2020. nov 4. 13:52 #Vujity Tvrtkó #Szita Bence Vujity Tvrtko / Fotó: Varga Imre Sajnos ő már nincs közöttünk. Nyolc éve gyilkolták meg brutálisan a 11 éves Szita Bencét a mostohaanyja és annak ismerősei. Egyetlen ember volt, aki a kisfiút igazán szerette. Mi is sokat írtunk a nevelőapjáról, Gyöngyi Sándorról, aki szívből szerette a gyermeket. Gyöngyi Sándor most meghalt. ( A legfrissebb hírek itt) Mint ismert, 2012. október 29-i eltűnése után egy ország reménykedett benne, hogy a 11 éves kisfiú, Szita Bence talán csak valamerre rosszalkodik, csavarog, de nem esett semmi baja. Ahogy teltek-múltak a napok, a reményt egyre baljósabb sejtelmek váltották fel. Ám arra, ami valójában történt, senki, de senki nem volt felkészülve. Tű járt Vujity Tvrtko testében | 24.hu. Az történetben egyetlen pozitív szereplő volt az elhunyt kisfiú mellett, Bence nevelőapja. Most már ő sincs közöttünk. A gyászos hírt Vujity Tvrtko tette közzé. A tévés szívszorító szavakkal ír a tragédiáról, és emlékszik meg a hatalmas emberségről tanúbizonyságot tevő Gyöngyi Sándorról a Facebook-oldalán: "Gyöngyi Sándor 1965-2020 A gyászoló család kérésének megfelelően teszek eleget szomorú kötelességemnek, amikor közlöm a széles nyilvánossággal, hogy meghalt Szita Bence apukája, Gyöngyi Sándor.
A munkatársak között volt, aki a biztonság reményében Magyarországra menekült, s volt olyan is, aki nem jutott be a munkahelyére. Egy pincében, a zongora alatt aludtam. Ott kért meg Karcsi, hogy olvassak magyarul, legyek a helyi rádió műsorvezetője. És nekikezdtünk... Józsi, az operaénekes; Iván, a villanyszerelő; Mária az óvónő és én, az amatőr gyerek. No meg Karcsi, közülünk az egyetlen, aki látott már belülről rádiót. Normális körülmények között sosem lett volna ilyen rádiós csapat, a háború mégis családdá formált minket. Ha amatőr módon is, de csináltuk, szívvel és lélekkel. Akkor értettem meg, hogy mit jelent egy háborús veszélyben a magyar embereknek a magyar szó. Vujity Tvrtko közölte a nagyon szomorú gyászhírt - Blikk Rúzs. Én voltam a hírolvasó és a kívánságműsor vezetője. Beolvastam a halottak számát és azt, hogy hol lehet vért adni és kenyeret kapni, majd zenéket küldünk a betelefonálók rokonainak. Biztonsági okokból sok esetben nem mondhattuk el a konkrét személyek nevét, mert sokan laktak a szabadcsapatok által megszállt részeken. Így született meg a "Kikerics üzeni pacsirtának, hogy jól vannak, túlélték a tegnapi bombázást és megpróbálnak újra átjutni a határon... "- kezdetű üzenet, amelyet egy magyar népdal követett.
– mondta szelíd határozottsággal. A bejárat mellé, a lépcső tetejére kérte a helyet, hogy ha baj van, menni tudjon. Jöttét jelentettem a helyi kórháznak, hogy ha kell, közel legyen a segítség. A zsúfolt színházteremben sokszor néztem rá. Ahogy egymás kezét fogták Lillával, leírhatatlan erőt adott nekem a színpadon. Abban a két összefonódó kézben benne volt MINDEN! Rendhagyó és hihetetlenül erős volt az az este. MIATTA, MIATTUK! Így az utolsó pár mondatomat hozzá, a lépcsők tetején, a függöny takarásában megbúvó EMBERHEZ intéztem. Az emberhez, aki nem akart felejteni. Az emberhez, aki már csak a szeretetben élt. Az emberhez, aki egy ország szeme láttára élte túl a túlélhetetlent. A hatalmas fájdalomban könnyű a gyűlölet szavát kimondani. Könnyű ordítani, eszeveszettül kiabálni. Az igazi erő a méltóságteljes csöndhöz kell. Kandech Evelyne halála összetörte, Vujity Tvrtko búcsúja - Blikk. Ahhoz a szép-szomorú, szó nélküli csöndhöz, amely egy ok nélkül elvett, ártatlan kisgyermek emlékéhez méltó. Sosem felejtem a pillanatot. Sok száz ember fordult meg. Sok száz szempár kereste az embert, akiről beszélek.
