A múlt héten a Turisztikai Managerek Szövetsége szakmai kerekasztalt szervezett a közösségi vásárlás turizmusra gyakorolt hatásairól. Annak ellenére - vagy épp azért - kaptam meghívást a rendezvényre, hogy köztudott, némi szkepticizmussal szemlélem a bónuszos-kuponos üzletág alakulását. A rövid bevezető előadásokat követő, parázsra sikeredett vita során mégis éppen én voltam az, aki néha védelmébe vette a közösségi vásárlós cégeket, elsősorban a jelen lévő Bónusz Brigádot. Tettem ezt azért, mert ha valahol nagyon egyoldalú a megközelítés, óhatatlanul kénytelen vagyok ellentétes szempontokat is hangsúlyozni. A sortűz A sortűz kifejezést Heller Gábortól (Bónusz Brigád) kölcsönöztem, és valóban, a vita nem csak a kerekasztal résztvevőire korlátozódott, hanem a közönség is aktívan részt vett benne, néha minket is sortűz alá véve. Keresőképtelenség kód 7.8. A hallgatóság alapvetően szállodásokból állt, és erősen megosztott volt abból a szempontból, miként viszonyulnak a közösségi vásárláshoz. A nagyon erős ellenzőtől a szállodája túlélését a kuponozásnak köszönőig mindenféle vélemény elhangzott, de jól érzékelhetően itt egy meglehetősen szorongatott helyzetben lévő, a válsággal erősen sújtott üzletág szereplői találkoztak.
Nos, ebben már egyre kevesebben hisznek, de ami a nagyobb baj, hogy nem is nagyon tesznek érte semmit. Egyrészt a kuponos vevőre csökkent értékű felhasználóként tekintenek - ez a rendezvényen is kiderült néhány akaratlan elszólásból -, és persze ennek megfelelően bánnak vele. Hatalmas öngól, ami elsősorban a fent taglalt tisztázatlanságból fakad (marketing vs. értékesítés), de akárhogy is nézzük, a lenézett vevő nem fogja jól érezni magát és soha nem megy vissza, sőt, jóhírét sem kelti a helynek. Keresőképtelenség kód 7.5. Valójában a kuponos vevővel legalább úgy kell bánni, mint bárki mással, ha nem jobban - hiszen épp arról kéne meggyőzni, hogy a szolgáltatásunk a dupláját is megéri annak, amit fizetett érte! Másrészt, amikor már ott van nálam a vevő, akit nagyon drágán megszereztem (hiszen a teljes ár felét neki adtam, a fizetett ár felét-harmadát meg a közvetítőnek), nem szabadna elengednem anélkül, hogy felhasználnék minden olyan marketing-eszközt, amivel újabb vásárlást tudok generálni. Kipróbáltam már jónéhány szállodát és éttermet bónusszal, soha, egyetlen egyszer nem fordult elő, hogy bármit tettek volna annak érdekében, hogy visszatérjek, vagy ajánljam a helyet valaki másnak.
Ha ez a szám is 100 körül van, sőt akár jóval alatta (hiszen pl. teljes áras értékesítésnél már akár 25-35 éjszakából bejön ugyanaz a bevétel), akkor biztosan nem szabad kuponoznom, hiszen más eszközt tudok hatékonyabban használni. Kis Ervin Egon | e-ker blog: Sortűz a közösségi vásárlásra. A problémát abban látom, hogy a szállodaiparban nincs túl sok online marketing, e-kereskedelem, közösségi média és hasonló modern üzleti tudományokban járatos szakember, ezért a közösségi vásárlós cégek és jól felkészült értékesítőik legfeljebb ellenérzésekbe ütköznek, de szakmai ellenérvekbe nem. A turisztikai menedzserek - tisztelet a bizonyára növekvő számú kivételnek! - valójában nincsenek abban a helyzetben, hogy választani tudnának az eszközök közül, mert nem ismerik azokat. A piacot nem ők vezérlik, hanem a bónuszos/kuponos kínálat folyamatos növelésében érdekelt közösségi vásárlós oldalak - akik persze végülis nem tesznek mást, mint igyekeznek az ügyfelek tömegeit megszerezni, amire a legjobb eszköz a minél nagyobb kedvezmények kiharcolása. Elpuskázott lehetőség Gyakran hangoztatott érv a közösségi vásárlás mellett, hogy az elégedett vevő visszamegy majd teljes áron újra igénybe venni a szolgáltatásokat.
Ez marketing is, értékesítés is, és persze baromi sokba kerül, de cserébe azonnal, mérhetően van bevétel. A szállodások többsége kapott az ajánlaton, belement az üzletbe és most csodálkozva nézik, hogy az árakat képtelenség a mélyből visszahozni. Mindig mondom, nem művészet úgy eladni, ha fizetünk a vevőnek azért, hogy vásároljon. Mert ne legyenek illúzióink: 50+ százalék kedvezményt adni általában nem más, mint fizetni a vevőnek a vásárlásért. Értékesítés vagy marketing? A szállodások egy része - beleértve azokat is, akik aktív részesei a kuponozásnak - most hajlamos mindenért a közösségi vásárlást okolni. Letölthető dokumentumok - Archívum | Magyar Cetelem Bank. Ez volt az egyik pont, ahol meglepetésre védelmembe vettem a modellt. Egyrészt felhívtam a figyelmet arra, hogy az internet számos nagyon hatékony értékesítési- és marketing-eszközt kínál, ezek többnyire különösebb beruházás nélkül, kis ráfordítással használhatók, és szemben például egy ATL-kampánnyal, akár már tízezres nagyságrendű büdzsével is lehet látható eredményeket produkálni.
