A frázisos magyar alkotmányjognak vége; a munka köztársasága következik. " Az első köztársaság elbukott, a reményekkel és illúziókkal együtt, amelyeket sokan vele kapcsolatban tápláltak. Nem tudta például megőrizni az ország területi egységét, de aki azt hiszi, hogy ez Linder Béla nevezetes kijelentése miatt történt ("nem akarok több katonát látni"), az maga is igen nagy illúziókat táplál arról, milyen volt akkoriban az ország helyzete. A rendezetlenül hazaözönlő, fosztogató és randalírozó katonák leszerelését ugyanis éppen a vagyonos, konzervatív körök követelték a leginkább. Egy új, ütőképes hadsereg megszervezése egy széthulló, hatalmas vérveszteségeket szenvedő, a militarista propagandával torkig lévő országban szinte lehetetlen feladat volt. Ennél jóval nagyobb mulasztása volt a fiatal köztársaság vezetőinek, hogy nem voltak képesek megvalósítani a földosztás ígéretét sem, ami talán egyedül garantálhatta volna a forradalom vidéki tömegbázisának kiszélesítését. De vajon március 15. nemzeti ünnepként való megülését mennyiben befolyásolja az, hogy a forradalom után hatalomra jutó kormány milyen hibákat és mulasztásokat követett el a következő hónapokban?
A második Magyar Köztársaság három és fél évig létezett, az 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság alkotmányáról szovjet mintájú kommunista berendezkedést vezetett be. A harmadik Magyar Köztársaság kikiáltása 1989. október 23-án A harmadik Magyar Köztársaságot 1989. október 23-án kiáltották ki. A 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény (alkotmány) kimondja: hazánk neve Magyarország, államformája köztársaság. Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 9 990 Ft
Ezért hát elterjesztették az ún. "patkányforradalom" és a tőrdöfés Németországból importált mítoszait, miszerint a zsidók összeesküvése miatt veszítette el az ország a háborút és "esett áldozatul" a forradalmaknak. Ennek a mítosznak a cáfolására elég átnéznünk a korabeli sajtó híradásait. Az, hogy a baloldali lapok, mint Az Est, a Népszava üdvözölték a forradalmat és a köztársaságot, senkit nem érhet meglepetésként. Sokkal érdekesebb, hogy a jobboldali, Tisza István politikájához közel álló lapok is egyöntetűen ünnepelték a forradalmat, Károlyit és a köztársaság kikiáltását! Pedig ekkoriban nem volt cenzúra, és nem volt sem vörös, sem fehér terror: senki nem kényszerítette őket semmire. Aki csak olyan torz, hazug leírásokból ismeri a forradalom eseményeit, mint amilyen Tormay Cécile Bujdosókönyve, annak érdemes elolvasni, hogyan számoltak be ezek a konzervatív lapok a november 16-ki eseményekről. A Budapesti Hírlap, Rákosi Jenő lapja, amely mindvégig a baloldali mozgalmak kérlelhetetlen ellensége, a háborús propaganda egyik fő szócsöve, Tisza politikájának támogatója volt, így számolt be a köztársaság kikiáltásáról: "A magyar köztársaság a mai napon megszületett.
artPortal • 2021. 10. 18. | Olvasási idő: 2 perc Deák Erika Galéria kortárs művészet mecenatúra A tavasszal meghirdetett kurátori díjat, amely 300 ezer forinttal és egy 2022-es kiállítás megvalósításának lehetőségével jár, a fiatal kurátor, Maj Ajna nyerte el. A Deák Erika Galéria 2021 tavaszán hirdette meg első kurátori pályázatát azza a céllal, hogy – amint erről tavasszal az artportal is beszámolt – "lehetőséget adjon és helyszínt biztosítson azoknak a művészettörténészeknek, kurátoroknak, akik eredeti kiállítási ötleteiket szeretnék megvalósítani. " Olyan csoportos kiállítási terveket vártak, amelyek a művészet és a világ aktuális helyzetének valamely fontos aspektusát vizsgálják, és aminek megrendezésére 2022 őszén a Deák Erika Galériában kerül majd sor. A zsűrizést a galéria munkatársai végezték, Deák Erika, Teplán Nóra és Varga Ádám. Az első díjat és az ezzel járó 300. 000 forintot idén elsőként Maj Ajna " Átmeneti tárgyak, átmeneti tájak " című pályaműve nyerte. A résztvevő művészek Gink Sári, Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina lesznek.
