A sárgájához hozzákeverjük az olajat, a vizet, majd a kakaót is. Ezután felváltva adjuk hozzá a kemény tojáshabot és a lisztet. Végül előmelegített sütőben 180 fokon sütjük. Vagy sütőpapírt használjunk vagy vajazzuk lisztezzük a forma alját és oldalát is. Eperkrém: (ebből az adagból a 16 cm átmérős formámat töltöttem meg, a nagyobb 24 cm-es formához való mennyiséget zárójelben fogom írni) 20 dkg (30 dkg) tejföl 2 dl (4 dl) tejszín 1 (2) habfixáló a tejszínhez 8 dkg (15 dkg) porcukor 30 dkg (50 dkg) eper pürésítve 20 dkg (30 dkg) eper díszítés 12 g (20 g) lapzselatin (2 csomag) A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk. Az epret megtisztítjuk, a díszítéshez kiválogatjuk egy részét. A megadott mennyiségű epret turmixoljuk, majd hozzáadjuk a cukrot, és a tűzhelyen kicsit melegítjük, ne forrjon de legyen már jó meleg. A tejszínhabot a fixálóval kemény habbá verjük és a hűtőbe tesszük. Tejszines eperkrém torta e. Az eperpüréből kiszedünk kb. : két merőkanálnyit amit elkeverünk a tejföllel. A zselatinlapokat kinyomkodjuk és az enyhén forró eperhez tesszük kevergetjük, hogy szépen feloldódjon, majd levesszük a tűzhelyről és belekeverjük a tejfölös epret is.
Összeállításkor a krémet 3 részre osztjuk, 1-1 részt rákenünk 1-1 tortalapra. A két tortalapot egymásra tesszük, és befedjük a harmadik tortalappal. A torta oldalát bevonjuk a maradék krémmel, a tetejét pedig az olvasztott fehércsokoládéval, majd kidíszítjük eperszeletekkel.
Egy kis piros és kék keverékből szép lila fondantot is készítettem ebből készült a kapu és az ablakok. kicsit csipkéztem a tetejét mint a várfalaknak. Ha tetszett a bejegyzés nézz körül, van még pár ötlet a tarsolyomban. A megosztást pedig köszönöm.
Majd pedig a tejszínhabot is beleforgatjuk, szépen elkeverjük. A kapcsos forma aljára tesszük a tésztánkat, erre vagy egész epret teszünk vagy eperszeleteket mint én. És ráöntjük a krémet. Ilyenkor a tetejére tett eper még nagy valószínűséggel elsüllyed, így érdemes vele fél órát várni. A hűtőben 2-3 óra alatt tökéletesre dermed. És szépen elválasztható a forma szélétől. Ez már így önmagában is csodásan fest, de hát a kis manóknak a látvány is fontos. Így a beszerzett hercegnő figuránkhoz most egy kis dekorációt kell készíteni. Egy adag fondant ( receptet itt találod) különböző ételfestékek és némi türelemmel ez is hamar elkészül. A nagyobbik tészta lesz a rét és a mini vártorony előtti rész ahova majd a hercegnő is kerül. Rámértem a kis torta helyét, így oda nem raktam fondantot, de persze az egészet is be lehet vonni vele. Zöld a mező, a szürke pedig a kapuhoz vezető út, egy kis térkő hatással. Pár szem eper virág is került rá. Tejszínes eperkrém torta - hercegnős kivitelben | Szira. A tortát pedig oldalról bevontam fehér fondantal, bár nem sikerült tökéletesen, nem olyan könnyű az eperkrémet bevonni mint egy tésztaréteget.
Rettentő haragra gerjedt a király. Megparancsolta a porkolábnak: - Vigyétek a legmélyebb börtönnek a fenekére. Van ott egy oroszlán, az majd széttépi! Meg is ragadták a katonák a csillagszemű juhászt, s levitték a börtönnek a legmélyebb fenekére. Ott egy nagy-nagy, kiéhezett oroszlán lapult. Mikor belökték a csillagszemű juhászt, nekimordult az oroszlán, de a csillagszemű juhász csak jól belenézett az oroszlánnak a szemébe, s úgy megjuhászodott az oroszlán, hogy meg se moccant tö mennek az őrök, hogy a csillagszemű juhásznak összeszedegessék a csontját-bontját, porcikáját. Mikor meglátták erőben, egészségben, hát igen megijedtek. - Hát te élsz? - Élek hát, persze hogy élek - felelte a juhász. - Nem is halok én meg addig, amíg a királynak a leánya a feleségem nem lesz! Viszik a király eleibe. Tudakolja a juhásztól: - Na mondod-e, hogy adj'isten egészségemre? - Nem mondom én, felséges királyom, addig, amíg a leányodat nekem nem adod feleségül. - Ilyen-olyan teremtette! - mérgelődött a király.