Akkor volt ez a … nem tudom, mennyire emlékeztek az ilyen reklámokra, hogy Royal kaszni, Royal szekrény, Royal ágyon legjobb aludni. Akkor volt ez a porszívó dolog, aszongya hogy Ne verje ki, ne rázza ki, kiszívja, kiveri Zsuzsi, a porszívó. És akkor Titi elővette a porszívót, rendesen berakatta a fütyijét, és azzal egy ilyen kelet-afrikai termékenységi táncot ugye eljárt. És akkor mi körbeültünk ötvenen, és majd meghaltunk a röhögéstől. " A nyitó illusztrációban egy amerikai karácsonyi reklám részletét láthatjátok, a teljes képet megtaláljátok itt. Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az támogató közösséghez!
Sok fórumozó is úgy írja, hogy a szüleitől, nagyszüleitől hallotta a sztorit, de ők is máshonnan hallották. Tipikus jele a városi legendának. További érdekesség még, hogy Erika nevű porszívóról semmit se találni, ezzel szemben a Rakéta (vagy ETA) porszívóról számtalan információ van fent a neten. Ebből három dologra lehet következtetni, beállítottságunk alapján: 1) soha nem is létezett az Erika porszívó 2) létezett ugyan, de nem volt olyan sikeres (ami azért a tervgazdálkodás időszakában eléggé valószínűtlen) 3) a Rakéta porszívót hívták Erikának. A történet tovább bonyolódott, mikor egyesek nem Erikával, hanem Mónikával ismerték a reklámszlogent. Ugyanaz az ország, egyetlen tévéadóval. Létezhetne, hogy ugyanazt a porszívót két külön néven reklámozzák, ugyanazzal a szlogennel? Nem valószínű. Ez is továbberősíti a városi legenda megállapítást. Ugyanis ez is tipikus jele, a szájról szájra terjedő városi legendák idővel módosulnak. Egyesek még emlékezni is vélnek a reklámra, idézem: " (…)mutattak egy szőnyeget poroló háziasszonyt, amint egy szőnyeget porol, majd ment a szöveg, h ne verje ki, később rázta a szőnyeget az ablakban akkor pedig az volt, h ne rázza ki, majd jött az erika porszívó és a szöveg, Erikával szívassa ki. "
A történet tovább bonyolódott, mikor egyesek nem Erikával, hanem Mónikával ismerték a reklámszlogent. Ugyanaz az ország, egyetlen tévéadóval. Létezhetne, hogy ugyanazt a porszívót két külön néven reklámozzák, ugyanazzal a szlogennel? Nem valószínű. Ez is továbberősíti a városi legenda megállapítást. Ugyanis ez is tipikus jele, a szájról szájra terjedő városi legendák idővel módosulnak. Egyesek még emlékezni is vélnek a reklámra, idézem: " (…)mutattak egy szőnyeget poroló háziasszonyt, amint egy szőnyeget porol, majd ment a szöveg, h ne verje ki, később rázta a szőnyeget az ablakban akkor pedig az volt, h ne rázza ki, majd jött az erika porszívó és a szöveg, Erikával szívassa ki. " Sas szerint sokan azért gondolják valósnak a porszívós reklámot, mert az újkori internetes korszakban született egy-két ál-reklám, igen amatőr állóképes megoldásokkal. Ezzel keverhetik össze azok, akik esküdnek rá, hogy "látták". Végezetül azoknak, akik az erikás kikacsintást legfeljebb egy kártyanaptáron tudnák elképzelni.
Zeneszö 10-esre kell állítani a TV-t, hogy halljam a műsort, a reklám meg 5-ösön is üvölt. Miért jó ez? Legemlékezetesebb egyébként az Erika porszívó reklámja volt (többen Mónika és a jobban ismert Eta porszívó reklámjaként ismerik), amelynek szlogenje a következő volt: "Ne verje ki, ne rázza ki, Erikával szívassa ki! " Rákerestem a reklámra, bíztam benne, hogy legalább egy kis képet találok róla, de sehol semmi. Fórumokon többen városi legendaként emlegetik, van aki Erika nevű porszívó létezésében is kételkedett. Aki erről tud valamit, az jelentkezzen! :) Ez alapján az idézett marketingblog állítása nem tűnik túl megalapozottnak. – Az időben későbbi, Ne verje ki, ne rázza ki szlogennel kapcsolatban a már említett Erika és Mónika mellett Anikó, Éva és Eta nevű porszívógépnevek is előjönnek. Ezek közül az Etáról én is hallottam. – Létezik a neten egy mónikás fotóváltozat is (lásd jobbra), amely azonban inkább tűnik egy printerrel kinyomtatott, szekrényre ragasztott tréfának, a legenda házi megelevenítésének, mint retróreklámnak.