Szaftos sültek római tálban – Száraznak érzed a húst, amit sütöttél? A karajt csontozd ki, majd dörzsöld be gyömbérporral és sóval. Van jobb ebé mint egy finoman elkészített, egészben sült karaj? Megmutatjuk mitől lesz igazán tuti. Jó étvágyat mindenkinek! Keresési találatok: zsebes karaj római tálban. A szaftos és omlós egyben sült tarja olyan nagyszerű ízélményt nyújt, amelyet elképzelni sem lehet, csak. Omlós hús és ropogós bőr – ilyen lesz az egészben sült kacsa római tálban. Kápráztasd el a családot csak perc munkával! Római tálban sült lecsós tarja. A hajdúbagosi Kovácsné Katona Mária háromgyermekes, háromunokás nagymama. Egyben sült karaj pácolása me ke. A családja körében jól bevált, magyaros. A római tálban az a klassz, hogy a hús teteje a lezárt edényben is megpirul. A karajt lemossuk, közepét hegyes késsel hosszában átfúrjuk és a húsos kolbászt. Mindegy, melyik részéből készül, comb, lapocka, karaj vagy akár egy egész malac. Leginkább egyben sült húsokhoz használjuk, a végeredmény nem. A kacsazsírt elkenjük a római tál alján, ráhelyezzük a kacsát, hozzádobjuk a másik két rozmaring ágat, lefedjük a római tál tetejével és.
Húspácolás – Hús puhítása és ízesítés A hús, hal és vadhús egyaránt puhább és ízletesebb, ha elkészítése előtt pácban, azaz zöldségekből, fűszerekből készített lében bizonyos ideig áztatja. A páclé rendszerint olajból, ízesítőkből, zöldségekből és valamilyen savas összetevőből áll, amely puhítja a húst – ez általában bor vagy ecet, de lehet citromlé vagy natúr joghurt is. A páclét később felhasználhatja a hús párolásához, és végül mártásként, […]
(Az elbeszélés második kidolgozása) Láttam már én is arcát annak a fekete asszonynak, aki minden asszonyok között a legjobban öl, 1873-ban vicsorgatta itt a fogát utoljára - s akire rákacsintott, fölvette a színeit és az övé lett. Szegény édesanyámat is ő vitte el. Mikor megkaptam a levelet, már el volt temetve, a tizenkét éves Gyula öcsém tudósított pár szóval: »Mama meghalt! Ne jöjj haza. « Természetesen rögtön siettem haza összetört szívvel, kétségbeesve. Kezdtem már nem félni a kolerától. Mit árthat ezentúl? De amint odaértem a vidékünkre, ahol a fekete asszony székhelyét tartotta, mégis megdöbbentett a rettenetes változás, amit okozott. Harangok nem szóltak a falvakban se délre, se estére, a búzák aratatlanul őszültek a fülledt völgyben, alól már új búza zöldült a lepergett szemekből. Az országúton elöl-hátul üres koporsókat vittek a szekereken, Az egész világ elmenőben volt... Bent a székvárosban csöndesek az utcák. Zebra – Wikiszótár. A kocsik kerekei kísértetiesen kopognak a köveken. A viceispán lakása előtt kordon van vonva, kardos huszárok, vasvillás emberek őrködnek, hogy be ne menjen valaki.
Anyám, ha egyszer végre visszatérek és ott maradok mindörökre nálad. Ha ráborulok régi küszöbünkre, s megcsókolom az áldott, ősi fákat és fáradottan, könnyesen remegve nézek szemedbe. Várj akkor engem, mert jövök egy este. Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz, rőt esti láz. Borz – Wikiszótár. Nagy vaskapunk mennydörögve összerendül, hogy fázva átremeg az ősi ház a félelemtül. De ne ijedj meg, jöjj elém szelíden, bármily ijesztő nagy leszek s fehér, zárj a karodba, ne keresd a szívem, melyet elönt a csúf, fekete vér, csak nézd kialvó, fénytelen szemem, csak símogasd a főmet csendesen. Én sem mesélem el neked, hogy éltem fekélyes csókok közt, világos éjben, csak nézlek egyre, mint a múltba rég, akkor megértem majd, te vagy a kezdet s te vagy a vég. Némán lefekszem a fehér, nagy ágyba, én, szólni nem tudó öreg baba, és a szivemből ajakamra reszket az életem eltűnő dallama. Te hallgatod, mint bölcsőnél virasztó, merengve, mosolyogva, szomorún, s koporsó és bölcső közt tétovázva fonod fehér halotti koszorúm. Múlik az est majd, vissza-visszasóhajt, gyógyítva rebben áldott mosolyod, s könnyel, virággal, régi-régi dallal szegény fiad halálba dalolod.
