És a mi kis purdé Neilünk egyszer fültanúja volt annak, amikor Gorsky asszony azzal hitegette az urát, hogy akkor fog majd legközelebb lefeküdni vele, ha a szomszéd gyerek a Holdra jut. (Egyes verziók szerint nemcsak szimpla szex, hanem orális kényeztetés volt beígérve. ) Micsoda klassz történet, nem igaz? Csak egy baj van vele: ahogy a legtöbb klassz sztori, ez sem igaz… Maga Neil Armstrong is tagadta, és a NASA-nak sincs egyetlen olyan felvétele sem, ami alapján Mr Gorsky bevasalhatná a feleségén az ígéretét. Fiala Borcsa Felhasznált cikkek: ITT, ITT Kép: ITT Ne maradj le a jó életről! Iratkozz fel a WMN hírlevelére! Neked ajánljuk A nagy gulyásbotrány, amely felrobbantotta az internetet WMN Life – 2021. április 7. – FB Nem fogod elhinni, mit merészelt gulyásnak nevezni ez a bevándorló nő! (Irónia. ) WMN-kvíz: Mennyit tudsz a magyar történelem csatáiról? WMN Play – 2021. július 5. DD A ménfői csata 977. évfordulóján lássuk, mennyire kened-vágod a híres magyar csatákat! Törifanatikusok, vigyázz, kész, rajt!
Armstrong visszaemlékezései szerint szállóigéje improvizáció volt, sok kollégája viszont arról számolt be, hogy hónapokon keresztül adták neki a jobbnál jobb ötleteket, hogy mit is mondjon majd a történelmi pillanatban. Fotó: Neil Armstrong/MPI/Getty Images Sokak által ismert Armstrong-idézet a "Sok szerencsét, Mr. Gorsky" is. A történet szerint az asztronauta ezt már a holdfelszínen mondta, utalva egyik fiatalkori emlékére. A legenda úgy tartja, hogy Armstrong gyermekkorában egyszer az udvaron játszva hallotta, amint a szomszéd, Mr. Gorsky épp orális szexet kér feleségétől. A nő erre felháborodottan felkiáltott: Orális szexet akarsz? Majd akkor kapsz, amikor a szomszéd kölyök a Holdon sétál. A történet kétségtelenül vicces, ugyanakkor minden jel arra mutat, hogy csak a képzelet szüleménye. Az elfeledett hős Amikor az Apollo-11 sikeréről beszélünk, a többség Neil Armstrongra asszociál, és sokak számára a másik holdra szálló, Edwin "Buzz" Aldrin neve is ismerősen csenghet. Michael Collins ról viszont már meglepően kevés szó esik.
A Hubble űrteleszkóp például 2005-ben olyan ásványi anyagokat fedezett fel a kőzetek tanulmányozása során, amelyből emberi felhasználásra alkalmas oxigént lehetne előállítani. Erre pedig szükség is lehet, ugyanis a három "űrhatalom" – az Egyesült Államok, Oroszország és Kína – már előre dörzsöli a tenyerét a Holdon talált – s bolygónkon meglehetősen ritka – hélium-3 kitermelésének lehetősége miatt. Ez az anyag a jövő erőművének jósolt fúziós reaktorok fűtőanyaga lehet, s jelenleg annyira drága, hogy egy kilogramm akár négymillió dollárba is kerülhet. Ehhez persze még komoly fejlesztésekre lesz szükség, s ezek egyik első lépése lehet az a NASA által kifejlesztett szerkezet, amelyet afféle holdbéli serpaként használhatnak majd az égitest felszínére visszatérő asztronauták. Az A. T. H. L. E. nevű szerkezet nemcsak a csomagokat és az űrhajósok lakókapszuláját szállítja majd, de fúrni és rakodni is képes lesz. A gépezet hat, egymástól függetlenül működtethető kerekes lába segítségével közlekedik, amelyeket – ha a terepviszonyok úgy kívánják – fékekkel rögzítve akár lépegetésre is lehet használni.
