Visszatér az AC/DC. A világhírű ausztrál rockzenekar szerdán megerősítette, amit az elmúlt hetekben médiacsatornáin, hirdetésekben már sejteni engedett: a hat évvel ezelőtti felállásban áll össze, és a hírek szerint új lemezt is megjelentet. AC/DC - Herointúladagolás okozhatta Bon Scott halálát? | Rockbook.hu. Most már biztos, hogy visszatér az AC/DC, és igen, a korábban az együttesből hallásproblémái miatt kiszállt legendás énekessel, Brian Johnsonnal. A világhírű ausztrál rockzenekar szerdán erősítette meg a hírt, amelyről apróbb részletek a közelmúltban kiszivárogtak. Brian Johnson és Angus Young 2015-ben az AC/DC Los Angeles-i koncertjén Forrás: AFP/2015 Getty Images/Kevin Winter Az AC/DC újraaktivizálódása a PWR UP szlogennel és hashtaggel fut, és legfontosabb eleme, hogy ismét Brian Johnson a csapat énekese. A frontember negyven évvel ezelőtt, Bon Scott halála után csatlakozott a zenekarhoz, 2016 óta viszont Axl Rose helyettesítette a Guns n' Rosesból, miután Johnson komoly halláskárosodása miatt leállt a turnézással. Brian Johnson mellett újra az AC/DC-ben játszik Phil Rudd dobos, akit 2015-ben kábítószer-birtoklás miatt ítéltek el, valamint Cliff Williams basszusgitáros, aki 2016-ban vonult vissza.
Az AC/DC ikonikus frontembere, Bon Scott 1980-as halála nagy űrt hagyott maga után, és bár Brian Johnson végül kiváló utódnak bizonyult, nemcsak ő volt esélyes Scott pótlására, hanem egy ismeretlen brit énekes, Steve Burton is, aki többek közt a Judas Priest roadjaként dolgozott akkoriban. Az AC/DC-be ugyan végül nem sikerült bekerülnie, de következő bandájával épp Malcolm Young-nak köszönhetően kapott szerződést. ráadásul Stevie Young-gal játszott együtt. Kult: Még ma is csak 75 éves lenne az AC/DC-t naggyá emelő énekes | hvg.hu. Burton a Rock Candy magazinnak mesélte el a hihetetlen sztorit. "Két barátom, Terry Lee és Keith Evans az AC/DC-nek dolgozott technikusként, és Bon Scott halála után felvetették, hogy el kellene mennem Londonba a meghallgatásra. Így is tettem és bár szerintem jól teljesítettem és a bandával is hamar megtaláltam a közös hangot, végül mégsem engem választottak, hanem ugyebár Brian Johnson-t. Ennek ellenére bizonyára tetszett nekik, amit csináltam, mert nem sokkal később felhívtak, hogy szeretnék-e együtt zenélni Angus és Malcolm unokaöccsével, Stevie-vel, aki épp egy új zenekart szervez.
Azonnal kórházba vitte, de ekkor már késő volt, az orvosok már csak Bon Scott halálát tudták megállapítani. Többen is állítják, hogy a frontember a saját hányásába fulladt bele, Kinnear azonban sehol sem talált erre utaló nyomot az autójában. Egyes források szerint a rejtélyes ivócimbora később eltűnt Spanyolországban, mások szerint visszavonultan él a tenger mellett és hallani sem akar senkiről, megint mások pedig azt állítják, hogy a Kinnear csupán egy álnév volt, és Scott egyik barátját rejti, aki meg szerette volna úszni a felelősségrevonást. (Kicsit mindhárom állítás igaznak tűnik. Hosszú betegeskedés után elhunyt Allan Fryer, aki majdnem az AC/DC énekese lett | Rockbook.hu. ) Még az is felmerült, hogy a Renault tulajdonosa esetleg egy díler lett volna, aki halálos mennyiségű heroinnal látta el a zenészt. Az orvosok azonban egyértelműen kijelentették: Scott halálát idült alkoholmérgezés okozta. A zenész halála nemcsak a zenekar többi tagját, hanem a rajongókat is megrendítette. Több emlékdal is született, és máig sok emlékkoncertet tartanak szerte a világon. A két leghíresebb Bon Scott előtt tisztelgő magyar dalt a Pokolgép és a Tankcsapda írta.
