Azonban az általa egyedül jegyzett So Far Under hallatán nem lehet kétséges, hogy kivételes képességű dalszerző, és tökéletesen magáénak érzi az Alice In Chains világát. A Rainier Fog a 9-10. dal tájékán sem laposodik el, az All I Am – mely egyben a lemez legsötétebb momentuma – pedig csont nélkül kiérdemli a "mestermű" titulust. Könnyen lehet, hogy az új album szabadabb felfogása megfekszi egyes ősrajongók gyomrát, ez viszont nem változtat a lényegen, miszerint a Rainer Fog egy toronymagas színvonalú alkotás. Kiadó: BMG Alice In Chains: Rainier Fog Forrás: zene friss
Ezt az új lemezt már 8-10 alkalommal meghallgattam, emiatt a cikkel is vártam egy kicsit, de megérte, hogy hagytam egy ideig ülepedni. Már a borítónál megálltam egy pillanatra. Azok a rajongók, akik kedvelik a konteókat, kapnak is belőle rögtön. Mindent látó szem? Ráadásul egy piramisszerű formában? Kíváncsi vagyok, születnek-e ezzel kapcsolatban érdekes teóriák. A mai kor szokásainak megfelelően szép lassan csepegtettek az albumból, hogy még jobban várjuk a megjelenést. Előzetesen három dalt kaptunk, no meg egy budapesti koncertet, ahol az egyik tétel, az albumnyitó The One You Know is a setlist része volt. Egy szaggatott ritmusú, bólogatós, hatalmas refrénnel bíró dalról beszélünk, benne az Alice In Chains lényegének minden összetevőjét megtaláljuk, így máris helyet követel magának a klasszikusok között. A címadó Rainier Fog az AIC mélyebb témáit idézi fel bennem. A közepén lévő nyugis, elszállós rész nagyon jó, Duvall hangja pedig tökéletes. Ezer százalékig a legjobb döntés volt vele folytatni az életművet.
Legrosszabb esetben is egy olyan albumot kapunk, amin még ha a megszokott, bevált panelek kapnak is csak helyet, túl nagyot csalódni nem fogunk. A lelkesedés pedig azért volt ilyen mérsékelt, mert bár tényleg megszerettem ezt a két nótát, nem volt meg az a mellbevágó hatás, mint amikor elsőre csendült fel a Hollow, a Check My Brain, vagy amikor egy egész este csak a Your Decision szólt a hangszórókból, miután először hallottam. Azért be voltam sózva rendesen, ráadásul a Never Fade után még inkább kezdtem felpörögni, mert már rögtön az első pár ütem a Facelift hangulatát idézte fel bennem. Ez a kis kikacsintás a gyökerek felé pedig kellőképp felpiszkálta bennem a parazsat. A megjelenés napján már úgy indultam munkába, hogy útközben a Rainier Fog szólt, ez azért elég sokat dobott a pénteken. A sort a The One You Know nyitja, ami remek döntés. Egyrészt ismerjük, másrészt jó hidat képez az előző lemeztől, mert megvan benne az a sötét, súlyos, durva hangulat, ami az újkori Alice In Chainst igazán jellemzi, ugyanakkor a refrén dallamvilága - ami talán még a Check My Brainen is túltesz ilyen téren - megmutatja, hogy a lágyabb, fogósabb témáknak sem leszünk híján.
Hogy Kurt Cobain és Chris Cornell nélkül a Nirvana és a Soundgarden történetének le kellett zárulnia, az tiszta sor. És ma már legalább ennyire egyértelmű, hogy az Alice In Chains sztorija nem érhetett véget Layne Staley halával, bármily karizmatikus frontember is volt. A Black Gives Way To Blue és a The Devil Put Dinosaurs Here albumok ismeretében ugyanis senki nem kérdőjelezheti meg, hogy a seattle-i csapatnak a továbbiakban is volt érvényes – ugyanakkor a klasszikus lemezekhez méltó színvonalú – mondanivalója. A Rainier Fog pedig talán végérvényesen meggyőz mindenkit arról, hogy a 2018-as Alice In Chains véletlenül sem tekinthető egy egykori rocklegenda igen meggyőző utódzenekarának. Egyrészt, mert – megkockáztatjuk – az új lemez talán két elődjénél is hajszálnyival erősebbre sikeredett, másrészt, mert a 2000-es évek kiadványai közül ez az anyag érezteti leginkább, hogy a zenekar új utakon jár. Természetesen ízig-vérig Chains-műről beszélünk, hangvételében azonban mégis valamennyire más, mint a korábbi anyagok.