A Deák Erika Galériában négy fiatal alkotó művei láthatók. Az elveszett és újrateremtett Éden, nem evilági növények, a pusztuló természettel együtt hanyatló, változó test, és hasonló jelenségek foglalkoztatják mindannyiukat. BIHARI ÁGNES ISMERTETŐJE. Ha a budapesti Mozsár utca elején található Deák Erika Galéria üvegablaka előtt megáll az ember, akkor benn egy zöld oázist lát – egy színes és vonzó, mű- és valódi növényekből álló installációt –, ami mögött a hátsó falon marsbeli tájat idéző festmények sejlenek fel. Ha még a nap is süt, akkor a természetes fényből jut a kiállítótérbe is, és jól látszik, hogy nem csak a már említett munkák várják a látogatókat, hanem továbbiak is. Két festő, egy fotográfus és egy grafikusként indult, de egyre inkább három dimenzióban alkotó képzőművész, négy fiatal nő csoportos kiállítása ez. A kurátorok – a galéria tulajdonosa és közvetlen munkatársai – olyan közös pontokat láttak meg a munkáikban, amelyek nemcsak egymás mellé sorolják őket, hanem fel is erősítik a kilencvenes évek elején született generáció tagjait foglalkoztató gondolatokat és érzéseket, nyilván nem kizárólagosan, de érzékelhetően.
Megnéztük a kiállítást, aztán beszéltünk a fiatal művészekkel is. Sztefanu Marina: Papíroázis A kiállítás leglátványosabb elemének, a tükörfólia tóval és üdezöld növényekkel pompázó oázisnak az alkotója, Sztefanu Marina a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett. Képgrafikusként kezdte, majd áthallgatott szobrász szakra. Ekkor már a két dimenziót elhagyva kis doboztereket konstruált, erős színházi vonzódása okán is. Majd jöttek a különféle papírinstallációk, melyek gyakran meglepő és ironikus szinezetet kaptak, nem utolsósorban az anyaghasználatnak köszönhetően. A Fülöp Gergő vel együtt készített Papírszalonna című például egy beltéri tűzrakás-szalonnázás-szabadidőzés megidézése volt, főleg papírból, pink fényben. Az installációkat azért is szereti, mert – mint mondja – a nézőnek az élmény befogadásához éppúgy el kell mennie az adott térbe, mint ahogy színházi előadáshoz is "helybe kell menni". Revizor: Ebben az installációban papír, műanyag, és igazi növények is szerepelnek. Másodszor készítette el, új helyen, és most bujábbnak és tömörebbnek is hat, mint korábban.
A kiállítás 3D dokumentációja, valamint teljes képanyaga a galéria weboldalán, illetve a közösségi oldalakon is láthatóvá tesszük, és nyitvatartási időben, a kellő biztonsági előírásokat betartva, élőben is megtekinthető lesz.
Sztefanu Marina: A három évvel korábban készült Éden-projekt ből emeltem át néhány darabot, és adtam hozzá újakat, sűrűbbé és több síkban elhelyezkedővé téve a "dzsungelt". Aljnövényzet, cserje-szint, magasra nyúló fák, na meg a színes lufik, amik szintén felfelé emelik az egészet. Régóta visszatérő elem nálam valamiféle vágyott világ megjelenítése. Korábban készítettem egészen kicsi dobozokat is ezzel a dzsungeles, zöld témával, pl. Missing Malaysia plane címmel, de van, hogy arra vágyom, hogy ez a téma besétálható, körbejárható legyen. R: Mennyire efemer darabok ezek? Meddig élnek ezek a papírnövények, papírtárgyak? SzM: A papírt festem, stencilezem, illetve viasz-batikolom, azaz festékrétegek közé viaszpöttyöket vagy csíkokat teszek, majd belevasalom a papírba. Ha a viasz beleivódik a rostok közé, a papír sokkal időtállóbb lesz, elképesztően bírja a strapát, és jól tudom formázni, alakítani. Azért szeretem ezt az anyagot, mert nagyon sokrétűen felhasználható, könnyen beszerezhető, egyszerű, de mégis nemes.
A koponyák felől nézve a kidobált, vagy éppen csak egymásra hányt játékok jelentéstartománya is elcsúszik a horrorisztikus dimenziók felé, a virágokból pedig valamiféle gólem alakja sejlik fel. A gúla/gólem ráadásul egy ambivalens, oldott (a szó szoros értelmében is: hígítóval spriccelt) térben lebeg, amelynek erős és meglepő materialitását éppen az adja, hogy az oldószer felszakítja a koherens festett kép illúzióját és feltárja a festék és a vászon kézzelfogható anyagiságát. Festőművészként a megfestett és a megtervezett illúzió működése a kezdetek kezdete óta (avagy egy picit konkrétabban: jó harminc éve) foglalkoztatja Szűcs Attilát. Az elmúlt harminc-negyven év ráadásul az illúzió technológiai és ismeretelméleti fejlődésében is óriási változásokat hozott, hiszen a festészet referencialitása a fényképek és az újságok valóságából átúszott a képernyő terébe, a reprezentáció filozófiai kérdéseit pedig felváltották a különféle szimulációk, a posztinternet és a posztigazság perspektívái.