Mindkét szám nagyon ragadós, együtténeklős AC/DC, bizonyára a jövő évi turnén is viszonthalljuk majd őket. Az említett fogósság egyébként az egész lemezre jellemző, mindenképpen direktebb és jobban tapad, mint a Black Ice. Amit amúgy szintén nagyon kedveltem, viszont egy hét után csak még inkább megerősödött az a benyomásom, ami már egyébként az első hallgatásnál is határozottnak tűnt: jelesül, hogy a Rock Or Bust erősebb album, mint a 2008-as. És ez Malcolm kvázi-hiányában akár meglepő is lehet, pedig igaz. Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy az utolsó számomra tízpontos AC/DC-album, a The Razor's Edge óta nem találtam ennyire meggyőzőnek egyik munkájukat sem. Az 1990-es lemez szintjét a Rock Or Bust sem éri el, de most – az azóta megjelent három lemezzel ellentétben – egyik dalnál sem érzem úgy, hogy töltelék lenne. Ebben pedig nyilvánvalóan az is közrejátszik, hogy a Rock Or Bust mindössze 35 perces, vagyis a legutóbbi, az AC/DC szintjén monstre kiszerelésűnek számító, tizenöt nótás anyagnál például majdnem húsz teljes perccel rövidebb.
Angus Young egyelőre nem beszélt róla részletekbe menően, pontosan melyik időszakból is származnak azok az ötletek, amelyeket még Malcolmmal közösen gyűjtögettek össze az évek során, ám csak most használta fel őket ezekhez az új dalokhoz. Lehet, hogy tévedek, de igazság szerint nem lepődnék meg, ha egyes témák, dalvázlatok egészen régről származnának. A lemezt is indító két klipesített téma, a címadó, illetve a Play Ball hangulatát tekintve nekem már elsőre is a '80-as évek második felét, a Who Made Who / Blow Up Your Video korszakot juttatta eszembe, de ezek mellett több téma is szerepel az anyagon, amelyik ide mutat vissza. De nyilván mindenkinek más ugrik majd be – a Shock! stáb legfanatikusabb AC/DC-istája, Andor kolléga például a Flick Of The Switchre asszociált az összhatás alapján. Viszont ha mindketten, egymástól függetlenül is egyből a '80-as éveket citáltuk elő, megkockáztatom, hogy itt-ott másnak is beugrik majd ez az éra a zene hallatán. A két felvezető darab mindenesetre telitalálat, és a Play Ball már csak azért is óriási húzás, mert innentől garantáltan ez üvölt majd az összes amerikai foci- és baseballstadionban a meccsek előtt.
Félelmeink és gátlásaink leküzdése Szerző: Almási Kitti Kulcslyuk Kiadó, 2015 Rengeteg gátlás és félelem van bennünk még a legegyszerűbb helyzetekben is -rettegünk attól, hogy ha megmutatunk magunkból valamit, akkor kitesszük magunkat mások kritikájának, ítéletének, elutasításának. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha inkább elrejtőzünk a szerepeink mögé, ha nem mondjuk ki, amit gondolunk, ha nem fejezzük ki, amit érzünk, mert így nem szolgáltatjuk ki magunkat annak, hogy mások nem fogadnak el és nem szeretnek bennünket. Éljük-e így le az életünket? Óvatosságunkban nem hagyjuk-e ki éppen a lényeget? Képesek lehetünk-e valódi intimitásra, megvalósíthatjuk-e legmélyebb vágyainkat, ha állandó önvédelemre rendezkedünk be? Úgy látom, a legtöbb ember nem meri azt az életet élni, amit a szíve mélyén kívánna. Bátran élni - A legújabb könyvek 28-30% kedvezménnyel. Új Kö. Azt mondjuk, nincs rá lehetőségünk, de sokszor valójában bátorságunk nincs, hogy kivívjuk, megteremtsük azt. Ehhez ugyanis egyrészt el kellene hinnünk azt, hogy képesek vagyunk rá, másrészt elsősorban saját belső hangunkra hallgatni, nem pedig mások - gyakran jóakaratú, de megalapozatlan, önös érdekekre épülő, vagy akár kifejezetten romboló - véleményére.