Hurrá! Hurrá! Hurrá! Igen, én még így tudok lelkendezni, ha egy Top 3-as kedvencem új albumot ad ki. Márpedig a "Csénsz" nálam kb. 1992 óta Top 3-as kedvenc. Emlékszem, a '93-as budapesti Metallica-koncertet is nagyobb részben miattuk vártam, annyira belehabarodtam a Dirt albumba. Ám végül, ahogy az ismert, a Megadeth ugrott be az AIC helyett a betegeskedő Layne Staley miatt lemondott turnéra. Én pedig 2009-ig vártam, hogy végre élőben láthassam a zenekart. Előrebocsátom: ez az album hatalmas 5/5. Pont. Oszoljunk, kérem, nincs itt semmi látnivaló! Na, jó, nézzük egy kicsit bővebben! Ez már a harmadik sorlemez a zenekar visszatérése óta, tehát William Duvall énekes immár éppen annyi AIC-albumon énekel, mint Staley. Azonban semmiféle összehasonlításnak nincs értelme, annyira két különböző karakterről beszélünk. Felesleges a korábbi Duvall-albumokkal való összevetés is; a visszatérő Black Gives Way to Blue és a The Devil Put Dinosaurs Here is kiváló a maga nemében. Talán a Devil… a hossza miatt egy kicsit gyengébb, ott beleestek abba a hibába, amibe sokan mások, 67 perc ugyanis sok egy albumból.
És az eddig napvilágot látott kommentek alapján talán ennek köszönhető az album megosztó mivolta is. A júliusi koncerten az egybegyűltek átélhették azt a szürreális élményt, amint a Down In A Hole, No Excuses, We Die Young jellegű dalok eszeveszett energiával dörrennek meg, miközben ők maguk kollektíven feledkeznek meg arról, hogy voltaképpen nyomorúságos siratókat hallanak. A Rainier Fog dalain pedig ugyanezen lendület érződik, ebből adódóan pedig az elborultabb szerzeményekből is hiányzik a zenekar korábbi védjegyéül szolgáló depresszió. Ennek ellenére a nyitó The One You Know-t jellemző mázsás súly szinte az egész anyagot áthatja, mint ahogy jól megszokott kétszólamú ének és a slágeres dallamok is. A lebegős, szellős Fly, a Black Sabbath-os Drone és a Beatlesre hajazó Maybe első hallásra egyáltalán nem tipikus AIC-szerzemények, de egyaránt ott vannak az új lemez legjobbjai között. A Staley-korszak konzervatív híveinek visszatérő kritikája ugyanakkor továbbra is jogos: William DuVall sosem lesz olyan karakteres énekes, mint Layne volt.
IGAZI JÓFOGÁS! Befektetők, vállalkozók figyelem! Mosonmagyaróvár elit lakóparkjában frekventált helyen 384 m2 3 szintes téglaház, dupla garázzsal, szép kerttel eladó. Telek: 1100 m2 Építés éve: 1997 Net, tel, Vidanet kábel tv. Fűtés: kondenzációs gázkazán, radiátorokkal. Állapot: frissitő festés után költözhető. Folyamatos felújítás, új kondenzációs gázkazán. 1. szint: 8 szoba, 2 konyha, 3 zuhanyzó. Nappali, 2 háló, 2 fürdő, 2 wc, kamra. 3. szint: 6 szoba, 1 konyha, 3 fürdő, 3 wc. Terasz: 3 db /2 fedett, 1 nyitott/. Jófogás ingatlan mosonmagyaróvár winter kühne house. Dupla garázs, 2 kocsibeálló. Extrák: 8 személyes szauna, riasztó rendszer. Fölszinten: Külön bejárattal iroda, mosdó, kézmosó, wc. Összesen: 15 szoba + iroda. Kiválóan alkalmas vállakozás telephelynek, irodaháznak, Ausztiában dolgozók részére, befektetési –vállalkozási célra. Hitelügyintézés ingyenes. T: +36/309397358 Ár: 95. 000. 000 Ft/289. 000€
Szerzői jogi védelem alatt álló oldal. A honlapon elhelyezett szöveges és képi anyagok, arculati és tartalmi elemek (pl. betűtípusok, gombok, linkek, ikonok, szöveg, kép, grafika, logo stb. ) felhasználása, másolása, terjesztése, továbbítása - akár részben, vagy egészben - kizárólag a Jófogás előzetes, írásos beleegyezésével lehetséges.
Befektetők, vállalkozók figyelem! Mosonmagyaróvár elit lakóparkjában frekventált helyen 384 m2 3 szintes téglaház, dupla garázzsal, szép kerttel eladó. Telek: 1100 m2 Építés éve: 1997 Net, tel, Vidanet kábel tv. Fűtés: kondenzációs gázkazán, radiátorokka... Vízijárművek Vas megyében - Jófogás. 95 000 000 Ft Alapterület: 91 m2 Telekterület: 386 m2 Szobaszám: 3 Dunához közel újépítésű 91 m2+ pince, 3 szobás tégla családi ház Mosonmagyaróváron eladó Zöldhitel, 2-3 gyerekes CSOK kompatibilis+ ÁFA visszaigényelhető! Ház BB energetikai besorolású, megfelel a ZOP hitel követelményeinek. Dunától 150 méterre csendes utcában találh... 68 000 000 Ft