Cemetery Így Vikár Béla szegvári gyűjtésében, valamint más földrajzi területeken. A néphagyományban régebbi szövegek megőrződtek, de egy-egy szó néha ezekben is árulkodik a magyar katonáknak az Osztrák-Magyar Monarchia idején osztrák laktanyákban eltöltött éveiről. Így a berhidai változat első versszak Reitschule szóból lett rajcsúr szava. A dallamtípushoz párosító jellegű szövegek is csatlakoznak; egy erdélyi változatot ad közre Almási István Magyarlapádról (Szőke kislány magas ágyát magasra vetette). Gyűjteményünkben Bartók Béla gyűjtéséből mutatunk be egy a katonanóták és a lakodalmasok közt álló szövegváltozatot. 18a 1. Kossuth Lajos táborában Két szál majoranna, Ëgy szép barna magyar huszár Sëj, lovát karéjozza. 2. Ne karéjozz magyar huszár, Mert lejesël rólla, Nincsen itt az édësanyád, Aki megsirasson. Elmélkedés az öregségről | Poszter.club. 3. Ne sírasson engëm senki, Jól vagyok tanítva. Sem lépésben s gyors vágtába Sëj, lë nem esëm rólla. 4. Mert a huszár a nyerëgbe Bele van teremtve, Mind a rozmaring a jó fődbe, Sëj, belegyökerezve.
Visszanéztek falujukra, s nem láttak már házakat. Hegy tetején, az út végén, havas tisztás terült el. Körülöttük már a világ szép karácsonyt ünnepel. Kezdődhetett hát a játék, ketté oszlott a csapat. Hócsatához, hógolyókat gyúrni, – ez a feladat. Hósáncokat építeni, ami megvéd, s jó magas. Ha rád támad az ellenfél, ne te legyél majd havas. Erdőszélén, kicsi házban öregapó csak morog. Csoda csendjét megzavarta, az a vidám tíz torok. Zsörtölődik, hogy a világ, mért nem hagyja élni őt, miért küldte ide ezt a tíz kis hangos lókötőt? Közben kint a játszótársak, készek már a csatára, jókedvüknek, örömüknek talán nincs is határa. Az egyik csapat máris támad, a másik meg fogadja, Célba talál pár hógolyó, de nincsen, aki feladja. Kergetőznek, dobálóznak, száraz egyik sem marad. Arcuk piros a hidegtől, – hólé hűti a nyakat. Minden egyes találatuk nevetésre ingerel. – Ha eltalálsz, jó ha tudod, szárazon nem viszed el! A víg kedvük szerte árad, mint nyáron a nagy folyó. Néha nyitott szájat talál az eltévedt hógolyó.
Aranyosi Ervin: Öregapó karácsonya Category: Gyerekvers, verses mese, Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: ember, gyerekek, hegyen, hógolyó, karácsony, Öregapó, remete, szeretet Fenn a hegyen, kis házában éldegélt egy remete. Magányos volt, – kérdezhetnéd – vajon boldog lehet-e? Egyszer, régen elmenekült, elvesztette a hitét. Nem hitte, hogy élő ember, visszaadja neki még… Fenn a hegyen nagy hó hullott, hófehér lett a világ. A közeli falucskában bezárták az iskolát. A gyerekek öröméhez megvolt minden, ami jó. Szabadidő, jó barátok, és vastag hó takaró. Egy kis csoport, egy fél osztály, kirándulást tervezett. Úgy döntöttek, társaikkal megmásszák a nagy hegyet. Hátizsákjuk élelemmel, szívük jó kedvvel teli. Hívta őket a nagy kaland, – ki keresi, megleli. Ahogy mentek, fel a hegyre, egész végig nóta szólt, Útjuk közben víg dalukra, varjú, szarka válaszolt. Néha láttak őzikéket, mókus szaladt fenn a fán. – Futás haza az odúdba, meg ne fázzál kiskomám! Nagy vidáman meneteltek, a délelőtt elszaladt.
Tündérországban mostanában egyre furcsább dolgok történnek, s mögöttük minden esetben Irisz királynő kisfia, Lala áll. Most például ismét eltűnt, s ráadásul elvitte a királynő konvertorát, mellyel tetszés szerint átalakíthatja magát bármiféle élőlénnyé. És ez még a kisebbik baj, de magával vitte Irisz jogarát is, márpedig anélkül nem jelenhet meg a királynő a hamarosan kezdődő államtanácson. Tündér lala hangos könyv. Aterpater varázsló megvizsgálja Lalát és kiderül: emberszíve van, amiatt viselkedik olyan furcsán. S aki
"Rézgitár húrja, légy tündér újra! " 19. Csill kalapja