Ilyenkor valóban nem könnyű a dolgunk - de vannak eszközök a kezünkben, és szó sincs arról, hogy ebbe bele kellene törődnünk, hogy ne élhetnénk bátran és hitelesen az életünket, ha így akarjuk, és erőfeszítést teszünk érte. Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel! A pozitív hozzáállás haladó változata, amikor olyan embernek is képesek vagyunk jót adni, akitől nem jót kapunk. 106. oldal A tagadással nem kizárjuk, hanem sokkal inkább behívjuk az életünkbe azt a dolgot, amitől tartunk. 157. oldal Az őszinteségben erő van! Bátran élni könyv infobox. Az őszinte, önmagát felvállaló ember izgalmas, tiszteletet ébreszt, és sokakban olyan érzést is, hogy végre valaki kimondta helyettem, amit én is érzek! 143. oldal Az ember azáltal is definiálja önmagát, hogy kikkel és miben vesz részt. 131. oldal Jó néha "érdemtelenül", "ingyen" adni, és amit adtunk, azt engedjük el, ne várjunk érte semmit. 115. oldal Amit másokról mondunk, sokkal inkább rólunk árulkodik. 84. oldal Épülni és szabaddá válni attól lehet, ha valamiért teszünk, nem pedig valami ellen.
A könyv megvásárlása után járó jóváírás virtuális számláján:: 24 Ft
A kötet adatai: Kötés: puhatáblás Megjelenés éve: 2015 Terjedelem: 276 oldal
Azon erőlködünk egész életünkben, hogy másoknak megfeleljünk, hogy ne gondoljanak rosszat rólunk, ne szóljanak meg, ne bántsanak minket, miközben önmagunkat cserbenhagyjuk. Miért nem tesszük fel néha a kérdést: "És akkor mi van?! " Mi van akkor, ha valami nem sikerül, ha valaki nem fogad el? Megéri-e lemondani arról, hogy a saját bensőnkből fakadó, autentikus életünket éljük, csak azért, hogy soha meg ne sérüljünk, el ne utasítsanak, el ne bukjunk (ami minden bizonnyal így is, úgy is lehetetlen)? Azt tapasztalom, hogy visszatekintve mindig megbánjuk, ha nem tesszük meg, ami igazán fontos lett volna számunkra, ha elszalasztjuk azokat a lehetőségeket, amelyek által azzá lehetnénk, akik lenni szeretnénk. Almási Kitti Bátran Élni Könyv. Igen, vannak az életben rettenetesen nehéz és ijesztő helyzetek, amikor természetes, hogy félünk - mint ahogy olyan mély felnőttkori gátlások és szorongások is, amelyek korai sérülésekből fakadnak, így gyakorlatilag beleíródtak a sejtjeinkbe. Ilyenkor valóban nem könnyű a dolgunk - de vannak eszközök a kezünkben, és szó sincs arról, hogy ebbe bele kellene törődnünk, hogy ne élhetnénk bátran és hitelesen az életünket, ha így akarjuk, és erőfeszítést teszünk érte.
Ehhez ugyanis egyrészt el kellene hinnünk azt, hogy képesek vagyunk rá, másrészt elsősorban saját belső hangunkra hallgatni, nem pedig mások - gyakran jóakaratú, de megalapozatlan, önös érdekekre épülő, vagy akár kifejezetten romboló - véleményére. Azon erőlködünk egész életünkben, hogy másoknak megfeleljünk, hogy ne gondoljanak rosszat rólunk, ne szóljanak meg, ne bántsanak minket, miközben önmagunkat cserbenhagyjuk. Bátran élni könyv extrák. Miért nem tesszük fel néha a kérdést: És akkor mi van?! Mi van akkor, ha valami nem sikerül, ha valaki nem fogad el? Megéri-e lemondani arról, hogy a saját bensőnkből fakadó, autentikus életünket éljük, csak azért, hogy soha meg ne sérüljünk, el ne utasítsanak, el ne bukjunk (ami minden bizonnyal így is, úgy is lehetetlen)? Azt tapasztalom, hogy visszatekintve mindig megbánjuk, ha nem tesszük meg, ami igazán fontos lett volna számunkra, ha elszalasztjuk azokat a lehetőségeket, amelyek által azzá lehetnénk, akik lenni szeretnénk. Igen, vannak az életben rettenetesen nehéz és ijesztő helyzetek, amikor természetes, hogy félünk - mint ahogy olyan mély felnőttkori gátlások és szorongások is, amelyek korai sérülésekből fakadnak, így gyakorlatilag beleíródtak a sejtjeinkbe.