A lakótelepi gyerekek elindulnak a főutca túloldalára. Zoli, Ákos, Vándor, Norbi, Bence, Pepe és Shado. Zsebükben gyufa, szotyola, autóskártya. Shado lohol a többiek után. Szombat délután van. Autók alig járnak. Minden bolt zárva. Mintha szellemvárosban portyáznának. Elmennek az ABC előtt, Shado megáll, megnézi magát a kirakat tükrében, majd trappolva rohan a többiek után. – Ki mászik először? Pepe? Na gyere! Pepe felugrik, belekapaszkodik a kígyófa bütykébe, majd nyöszörögve próbálja magát felhúzni. A többiek megtolják a fenekét, már fent is van. Lerepül a hülye fejetek - Könyves magazin. – Shado? Gyere, téged is felnyomunk – röhögnek a fiúk. Shado lihegve erőlködik, neki is csak segítséggel sikerül feljutnia. Pár perces idétlen kínlódás után elhelyezkedik egy vastag ágon, onnan nézi, ahogy a többiek gond nélkül felkapaszkodnak a kígyófa lombkoronája alá. Mindenki elfoglalja az "állását". Csámcsogva szotyiznak, köpködnek lefelé. – Apám mit mondott, gyerekek! Jövünk haza a fóliából, és ilyen kék munkaruhás faszik lapátolnak az út szélén, ilyen piás manusok, tudjátok, melós alkoholisták.
Minden "művészkedést" félretettem az írás közben. Az marad a versekre. A regény címe is valós szöveg, az egyik szereplőm mondja, amikor réz tollbetétből bombát gyárt a lakótelepen. A történetek laza szövésűek, mindenki által átélhetőek, aki volt fiatal, és nem éppen eminensként volt jelen az iskolában. — A könyv előrendelhető. Az előrendeléseken múlik, hogy mikor mehet a nyomdába. Rendeld meg a könyvet 500 forinttal olcsóbban most! — ajánlja könyvét Hartay Csaba. A könyv bolti ára 2490 Ft. Előrendeléssel, budapesti, szarvasi és békéscsabai könyvbemutatókon, illetve levélben a vele való egyeztetéssel történő személyes átvétellel: 2000 Ft. Postai kézbesítéssel: 2425 Ft. Előrendeléseket a címre várja, válaszlevélben megy a számlaszám, ahová lehet utalni a kért példány(ok) árát. A kötet megjelenése előreláthatólag szeptember második fele. A történések addig is szemmel tarthatók a könyv Facebookján, A könyv fülszövegeit Kiss lászló író, Benedek Szabolcs író és Nagy Péter színész írta. Nagy Pétert ismerhetjük már Csaba korábbi könyvbemutatójáról.
Nyáron megöltem egy nénit? – Nyugi, mind öltünk már embert, de ez a tied. – Ákos beleköp a vízbe. – A kurva életbe. Tényleg? A kalapja viszont most is szép. És hogy szorítja a táskáját még mindig. Mi lehet benne? – kérdi tőlük Shado. – Kagylók, mi más. Ezeknek a halott embereknek a táskáiba mindig beköltöznek rákok, kagylók. De gyere csak be a telketekre, nézd meg, mit műveltek a betörők odabent a faházatokkal. A döbbenettől lassú léptekkel csoszogó Shadót Ákos és Norbi bekíséri a telkükre. A kerítésen túl szétvágott ágyneműk bolyhos belei püffedeznek, mellettük kidőlt pozdorjafalak és szemét mindenütt. Zacskók, frissen ásott gödrök, madártollak, hátul egy ló fekszik. – Ezek mindent szétvertek itt. És az a ló? – Ezzel jöttél ki, elfáradt. Belehalt az útba – mondja neki Ákos. – Uramisten, ti is látjátok? Azok ott mind törpeharcsák. Hogy kerülnek a veteményesbe? – Ott élnek, a föld alatt, de naplementekor előjönnek. Nem bántanak, csak éjjel. Ilyenkor még aránylag nyugodtan futkároznak. – De Norbi, ez hogy lehet?
Ma 2022. március 24., csütörtök, Gábor napja van. Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. Tavasz a házsongárdi temetőben szöveg. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgő fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe.
( Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének) A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgő fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben | Szentkereszti Polgári Kör Egyesület. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nő –szól a régi fáma – urát keresve, sírba ment utána … A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.
Nedves, hideg, télvégi idő volt, az a csontig hatoló, az a lelket felmaró. Nyáron, az árnyas fák alatt itt versek születnek, de a téli temető más: kopár, szinte kegyetlen kővilág, valahogy összehúzza ott magát az ember, összekuporodik benne hirtelen a magabiztosság. Kallós Zoltánt sokan elkísérték utolsó útjára: tanítványai, tisztelői. Jó volt ismerős arcokat látni. Jó volt hallgatni a méltó búcsúztatót. Válaszúton kedvenc dalával, az ördöngösfüzesi bujdosódallal búcsúztatták népzenész társai, akik a sír mellett is folytatták a muzsikálást. Agnus blog: Tavasz a Házsongárdi temetőben? - FOTÓRIPORT. Kifelé, a temető kapujában viseletbe öltözött legények és leánykák kínálták fonott kosarakból a diós és mákos kalácsot, apró poharakban az erdélyi gyümölcsfák adta pálinkát. Vettem mindkettőből, mert addigra átfagytam, jólesett a falat étel, a korty ital. Megértettem a jelentőségét is ennek: akik itt maradnak, azoknak talpon kell maradniuk. Nem is a temetésről szerettem volna írni, inkább a temetőről. A Házsongárdi temető nem véletlenül vált zarándokhelyévé azoknak, akik a magyar Erdély szellemi múltjával szeretnének együtt lenni.