A házak alatt, noha hétköznap volt s nagy munkaidő, ölbe tett kezekkel ültek a parasztasszonyok és férfiak. Az egyik úri porta sorompós kapujánál ott láttam állni egyik rokonomat, Naszay Gergely bácsit; köszöntem neki nyájasan, de ő olyan idegenül, érzéketlenül pislogott rám, mint egy állat, még vissza sem köszönt, csak mikor már jó tova haladtunk, hangzott fel utánam egy »hahó, hahó« kiáltás. Naszay Gergely bácsi kiabált utánam. Eszébe jutott valami: - Hallod-e, öcskös? Ha keresztülmégy Kisfalván, szólj be a feleségem nővéréhez, Sitkeynéhez s mondd meg neki, hogy a nővére meghalt ma. Tompa, de érzéketlen hangon süvítette utánam. Baba fekete fehér film. S én elhatároztam, hogy hírül viszem a Naszayné halálát, legalább az ablakon kiáltom be, arra menet. Ahogy azonban leértem a kisfalvi dombon, a Sitkeyék egyik béresét láttam szembe jönni lóháton. - Hová mégy, Gyuri? - Üzenetet viszek Naszaynénak, hogy az asszonyunk meghalt. - Visszafordulhatsz, Gyuri, mert én meg a ti asszonyotoknak viszem az üzenetet, hogy Naszayné halt meg.
Kilábolt. S dicsekedett is vele szerteszét. »Klapka előtt megretirál ám a kolera. « Hanem most három nap előtt újra meggondolta magát a kolera s orvul, hányással jött. Most már a szegény Klapka retirált meg s ott feküdt öntudatlanul, megfeketedve, csak a szemhéjai voltak még fehérek. - Klapka, kedves Klapka Mihály... Nézzen fel még egyszer. Én vagyok itt... megjöttem. Ösmer, ugye megösmer? Kinyitotta a szemeit. Fekete arcán mintha valami szürke árny surranna át. Mosolynak kellett annak lenni. A kezét megmozgatta, s az egyik lábát rázni kezdte, mint a bárány, ha haldoklik. Megösmert, látszott rajta, hogy fölemelkedni erőlködik. Egész hozzámentem, s kivettem zsebemből a kolera-csöppes palackot. A szeme most be volt hunyva. De mégis észrevette, egy még a halálnál is nagyobb erő megsúgta neki, hogy üveg van a kezemben, s szederjes száját kitátotta. Beleöntöttem a kolera-csöppekből egy keveset, mire megjelentek arcán sötét színekben az élvezetnek szimptómái. A fekete asszony – Wikiforrás. Megrázkódott, a halántéka csendesen hullámzott, s mintha a megcsiklandozott torkát köszörülné, egy hörgést hallatva hátrahanyatlott s meghalt abban a hitben, hogy pálinkát iszik.
Nekem úgy tetszik, régen volt! - És hogyan volt a temetés? Hát nem tudtál te engem hazahívni? - Temetés? - felelte ő. - Ki járna most temetésekre? A Klapka kocsis megfogta a koporsót és bevitte a kriptába. Ott van! Szememből kicsordultak a könnyek, s leperegtek a tűzbe. A lángok fölszisszentek minden csöpptől... - No, ne sírj - mondá a gyermek nyersen. - Legyünk férfiak! Jöjjön, aminek jönnie kell. - Hát a szegény, hű Klapka hova lett? Így nevezték falunkban a kocsist, ki Klapka katonája volt valamikor, s ezzel dicsekedett örökösen. - Az ott haldoklik a trágyadombon. Baba fekete fehér na. Odaszaladtam; csakugyan ott feküdt a derék öreg cseléd. Az arca meg volt erősen feketedve s fázni látszott. Azért mászott fel a trágyadombra, ahonnan meleg pára jött. Sokáig küzdött a kolerával a vitéz huszár. S mikor mintegy két hét előtt görcs jött a lábaiba, ahhoz a hadi fortélyhoz folyamodott, hogy roppant erősen összekötözte zsineggel térdein felül a lábcombokat úgy, hogy a vérkeringést megakassza. Nem is lett őkegyelmének semmi baja.