Csík Feri hogy megvizsgála mindent, Félre vetve bundáját, körülment, És kapált, és seprett, árkot ása, Ámbár csak sohaj volt áldomása. Gyakran egy kis elhagyott kamrában Mécsvilágnál fúr-farag magában, S mintha vész-zaj dübörögne távol, Szomorú dal hangzik ajakáról. Így jön ő nagy későn, mint az éjfél, És korán megy, míg a nap fel nem kél, S a lakosság sok kísértetet lát, Elkerűlik rosz szomszédjok házát. De a gazda reggel hogy felébred, Szeme háza környékén megtéved, Alig ismer görbe boglyájára, Tört szekere s betömült árkára. Folytonos, bár lassu működéssel Ferke végez minden munkát éjjel. S hétről hétre szépen van látszatja, Hogy magát itt valaki mulatja. És a fösvény, kit keresztfiának Háza, telke felgazdagítának, Félelemmel és gyanúval nézi, Dolgait hogy más keze intézi. De a háznál még több ember is van. Nyugtalan vágy ébred Sárikában; Mintha látott kép után epedne, Titkon ébred tündéres szerelme. Karos székemen – Wikiforrás. "Hátha ő az? " szól a vétkes gazda, Kit gondolt, azt mással nem tudatta. "Hátha értem jő? "
A két gyerek bámulva és tetszéssel néz utána. Jóska legyűri a kalapja szélét, hogy a nap a szemébe ne süssön. Aztán mikor már a cserebogár elkeringélt a messzeségbe, a két gyerek vékony cérnahangon nótába fog: Zápoj esső, süjü esső, huj a mados edetbü, Bojdogtajan cat én vadot ededü.
Gyenge minden szó, ha nem fenyeget, ki ne mondd, ha van köztük, amelyért nem jár a golyó s a bitófa. Kétségbeesett vers Szürke fellegek felett lobognak baljós jelek. Légy bolond, ha e bolond világ megtébolyodott. Légy szögletes, mint a nád, fiatal, mint dédapád, pihekönnyű, mint a vas, szilárd, mint a szélkakas. Sürgesd szent Szűz Máriát új egekbe szállni át, s Neptúnust, ki tengerek véres habján hentereg. Légy mindig a zavaros élettel párhuzamos: kiloccsan az agyvelő, te leszel a nagymenő. Fohász Könyörgök Hozzád, segíts hűségeddel, mindennapi mosolyod add meg nékem. Gyengéd karod fejem alól ne vedd el, engedj minden napon Tebenned élnem. Ki vagy a Jóság, Szépség és Szelídség, bocsásd meg, hogy ily módfelett szeretlek.. Itt szólítlak, hogy tartsd ébren reményed, Tebenned bíztam eleitől fogva, hiszen míg – bár hunyt szemmel – látlak Téged, a reményt látom előttem lobogva,. Vas ára mes amis. Szeress! hogy míg a gyötrelemben mások szemük eltakarják reménytelen én ébren maradjak és látva-lássak… Kezeidbe ajánlom életem.
Kinek szedik? Maguknak. Ki eszi meg? Varga Ádám csizmadia meg a teremtés többi koronája. Mennyi igyekvés van ezekben a kis szárnyas bogarakban! Mennyi gond az nekik, hogy merre, hol keressék a frissen nyílt virágot? Milyen sietéssel ereszkednek egy-egy most nyílott, mézzel telt virágcsoportra, és cipelik haza mély, lassú repüléssel az édes kis terhüket, egy-egy századrésznyi picinyét egy csepp méznek. Lakatos István – Wikidézet. Talán az egész napi munkája sem több egynek-egynek egy csöppenet méznél, s napszállat után a kasnak minden népe elfáradtan hajlik pihenő alvásra. De szeretem a munkájukat nézni és a muzsikájukat hallgatni! Ahogy körüllengik az én virágzó fáimat, azt gondolom, templomban vagyok: a két fa két menyasszony, s a méhek Istennek apró muzsikusai. Fölülről lemosolyog a nap nyájas világa, és a méla csöndben ezernyi fűszál hallgatja velem a méheknek hullámzó méla szent zenéjét. A kertek alján zöld pázsit, és, a zöld pázsiton apró sárga libák. Éppen olyan a színük, mint a láncvirágé. Mintha a láncvirág megnőne nagyra és gömbölyűre és egyszercsak elkezdene két piros lábon járni.
