Mesék: MÓRA FERENC: A SZÁNKÓ Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le. Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt, minthogy hópalotában lakott volna. Nem is fagyott le se keze, se lába, mint nekünk. Legkülönb mulatság mégiscsak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott a bíró. Mora ferenc a szanko. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg.
Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér. – Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim – sóhajtozott az öregasszony. Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót. Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele. Mora ferenc a szánkó . A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jólesik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jólesik jót tenni a szegényekkel.
Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre. Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér. – Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim – sóhajtozott az öregasszony. Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót. Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele. A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Móra Ferenc: A szánkó - YouTube. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jól esik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jól esik jót tenni a szegényekkel.
Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied. Pali még jobban rákiáltott: - Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellő, gyi Bogár! Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát. Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket. Ekkor énnekem egy gondolatom támadt: - Jánoska, van egy hatosod? - Volt tavaly, de labdát vettem rajta. Móra ferenc:a szánkó tévé film. - Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót. Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak. Délután lementünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára.
Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz! Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön. – Megállj, Ferkó – mondja a Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan alszik. Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre. Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér. – Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. A szánkó. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim – sóhajtozott az öregasszony. Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót.
Ez tényleg cikibb, mint Gáspár Laci zöldhajú lánya. Majka után, Kocsis Tibor is a hétvégi X-Faktor ban szöveget rontó Gáspár Laci védelmére kelt. A korábbi tehetségkutatós ráadásul megfejelte a dolgot azzal, hogy saját bakijairól is mesélt. Olvasom a híreket, és még mindig mindenki @gasparlaci -t ekézi. Bárki, aki énekelt már nyilvánosság előtt, tudja, hogy egyszer csak jöhet egy rövidzárlat. Teljesen megmagyarázhatatlan okból valami hülyeséget énekelsz a valós szöveg helyett. Személy szerint az X-Faktor döntő győztes dalában 10 éve azt énekeltem: Mit ér egy hang, mit nem kísér a fény… (Eredeti szöveg: mit nem kap fel a szél, de ez nem jutott eszembe. ) – kezdte posztjában Kocsis, aki mint kiderült, sokkal kellemetlenebb szöveget is énekelt már Gáspár "zöldhajú lányánál". Életem legégőbb pillanata viszont kétségtelenül az volt, amikor az egyik Szenes Iván Emlékkoncerten azt énekeltem: »Ha legközelebb látlak, már nem GERJEDEK rád. « A másodperc ezredrésze alatt kell ilyenkor eldöntened, hogy hümmögsz valamit, vagy énekeled azt, ami először eszedbe jut.
Az előre megírt forgatókönyvek szerint zajló válogatás, a dramaturgiailag koreografált székosztó epizódok, a szappanoperákban megszokott, ötpercenkénti katarzissal időzített mentorházas részek, valamint az élő adás sablonosan tematikus epizódjai mind-mind a nyugaton már évtizedes hagyományokra visszatekintő, jól bevált, üzembiztosan működő valóságshow-hagyományokat követik. A műsor ugyanis nem más, mint egy, a beköltözős műsorokhoz képest cizellált valóságshow. És nincs is ezzel baj. A baj ott kezdődik, amikor az X-Faktort valami másként, valami magasztosként kívánják lenyomni az ember torkán. Nem kell ugyanis különösebb jóstehetség ahhoz, hogy rájöjjünk: a műsor nézettségét minél jobban feltornázó elsődleges feladat mellett a második etap célja a műsorfolyamban felbukkanó énekesek csatorna által teremtett hírnevének minél jobb kihasználása, szigorúan financiális alapokra helyezve a dolgot. Kispórolva így a brandteremtésből a sziklaalapokra helyezett fokozatos építkezést. S nem kell ahhoz különösebb jóstehetséggel rendelkezni, hogy észrevegyük: ezeknek a fiataloknak egyike sem lesz nemhogy világsztár, de még olyan hazai sztár se, aki több évtizeden keresztül ugyanolyan fényességgel ragyogja be a honi popzene egét, mint mondjuk az Omega, vagy maga Kóbor János.
Ez jutott eszembe, mit csináljak? 😅 Hiszek abban, hogy Szenes Iván is jót mosolygott ezen odafentről… Nem olyan nagy ügy ez, mint azt sok kárörvendő ember gondolja. Laci hibázott és bocsánatot kért. Az emberek többsége nemhogy bakizna, de hang se jönne ki a száján hasonló helyzetben.. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
Sebestyén Balázsék a rádiós műsorukban kivesézték a történteket, miszerint Laci "gyöngyhajú lány" helyett "zöldhajú lányt" énekelt, mert annyira izgult az előadás…