozni, minek következtében a viszonylag könnyed pofozkodásból hirtelen lehetetlennek tetsző, frusztráló élethalálharc kerekedik, mi pedig értetlenül pislogunk majd a váratlanul és alattomosan döfő nehézségi tüske láttán… amit amúgy végtelen mennyiségű gyógyitallal, vagy legalább ennyi unalmas farmolással tudunk majd kompenzálni. Picit enyhítik a fájdalmunkat a felvehető és automatizált kísérő karakterek, mint amilyen Vegita, Piccolo, Gohan vagy éppen Trunks – gyógyító, támadó és védelmező kategóriába vannak besorolva ők –, akik tudásuk és gondosan ápolt közösségi albumaink szintjének függvényében segítenek majd nekünk. Mégis, millió alkalommal átkoztam el a készítőket, akik vélhetően a határidők nyomására, súlyozatlanul dobták piacra a játékot. De ne engedjétek, hogy borús képet fessek a Kakarotról, mert a 33 fejezeten keresztül terpeszkedő, sok-sok órát felölelő játék végigjátszása korántsem kínszenvedés, főleg, ha a főszálra fókuszálunk.
Létezik emellett egy blokkolás gomb, ami majdnem minden ellen jó, és nagyban csökkenti a bejövő sérülést, és persze egy kitérés gomb, amit ész nélkül nyomkodhatunk, és ha esetleg időzítjük is, akkor a rövid időre lelassuló ellenfeleket visszakézből arcon csűrhetjük. Ezek mellé jár négy speciális támadás, amit egy hosszú listából, játékstílusunk szerint válogathatunk be, és mely képességek kí energiába kerülnek (ez egy másik gomb nyomva tartásával töltődik). Ez a rendszer gyenge tucatellenfelek, illetve magányos bossok ellenében kifejezetten jól működik, és bár viszonylag kevés töltelék ellenféltípus van, ezen a ponton még aránylag szórakoztató a harc menete. Azonban amint több és keményebb ellenféllel kerülünk szembe, hirtelen esetlenné és idegesítővé változik a küzdelem. Ugyanis semmilyen módja nem létezik annak, hogy több ellenfelet tartsunk a szemünk előtt, esetleg kontrolláljuk is őket… márpedig ha valakire fókuszálunk, mögöttünk repkedő haverja(i) fondorkodásáról sejtelmünk sem lesz, és csak az olykor felvillanó figyelmeztető nyilak emlékeztetnek arra, hogy esetleg ki kellene térnünk… valami elől.