Csóközön! baramara 2014. 22:11 Nagyon kedves vers! :) Gratulálok! emonye 2014. 21:52 Igazán bájos versike:) PiszarEva 2014. 21:32 Én személy szerint már is megköszönöm, nagyon tetszik. Eddig pedig még nem is láttalak, de most figyelőmbe vagy! Köszönettel Éva szalokisanyi1 2014. 21:24 Gratulálok! Üdvözletem küldöm. Tisztelettel: Sanyi Doli-Erzsi 2014. 21:17 Gratulálok a nagyszerű névnapi köszöntődhőz! Szeretettel Erzsi SEniko 2014. 20:53:-) Frappáns kis névnapi köszöntőd elnyerte tetszésem, remélem annál is, akinek íródott?! Gratulálok! Enikő 2014. 20:47 Feleségem, Évi nevében is köszönöm az élményt, mit nagyszerű versed nyújtott. Gratulálok! Dram 2014. Boldog névnapot éviter les. 20:27 Elnézést, hogy kissé utólag, - Nem jelenti, hogy futólag, - Örömmel olvastalak én, Legyen boldog Neked ez az év. Szívvel gratulálok szép soraidhoz; András. dobosigyorgy 2014. 20:23 Valika szép névnapköszöntődhöz szívvel gratulálok. Sok szeretettel és baráti öleléssel:-Gyuri (1)
adamne 2014. 16:27 Kedves, vidám köszöntő. Minden Évának! Gratulálok, szívet hagyva kedves Valika. Üdvözöllek:Manyi mystynekatika 2014. 12:21 Szóljon minden Évikének utólag is téli ének! 195705252012 2014. 10:06 Nagyon szépséges köszöntő vers! Szívvel gratulálok és nagyon boldog Új évet kívánok, szeretettel: Irén Golo 2014. 09:16 Kedves Vali! Már azért is tetzik a versed, mert mindegyik ''Évához'' szól. Gördülékeny és vidám hangulatú. Szeretettel és szívvel gratulálok: Radmila Reva01 2014. 07:58 Nagyon aranyos:) Szívvel, szeretettel gratulálok! Éva dvihallyne45 2014. 06:50 Szívvel gratulálok aranyos kis köszöntődhöz! Ölellek:Saci gypodor 2014. 05:23 Kedves a cím(Évi ének) és a tartalom is (Megtudták, hogy Ők kicsodák, nagyok lettek a kis csodák)!!! Szeretettel és szívvel gratulálok. Gyuri urens 2014. Boldog névnapot evidence. 00:04 ''Nincs mosoly, akkor hát hozok, és Velük almát hámozok! '' Könnyed bájos mosolyt csal az arcra! Gratulálok szívből (szívvel) szívesen! :-) / Miklós / lukacsleopold 2014. január 7. 22:26 Kedves Hajdan Valéria, Leventének megéri a fáradtságot, s beköszön: Jó lett a vers.
Ahogy arról mi is hírt adtunk, Sári Évi a napokban nagyképű kis majomnak nevezte ByeAlexet. A mentor nem hagyta szó nélkül a beszólást, Évi pedig hosszú írásban reagált az énekes stílusára, így kész szópárbaj alakult ki a két híresség között. Már nem titok, hogy jövőre is lesz X-Faktor. Az eddigi szériák legsikeresebb mentora, ByeAlex azon gondolkodott, mit várnak a rajongók a következő szériától, és szerintük kiknek kellene helyet foglalni a mentorszékekben. "Jövőre lesz X-Faktor. Boldog névnapot evt.htm. de maradjunk így négyen, vagy változzon meg a brigád; esetleg hozzuk vissza a malek mikit, mert a régi mentorok jobbak voltak...? " - írta a polgárpukkasztó előadó. Sári Évinek nem tetszett Alex stílusa, és így reagált a mentor posztjára: "Mikor lett ez a pasi ilyen felfuvalkodott, nagyképű kis majom!? " A beszólása nem maradt válasz nélkül, hiszen Alex privát közösségi oldalán csak ennyit írt válaszként: Lehet, hogy buta vagyok, de sosem hallottam erről a néniről, mindenesetre a humoromat nem érzi a mami. A mentor cinikus válasza ismét arra ösztönözte Évit, hogy megszólítsa Alexet, és hosszú Instagram-posztban kifejtette, hogy szerinte egy olyan előadónak, akit ennyi ember szeret és követ, annak nem ártana egy kis tiszteletet mutatnia és tanítania.