Az őszi iskolakezdés előtt bekopogtam a Magyar Televízió pécsi irodájába, hogy -mintegy nyári gyakorlatként- szívesen tolmácsolnék a térségben forgató stábjuknak, cserébe meséljenek nekem az újságírásról. Milyen hasznos nyári gyakorlat lesz ez, gondoltam magamban… Tolmácsoltam, tanultam, fordítottam, utaztam, aztán egyszer csak lent aludtam a barátaimnál. Egy éjszaka háborús blokádba kerültünk. Akkor kezdtek el nagyon lőni. A stáb nem tudott bejutni, én nem tudtam kijutni Eszékről. Így lettem tolmácsból botcsinálta haditudósító, szinte gyerekként. 19 éves voltam akkor. Ám volt ott még valami. A helyi rádió magyar adása, amelyet a végveszély fenyegetett. A munkatársak között volt, aki a biztonság reményében Magyarországra menekült, s volt olyan is, aki nem jutott be a munkahelyére. Egy pincében, a zongora alatt aludtam. Ott kért meg Karcsi, hogy olvassak magyarul, legyek a helyi rádió műsorvezetője. És nekikezdtünk… Józsi, az operaénekes; Iván, a villanyszerelő; Mária az óvónő és én, az amatőr gyerek.
Egy apa nem azért óvja, védi, nem azért tanítja és nem azért szeretgeti fiát, hogy sírja fölött zokogjon, miután kegyetlen gyilkosok kioltották életét. Éjszakákban mérhető az a sok-sok óra, amit átbeszéltünk, mi, ketten. Azok a beszélgetések nem a nyilvánosságnak szóltak, a szavak és a gondolatok életem végéig bennem maradnak. A legelején még sokszor beszéltünk a gyilkosokról, az elmúlt években már szóba sem kerültek. Gonosz tettük nem mérgezhette Bence emlékét és azt az emberi nagyságot, amely Sándorban lakozott. Amikor több, mint egy évtizede orvul meggyilkolták a veszprémi kézilabdacsapat játékosát, Marian Cozmát, sokan bosszúért kiáltottak, vért és megtorlást remé akkor jött az az ember, akinek a legnagyobb volt a fájdalma, akinek megölték a fiát. 'Ha letörnek egy ágat, ne gyújtsák fel az egész erdőt, hanem ültessenek újabb fákat! ' – ezekkel a szavakkal nyugtatta a gyászoló apa, Petre Cozma a bosszúra szomjúzókat, ezzel vigasztalta a vele gyászolókat. Békét hozott a békétlenségbe az az ember, akinek a legtöbb oka lett volna a haragra.
'Harcolok, hogy meggyógyuljak, hogy tovább ölelhessek és sokáig szerethessek. Ám, ha nem sikerül és mennem kell, akkor megtérek Istenhez és együtt leszek Bencussal! ' – mondta Sándor, amikor kiderült súlyos betegsége. Január volt, jéghideg januári reggel. Sándor hívott, ekkor már nagybetegen. Tudtam, hogy belekezdett a nagy útba, a gyógyulás útjába és egy másikba is. Imádott Lányával, Lillával járták az országot. 'Megyek, amíg menni tudok…' – mesélte. Azon a reggelen Sándor azt mondta, szeretne eljönni egy előadásomra. Soha olyan hevesen nem vert még a szívem. Küldtem volna kocsit vagy mentőt vagy bármit, mert tudtam, életem egyik legfontosabb vendége lesz ott a színházteremben, aznap este, Szombathelyen. 'Ne küldj semmit, én megyek…tudod, ez az én utam! ' – mondta szelíd határozottsággal. A bejárat mellé, a lépcső tetejére kérte a helyet, hogy ha baj van, menni tudjon. Jöttét jelentettem a helyi kórháznak, hogy ha kell, közel legyen a segítség. A zsúfolt színházteremben sokszor néztem rá.
Ugyanis akkor még musicalban gondolkodtak. Lengyel Gábor az év júniusában a tengerparton írta meg a zenét, amit azután a stábtagoknak bemutatott. Visszaemlékezései szerint a többiek azt mondták, hogy nem követnek el szentségtörést, ha bemutatják az első vajdasági rockoperát, méghozzá magyar nyelven. A szerző beleegyezésével meghúzták a szöveget és egy tömbbe sűrítették a muzsikát. A portál megjegyzi, hogy a főszerepeket éneklő színészek kiválasztása egy prózai társulatból igen nehéz és kockázatos volt egy ilyen nagy energiákat igénybe vevő zenés produkció esetében. Jónás Gabriella és Földi László kiváló énektudása azonban nagyszerűen ellensúlyozta az e téren olykor jóval gyengébb kollégáik hiányosságait, s nagyban hozzájárult a produkció sikeréhez. Megkezdődött a Zöld hajú lány vetítése Szabadkán. A kábítószerhasználó fiatalokról szóló rockopera témája szokatlanul bátornak tűnhetett egy szocialista országban a nyolcvanas évek elején, ám nem volt előzmények nélküli. Miloš Forman azóta kultikussá vált Hair című filmjét az 1979-es amerikai premier után két évvel, azaz gyakorlatilag A zöld hajú lány bemutatásával egy időben kezdték el vetíteni a jugoszláv mozik.