Azt hitték, hogy a csillagszemű juhász áll ott, és supp, beleesett a kútba. Másnap reggel mennek oda a kúthoz, hogy nézzék meg, csakugyan meghalt-e a juhász, s kihúzzák a kútból. Hát, Uram, Teremtőm, a csillagszemű juhásznak haja szála se görbült! - Hát te élsz még? - Élek hát, hogyne élnék - felelte nagy büszkén. Viszik a király eleibe, azt kérdi a király: - Nem mondom én, felséges királyom, amíg nekem nem adja leányát feleségül! Felültették a hintóra, a király kivitte a rézerdőbe. - Nézd csak, ezt az erdőt én neked adom, csak egyszer mondd, hogy adj'isten egészségére. - Nem mondom én, felséges királyom, amíg a leányát nekem nem adja feleségül! Viszi tovább a király, elérkeznek az aranytóhoz. - Nézd csak, ezt a tavat is neked adom minden aranyhalával, csak mondd nekem, hogy adj'isten egészségére! Viszi tovább a király, elérkeztek a gyémántrétre, - Ide nézz- mutatott körbe a király-, ezt a rétet is neked adom, csak mondd egyszer, hogy adj'isten egészségemre. - Hát egye meg a fene - bólintott rá a király -, neked adom.
Részletek Könyv címe Magyar mese- és mondavilág 2. kötet Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egykirály. Szörnyű hatalmas volt ez a király, féltek a népek tőle, ha messziről látták, reszkettektőle, mint a nyárfalevél. Ha ez a király egyet tüsszentett, kengyelfutók s lovas legények vittékhírét az egész országban, s aki nem mondta: "Adj' isten egészségére! ", halál fia volt. Nem isakadt az egész országban, csak egy ember, ki nem mondta, hogy adj' isten egészségére. Ez acsillagszemű juhász volt. Nosza, megfogták a király emberei a csillagszemű juhászt, vitték akirály színe elé, s jelentették: - Ihol, felséges királyom, ez a csillagszemű juhász nem akarja mondani, hogy adj' istenegészségére. Hej, szörnyű haragra lobbant a király! - Mit, te nem mondod, hogy adj' isten egészségemre?! - Dehogy nem mondom, felséges királyom, bizony mondom, hogy: adj' isten egészségemre. - Nem az egészségemre, hanem az egészségére. - Hiszen mondtam, felséges királyom, egészségemre.
- Adok én neked! - fenyegette meg a makacs juhászt. - Fogjátok meg, s vigyétek egy még sötétebb börtönnek a fenekére. Ott van tizenkét szőrdisznó, hadd egyék meg, vacsorázzák meg! Megragadták a katonák a csillagszemű juhászt, s levitték egy még sötétebb börtönnek a fenekére. Ott volt tizenkét szőrdisznó kiéhezve. Mikor a csillagszemű juhászt oda bevetették, nála volt a furulyája. Elkezdett furulyálni. Fújta, fújta a furulyáját, erőst szépen fúvogatta, s halljatok csodát, összefogózott a tizenkét szőrdisznó, s olyan szépen járták, hogy azt kimondani nem lehet. Énekelték, hogy:,, Az ajtóig meg vissza, a gyűrűmet add vissza, hogyha vissza nem adod, jól megcsípem a karod. "Akkor elfáradtak, s abbahagyták. De csakhamar megint rázendítettek:,, Le az úton le-le-le, ne pogácsa, ne- ne-ne. A pogácsa rétesen, a pálinka mézesen, edd meg, idd meg, kedvesem, hogy az Isten éltessen! "Így addig furulyált a juhász, addig ropták a szőrdisznók, hogy kifáradtak, ott egymásra dőltek s elaludtak. A juhász is leterítette a báránybőr bundáját, reáfeküdt, s úgy elaludt, mint a mennek az őrök oda, hogy összeszedjék a csontját-bontját, mindenféle porcikáját.
Ott a király azt mondta: – Látod ezt a gyémánttavat? Neked adom az ezüsterdőt, aranyvárat, gyémánttavat, csak mondd azt nekem: adj' isten egészségére! De a juhász itt is csak azt mondta: – Nem, nem, nem mondom addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül! Látta már a király, hogy semmiképpen nem boldogul vele, nagyot sóhajtott, s azt mondta: – Isten neki, hozzád adom a lányomat, de akkor aztán mondd nekem igazán, hogy adj' isten egészségére! – Mondom én, persze hogy mondom, miért ne mondanám! A király ennek nagyon megörült, s kihirdette, hogy örüljön az egész ország népe, mert a leánya férjhez megy. De legjobban örült a szépséges szép királykisasszony, aki annyi királyfit kikosarazott, s aki a csillagszemű juhászt igazán megszerette. Tartottak aztán olyan lakodalmat, hogy az egész országban mindenki evett, ivott, táncolt. De a király házánál volt a legnagyobb vigasság, a legjobb banda ott húzta, a legjobb ételeket ott főzték. Hát amint a vőfély felhozza a tormás disznófejet, s a király maga elé vette a tálat, hogy mindenkinek a részét kiossza, egyszerre csak nagyot tüsszentett az erős tormától.