Én örök dolgokkal foglalkozom. Erdei tó A tölgyek katedrálisa ünnepi fényben ég, a tóról csendes ária kezd hajnali zenét. Mintha nemrég új püspököt kentek volna fel itt, fűszeres illat hömpölyög bükktől cserig. Balzsammal tömjén elegyül, templomi szent szagok lepnek be szűnhetetlenül cserjét, ösvényt, padot. Vas méh telepi ára. Idézetek műfordításaiból [ szerkesztés] Vergilius: Első eklóga Eddig a Róma nevű városról én, Meliboeus, Azt hittem botorul, csak ilyen, mint ez, hova nyájunk Zsengéjével olyan gyakran bemegyünk, mi juhászok. Mint a kutyához csöpp kölykét, gödölyéhez az anyját: Hozzámérni kicsit már én így szoktam a nagyhoz. Ámde az ott minden város közül úgy kimagaslik, Mint ahogyan ciprusfa kökény-bokrok sürüjéből. Vergilius: Georgica Tudd: ha virág-köntöst ölt gazdag mandulaberked, És lehajolnak az illatozó gallyak, ha gyümölcsöt Bőven igér, akkor búzád is ring elegendő, És aratásod nagy lesz majd nagy nyárhavi hőben; Ámde ha burjánzó levelek hintik le homályuk, Szérün a szár pelyvát hizlal csak - kár oda cséplés!
- No, csak ne tagadja, lelkem, beteg az, ha nem eresztették ma az iskolába. Maga okos asszony, Tabiné, maga tudja, hogy jobb kincset nem hagyhat a fiának, mint a sok szép tudást, meg az emberséget, amit az iskolában tanul. Hát csak hadd lássam azt a gyereket, mi a baja? Tabiné erre még pirosabbá válik. A kezét dörzsöli, a fejét szégyenlősen oldalt hajlítja: - Hát bizony, lelkem tanító uram, elküldtem ma Jóskát liba-legeltetni. S mentegetődzve tette hozzá: - Nincs több gyermekem, tanító úr, aztán a libáimnak most már legelő kell. - Hát tudom én azt, szegény Tabiné, hogy ahány liba, kétszerannyi forint ősszel, és hogy maguknak kell az adóra, de látja, lelkem, most már csak egy hét, aztán meglesz a vizsgálat. A Jóska gyerek esze meg éppen most indult kinyílásnak, mint ahogy a rózsa kinyílik, angyalom; aztán ha most kifogja az iskolából, visszahúzódik a gyerek esze, mint a csigabiga, lelkem, aztán elő se jön megint egy esztendeig. Ellopták az egerlövői temető új kerítését : hungary. Szívesen látom, galambom, a vizsgálaton. Délután már megint ott ült a kis pisze, elevenszemű gyerek is az iskolában.
szól szép leánya, A vidéknek legszebb Sárikája. "S haljon! éljen! " volt a két kivánat, Melyet súga rögzött bűn és szánat. "Haljon, éljen! " s jórészt úgy van dolga, Mintha élne s mégis meghalt volna. Vas ára mehr. Így megy egykor félhold éjszakáján, Egy törött szántóvas van a vállán, És megáll egy künn felejtett háznál, Mintha vendég volna önmagánál. De utána egymást nem gyanítva, Megy a gazda és a gazda lánya. És mikor a házhoz lopakoznak, Hangját hallják rémséges zajoknak: Mély sohajtás hallik, mintha vadkan Fúna mérget s vért habzó kinokban; Felvilágol a ház és utána Csengő s tompa hangok zuhanása. Rémülés száll a közelgetőkre, Vissza is mennének nyakra főre, De erős a jó és rosz kivánság: Nem lehet, hogy titkát meg ne lássák. Áll a gazda az ajtóval szemben, Vad merénytől izzó félelemben. Borzadozva, s mint a fal, fehéren, A leányka az ablakhoz mégyen. Csík Feri meg lángot szít kohában, S csüggedetlen pőrölyöz magában. Azt reményli jámbor, jó hitében, Hogy jót várhat a jótét helyében. És látá a gazda, kit talál itt - Gyámfiát, kit régen elholtnak hitt.