Az énekesnő szinte biztos benne, hogy válasza nem érdekli ByeAlexet, de ettől függetlenül nem hagyja szó nélkül a mentor viselkedését. "1. Ha én NÉNI, vagy MAMI vagyok, akkor te BÁCSI. Ugyanis számomra is meglepetés volt, amikor ma rád kerestem, hogy már te is 37 éves vagy. Pár év különbség van köztünk mindössze, így ez kicsit vicces. 2. Valakinek az életkorára tenni szurkálódó megjegyzést butus dolog, ugyanis az, hogy ki hány éves, az nem érdem, vagy teljesítmény, csak egy állapot. Aki most fiatal (vagy annak érzi magát), az is lesz öreg. 3. Semmi gond, hogy nem tudod ki vagyok. Én sem ismerem a munkásságodat. Nem ugyanaz a célközönségünk és az ízlésünk, de ez egyáltalán nem baj. Ha egyszer úgy adódik szívesen látlak valamelyik színházi előadásomon, sok olyan van, amire büszke vagyok. " Évi posztja alatt pedig váratlanul több másik hazai celeb is egyetértését fejezte ki, egyben pedig kommentjeikkel keresetlen szavakkal is illeték ByeAlexet. Nagy Adri például ezt írta: "Tisztelet!!! Bátaszék város | 2020. évi testületi ülések jegyzőkönyvei. Sajnos ez a szó amit nem ismer a legtöbb mai előadó!
Brr… 4. Paróka helyett hálósapka A hálósapka nagyjából a pizsama megjelenésével együtt tűnt el a divatból, de a XVII–XVIII. században nagy népszerűségnek örvendett. A tehetősebb emberek hálósapkák egész kollekciójával rendelkeztek, amelyek színekben és díszítésekben nem szenvedtek hiányt. Azonban a praktikum, mint akkoriban általában, megelőzte a kényelmet, ugyanis a parókás férfiak póthajukat levéve ezzel megőrizhették méltóságukat. 5. Báli pizsama Coco Chanel a csinos pizsamáival lavinát indított el, ugyanis a '30-as években a hírességek egy-egy díszesebb hálóinget előszeretettel hordtak akár a vörös szőnyegen is. Mondjuk, ezen nem lepődünk meg, a mai divat is visszahozta a selyem- és flanel pizsama felsőket az utcára. 6. Mutasd a Birtokod| 105. oldal | Farmerama HU. Nappali pizsi Nem csupán Chanel látta meg a lehetőséget a kényelmes, de trendi vonalon a pizsamákban, ugyanis egy Paul Poiret nevű divattervező az 1900-as évek elején alkotott egy olyan pizsamakollekciót, amit napközben is egész nyugodtan hordhat az ember. Ázsiában a mai napig vannak olyan országok, ahol az emberek előszeretettel járnak teljes pizsamaszettben.
Ahogy az Egy egyedülálló férfi, úgy az Éjszakai ragadózók és több idősíkban játszódik, ráadásul több történetet fon össze. Susan Morrow ( Amy Adams mostanában egyáltalán nem panaszkodhat) Los Angeles-i műkereskedő, aki elképesztő gazdagságban él a férjével (Armie Hammer), de mégsem boldog. A férj valószínűleg csalja, de egészen biztosan nem érdeklődik iránta. A munkáját egyre jobban unja, már arra sem emlékszik, hogy milyen képeket vett meg egy vagyonért. Az egyik hétvégén a férje megint üzleti útra megy, Susan pedig kap egy csomagot a korábbi férjétől (Jake Gyllenhaal), akivel 19 éve nem beszélt. Egy könyv van benne, amit a volt férj írt, és Susannak ajánlotta. Innentől a film kettéválik, egyfelől tovább követjük Susan életét, megismerjük a házassága és a előző házassága történetét, másrészt megismerjük a regényt, amit a volt férj írt. Ez pedig egy kegyetlen, erőszakos, pusztítóan reménytelen történet egy családról, akiket pár férfi szabályosan levadászik Texasban. 8 Galéria: Éjszakai ragadozók, 2016 (Focus Features) Fotó: Focus Features Ennyire stílusos, ennyire jó Index: 8/10 IMDb: 8 Rotten Tomatoes: 76% A film alapjául Austin Wright Tony and Susan című regénye szolgált, amit Ford, aki a forgatókönyvet is írta, magabiztosan adaptált.