Lengyel Gábor — A Zöld hajú lány volt az első magyar rockopera — világított rá Lengyel Gábor, a darab zeneszerzője, producere lapunknak. Visszaemlékezésében elmondta, hogy annak idején Vicsek Károly, a darab rendezője kereste fel Gobby Fehér Gyula szövegével, hogy jó lenne egy musicalt csinálni, és hogy a szabadkai színház is érdekelt lenne. — Elolvastam a szöveget, és mondtam, hogy miért nem csinálunk ebből egy rockoperát. Ilyen még nincs. Addig senki sem írt magyar rockoperát, rá egy évre mutatták be az István, a király t Magyarországon. Tetszett neki az ötlet, és akkor döntöttünk úgy, hogy oké, próbáljuk meg. Akkor még Újvidéken éltem, a csapat meg Szabadkán próbált. Akkor döntöttem úgy két barátommal, hogy Szabadkán csinálunk egy stúdiót. Átmentünk Németországba, beszereztem a felszerelést. Hét Nap Online - Szabadkai Napló - Volt egyszer egy Zöld hajú lány…. A megboldogult Saghmeister Zoltánnal és Kiss Zoltánnál csináltunk egy kis felvételi stúdiót, és ott kezdtem felvenni az alapokat, mert úgy beszéltük meg, hogy fél playbacken csináljuk meg, tehát a zene felvételről ment, az énekek pedig élőben lettek előadva, mivel túl drága lett volna a produkció, ha ennyi színész és táncos mellett még élő zenekar is lett volna, azt nem tudta volna finanszírozni a színház.
kapcsolódó dalok Aljas Kúszóbab: Pina, Pina, Punci Pina pina punci, vagina és nunci, Megtanítunk gyorsan, hogyan is kell nyalni. Jobbra is, balra is körbe kell haladnod, és ha nem kapsz levegőt, abba kell majd hagynod Jobbra is balra is körb tovább a dalszöveghez 126388 Aljas Kúszóbab: Bringakirály Metro bringa, Tesco bringa, meg is kaptam karácsonyra Csillog-villog kint a téren, parasztvakító neonfényben Azonnal, hogy megkaptam, már tekertem a kereket, őrületbe kergettem feln 54227 Aljas Kúszóbab: Normális vagyok Én normális vagyok kérem szépen, meg mondták a hangok Vagy ők tévedtek, vagy szimplán nagyot hallok Vagy az is lehet hogy nem értettem őket, Mikor azt mondják, hogy fogdossam a nőket. 52670 Aljas Kúszóbab: Itt az én időm Egész héten csak húzom az igát Menet közben eszem meg a kaját Tele van a tököm úgy mint neked De kell a lóvé ha a benzint veszed De hétvégén vár a crosspálya Mindegy hogy a porb 44601 Aljas Kúszóbab: Love Story Tizenöt évesen és oly édesen álltál az iskola udvaron, Teljesen kikészültem és bámultam ki az ablakon.
Tetszett mindenkinek, a rendezőnek és a színészeknek, a zenészeknek. A legjobb zenészeket szedtem össze Szabadkán, mert a színházban nem volt elég énekes, aki megfelelt volna, hiszen ez egy rockopera volt, így rockosan kellett énekelni. A főszerepet Jónás Gabi és Földi Laci kapta, illetve Kotroba Juci is énekelt a darabban. Zöld haju lany teljes. A többi dalra külsősöket szerződtettem, a megboldogult Lakatos Ferenc —Zsigát, Gucan Zvekanovot, aki most Angliában van, és Ábrahám Jánost. Ők mind külsős énekesek voltak, mellettük volt még kórus, tánccsoport és akrobatacsapat is. A bemutató előtt azonban volt egy kis keveredés, a színház nem tudott elég pénzt fizetni, így a rendező, a koreográfus és én lemondtunk a honoráriumunk egy részéről, és kifizettük a színészeket, a technikát, mindent, hogy meglegyen a bemutató. A rockopera marketingje úgy kezdődött, hogy a színészek magukra reklámtáblákat aggatva szendvicsemberként sétáltak a korzón, Földi Laci pedig fehér lovon lovagolt. Felkészítettük az embereket, hogy ez valami olyan lesz, ami teljesen más, mint a többi.
Aljas kúszóbab - Zöld hajú lány - YouTube