Társadalmi és jogi problémákra egyaránt rávilágít, és végig az igazságosság dilemmáját feszegeti könyvében. A regény először nem lett sikeres, ám a második, 1991-ben megjelent A cég című könyve negyvenhét hétig volt a New York Times bestseller listáján. Ekkor vált Grisham főállású íróvá, és döntött úgy, hogy maga mögött hagyja ügyvédi karrierjét. Egy évre rá harmadik műve, A Pelikán ügyirat pedig már első helyet foglalhatott el a bestsellerek közt. Azóta évente legalább egy új regénye megjelenik, és a hivatalos honlapja szerint már több, mint háromszázmillió eladott nyomtatott példányt tudhat magáénak, írásait pedig negyven nyelvre fordították le. Kilenc könyvéből filmadaptáció is készült. "Kétségeim vannak afelől, hogy valaha írtam volna egyetlen könyvet is, ha nem lettem volna jogász. Sosem álmodoztam arról, hogy író leszek. Bemutatkozás - Magyar Ügyvédi Iroda. Csak azután írtam, hogy átéltem a tárgyalásokat" – nyilatkozta. Valóban, regényeinek főhőse mindig egy lelkes, fiatal ügyvéd, és címválasztásaiban sem titkolja, hogy a jogrendszer elemeivel átitatott műveket kapnak az olvasók ( Az ügyfél, A végrendelet, Az üzlettárs, Az utca ügyvédje, A fellebbezés, Prókátorok stb.
Hatvan éve, 1958. június 16-án végezték ki Magyarország egykori miniszterelnökét, Nagy Imrét. A koncepciós per során nem kért kegyelmet, és utolsó szavaival a magyar népre és a nemzetközi munkásosztályra – nem pedig a pártra – bízta ügye megítélését. Nagy Imre 1896. június 7-én született Kaposvárott. Az első világháború alatt orosz fogságba esett, kiszabadulása után részt vett az oroszországi polgárháborúban a bolsevikok oldalán. 1920-ban belépett a bolsevik pártba. 1930 és 1944 között Moszkvában élt. 1944 őszén kidolgozta a magyarországi földreform tervét. Novemberben hazatért, a Központi Vezetőség tagja lett. Előbb az Ideiglenes Kormány földművelésügyi minisztereként, majd a Tildy-kormány belügyminisztereként tevékenykedett. 1949-ben elvesztette politikai bizottsági tagságát. Index - Gazdaság - Hogyan lehet cukrászdám Bécsben?. 1950 decemberétől élelmezési miniszter, 1952 januárjától begyűjtési miniszter, novembertől a minisztertanács elnökhelyettese volt. 1953. július 2-ától miniszterelnöknek választották. Kormányfőként felhagyott az erőszakos kollektivizálással a mezőgazdaságban, mérsékelte az iparban a beruházási tervet, árcsökkenést és béremelést hajtott végre, megszüntette a kitelepítéseket és az internálótáborokat, eltörölte a rögtönbíráskodást.
A regény két fontos szereplője: az alkoholista édesanya és a miatta folyamatosan szégyenkező, magába zárkózó lánya helyett egy tehetséges és vonzó néger dzsesszénekesnő – akin Poirot-nak is megakad a szeme – és minden tekintetben tökéletes unokahúga kap a kelleténél sokkal nagyobb szerepet. Többször is elhangzik, hogy a fiatal fekete nő mennyire okos és gyönyörű (ha esetleg az átlag néző nem jutna magától erre a következtetésre), és hogy korábban bárók és neves ügyvédek udvaroltak neki. Kamara helyett kamera - ügyvédek a tévében. Közben néhány visszaemlékezéssel belénk sulykolják azt is, hogy szegény lányt a bőrszíne miatt súlyos megkülönböztetés is érte. Nem teljesen világos tehát, hogy a mesebeli és a valódi 30-as évek angolszász világa hogyan egyesül egyazon történetben. A kötelező fekete karakter többé-kevésbé ügyesen be lett építve a történetbe, de Agatha Christie műve még így is túlzottan régimódinak bizonyult. Kellett valaki, aki az LMBTQ-közösséget képviseli. Mivel a fiatal szerelmesek közül az egyik szál túl jelentős a történet szempontjából ahhoz, hogy belenyúljanak, a másikban pedig a kötelező fekete karaktert játszották ki, két idős nőre húzták rá ezt a szerepet.