A feszültség megteremtése és huzamos fenntartása a film egyik legtrükkösebb húzása: lélektani-filozófiai filmjét Ford tökéletesen álcázza komótos tempójú, de végig izgalmas thrillernek. Ha ezen az értelmezési szinten maradunk, az Éjszakai ragadozók akkor is működik mint megbánás- és bosszúfilm, ugyanakkor a regénybeli aljas suttyót alakító Aaron Taylor-Johnson és a folyamatosan parahangulatot teremtő Michael Shannon figurája, és az egész általuk uralt bűnügyi szál túlságosan is ismerős. Ha Edward regényét kiragadjuk kontextusából, akkor azért ez csak egy ponyva. Habár a cselekmény bizonyos elemeit többféleképpen is lehet értelmezni (különösen a lezárást), az nem kétséges, hogy a film üzenete lesújtó. Úgy tűnik, Tom Ford világában csak rossz döntések léteznek. A főhősök elveszítenek mindent, és legfeljebb az marad kérdéses, hogy ennek van-e egyáltalán súlya, ha minden csak fikció. (Címlapi kép: UIP)
Le a kalappal! Végül az ő figurája lendíti leginkább előre a történetet, pontosan annyira válik szimpatikus figurává a végére, mint amennyire nem volt az az elején, bár nem igazán a legális ösvényen teszi mindezt. A főhősnő viszont, ahogy haladunk előre egyre unszimpatikusabbá válik. Happy endet ne várj. Vagy mégis? Semmiképp nem nevezném kiszámíthatónak az Éjszakai ragadozókat, miközben gyomorgörcsben várod a következő történést, szinte biztosan nem az fog történni, mint amire számítasz. A film háromnegyedénél már biztosra vehető, hogy itt happy end nem lesz, legalább is nem klasszikus értelemben. Az abortusz még mind a mai napig egy igen megosztó téma, nem is tisztem ezt boncolgatni, azonban nagyon találónak érzem a felbukkanó szimbolikát. Remekül ábrázolja mit is érezhetett Edward, amikor is ezzel szembesült. Negatívumként talán egyetlen dolgot tudnék kiemelni, az pedig a két lezáratlan történetszál. Ez teljesen a nézőre van bízva, mindenki gondolhat, amit akar, vagy szeretne. Hiányérzetem viszont nincs emiatt, mert így is kerek a történet.
Egy másik aspektusból vizsgálva azonban alteregókra és utalásokra figyelhetünk fel. Mert már az első pillanatokban tudjuk, vagy inkább érezzük, hogy nem véletlenül került a nő kezei közé ez a történet. Volt férjének célja van ezzel a lépéssel. És ahogy Tony pokoljárása egyre hátborzongatóbb fordulatokat vesz, bennünk úgy nő a kíváncsiság. Vajon mit akarhat mondani a szerző olvasójának? Miért bünteti őt ezzel a kegyetlen történettel? Mert ez egy kegyetlen történet, ami alapvetően sablonokból áll össze. Mert az az igazság, hogy Edward nem túl jó író. Éjszakai ragadozók című könyve amolyan ponyvaregény, ami az átlagvérszomjas olvasónak szól, aki szereti, amikor a szereplők rettegnek és véreznek és meghalnak. Igen, ez a könyv tartalmaz minden megbotránkoztató, szaftos részletet. Van benne nemi erőszak, gyilkosság és bosszúvágy. Reflexszerű tucatkivitelezésben. Viszont a nagy egész kontextusában ez a sztori mégis zseniálisnak hat. Mert keressük a párhuzamokat, a válaszokat, az utat Susan karakterének megértéséhez.