A mezőgazdaság számára kifejezett áldás lehetne egy ilyen szerkentyű. Sőt, az időjárás manipulálása fegyvernek sem lenne utolsó, legalábbis a hidegháború idején ezt gondolta a két szemben álló szuperhatalom. Az első mesterséges hóesést 1946. november 16-án hozták létre a General Electrics kutatólaboratóriumában. Szárazjeget szórtak szét a felhőkben, annak a szemcséin a felhőben lévő apró vízcseppek összeálltak és hullani kezdtek. Azóta nem sokat változott a módszer, ma is így próbálnak idő előtt esőt fakasztani a felhőkből. Annyi a legfontosabb különbség, hogy már nem csak szárazjeget, hanem más kémiai anyagokat is használnak. A sikeres kísérlet után a GE mérnökei komolyan azt gondolhatták, hogy elérkezett az az idő, amikor az emberiség képes lehet befolyásolni a világ időjárását. A jég vezeti az áramot? És a sós vízből készült jég?. Nagyszabású tervekből nem is volt hiány, az amerikaiak a jégsapkák felolvasztásáról, fegyverként bevethető, pusztító árvizekről álmodoztak. Csakhogy az időjárás nagyon összetett folyamatok eredménye, amit némi szárazjéggel nem lehet globálisan befolyásolni.
Az ezirányú kutatások sem kaptak olyan támogatást, ami létrehozott volna egy mindent uraló időjárás-befolyásoló szerkezetet. Idővel még a háborús felhasználástól is elálltak, és 1976-ban egy egyezmény meg is tiltott a az időjárást befolyásoló szerkezetek ártó szándékú felhasználását. A Collier's magazin címlapja 1954. május 28-án Az emberiség régi vágya A kísérleteknek azonban ez nem vetett véget: az 1960-as és 1970-es években már ezüst-jodidot és más anyagokat szórtak szét repülőgépekkel a felhőkben, hogy mérsékeljék a trópusi viharok erejét. A vietnami háborúban az amerikaiak esőfakasztással próbálkoztak a Ho Si Minh-ösvény felett, hogy a vietkongok fő ellátási útvonalán sár nehezítse az utánpótlás szállítását. Ezeket a projekteket aztán a nyolcvanas években hivatalosan eltörölték. Ezután komolyabbnak nevezhető kísérletek már nem történtek, egészen a pekingi olimpiáig, amikor a kínai kormány komoly küldetésként fogta fel, hogy minden a lehető legnagyobb rendben menjen, még egy kicsi eső se zavarja meg a sportversenyeket, pláne az ünnepi megnyitót.
Az akkori hírek szerint 30 repülőgép, több mint 7000 légvédelmi gépágyú és közel 5000 rakétakilövő juttatta a megfelelő kemikáliákat a felhőkbe, ezzel biztosítva, hogy a Pekingtől távol eső helyeken essen le a csapadék, és a város fölött ne indulhasson el a cseppképződés. Nem tudni, hogy az ezüst-jodidnak, a szárazjégnek, és a szerencsének milyen arányban köszönhető, de az olimpia alatt tényleg alig esett az eső. Néhány évvel később már nem az eső elhárítása volt a cél, hanem az ellenkezője, az esőcsinálás. 2011-ben Abu Dhabiban mesterséges viharokat akartak támasztani. Nem meglepő, hogy a gazdag öböl-menti államok esőt szeretnének varázsolni a sivatagba, nagyon sok problémát oldana meg, ha mesterségesen tudnának vizet fakasztani az égből. Állítólag 52 alkalommal sikerült esőt csinálniuk már, de azt nem sikerült meggyőzően bizonyítani, hogy tényleg az emberi beavatkozásnak volt köszönhető a csapadék. Az utóbbi években nincsenek hírek erről a projektről, valószínűleg túl drágának találták a kísérleteket, amik összesen 11 millió dollárba kerültek.