Austin Wright Tony and Susan című regényének adaptációjában Amy Adams egy Susan nevű gazdag galériatulajdonost alakít, akinek kongóan üres életét fenekestül felforgatja, amikor csomagot kap volt férjétől, Edwardtól. A csomagban az ex új regényének kézirata lapul, címe: Éjszakai ragadozók. Ahogy Susan olvasni kezd, a könyv cselekménye megelevenedik előttünk egy betéttörténetben: a jámbor természetű Tony (Jake Gyllenhaal) feleségével (Isla Fischer, aki megszólalásig hasonlít Adamsre) és tinédzser lányával (Ellie Bamber) vakációzni megy, de három vidéki suttyó leszorítja a kocsijukat az országútról. A feszült szituáció rémálomba fordul, a bűnözők elhurcolják a nőket, az apa kálváriája pedig felkavaróan személyes húrokat pendít meg a kézirat előolvasójában. A film felváltva bonyolítja a regény lapjain kibontakozó hitchcocki thrillert és a főszereplő magánéleti válságát, megspékelve mindezt egy harmadik mellékszállal, egy új idősíkkal, amely Susan és Edward (szintén Jake Gyllenhaal) múltjába vezet, a megismerkedésüktől a párkapcsolat csúnya széthullásáig.
Az egész történet pedig összességében óriási empátiára tanít. Bosszútörténetnek is lehetne titulálni, de ezt a kifejezést nem szívesen írom le, mert túlságosan leegyszerűsítő. A mellékszerepekben Aaron Taylor-Johnson beteg állat karaktere és Michael Shannon egyenes gerincű Texas rangere méltó társai a főszereplők bensőséges alakításának. Számos ismerős arcot láthatunk még kisebb szerepekben, hogy csak néhány példát mondjak Laura Linney, Isla Fischer és Michael Sheen is hozzáteszi a maga részét. És ha már az alakításokról beszélünk, nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy Amy Adams-nek úgy kellett komplex érzések széles skáláját átadnia, hogy a film nagy részében egyedül van és könyvet olvas. És mégis, túljátszás és narráció nélkül is mindent értünk, érzünk, minden egyes képkockát csordultig tölt a tekintetével. Ez a tulajdonsága pedig különösen fontossá válik a filmet lezáró jelenetben, ami egyszerűen tökéletes. Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!
A film cinikus befejezése, ahol szimbolikusan összeérnek a szálak, és megértjük, miért kapta meg Susan a kéziratot, majdnem olyan sötét képet fest a szerelemről, mint a Holtodiglan. Az eddig leírtak alapján úgy tűnhet, hogy a film a posztmodern köldöknézés, az öncélúság mintapéldája, ami, ha őszinte akarok lenni, valamennyire igaz is. De a divattervezői múltját kamatoztató Ford elegáns rendezése, a szemet gyönyörködtető, nem egyszer provokatív felvételek (a nyitójelenetben túlsúlyos pucér nők táncolnak lassítva az amerikai zászló színeiben), az érzelemgazdag, Bernard Herrmann kompozícióit megidéző zenei aláfestés, és nem utolsósorban az árnyalt színészi játék feledteti az esetleges modorosságokat. Hálás feladat egy filmben több vagy többféle szerepet alakítani, ugyanakkor könnyű abba a csapdába esni, hogy a színész a külsőségekre hagyatkozva tegyen különbséget a figurák között: parókával, öregítő maszkkal, látványos deformitással. Gyllenhaal és Adams ezzel szemben minimalista eszközökkel valósítja meg ugyanezt, méghozzá parádésan: a nyúzott Tonyt és a bohó Edwardot az után sem keverjük össze, hogy előbbi lenyírja a szakállát, míg Adams olyan sugárzó, kicsattanó energiával tölti meg fiatalkori énjét, aminek híre-hamva sincs a kiábrándult, felnőtt Susanben.