Meghalt Brády Márton, a Showtime koncertszervező cég és a Ticket Express alapítója, tudatta a Facebook-oldalán Schiffer András. Brády Márton alapította a rendszerváltás után a legnagyobb hazai koncertszervező céggé nőtt Showtime-ot, mely olyan világsztárokat hozott Budapestre, mint a Rolling Stones, Eric Clapton, Bon Jovi és Pink, valamint a Kapcsolat koncerteken Elton John, Sting, a Simply Red, Rod Stewart. Sőt, olyan hazai nagyságok koncertjeit is szervezték, mint az LGT, a Piramis, Zorán és Hobo. Brády Márton volt az is, aki az elsők között nyilvánosan beszélt az előadó-művészeti taóval kapcsolatos trükközésekről is, illetve lapunknak alig néhány héttel ezelőtt nyilatkozott a koncertipar kétségbeejtő helyzetéről a vírushelyzettel kapcsolatban. Schiffer bejegyzése szerint Brády Márton halálát a koronavírus-fertőzés szövődményei okozták.
Azóta Brády volt a ShowTime Budapest egyszemélyes tulajdonosa. A Ticket Express 2000-ig közös cég volt a ShowTime-mal, majd külön folytatta tevékenységét, a német Eventim csoport tagja lett és a hazai piac mellett a környező országokban is jelen van. A Ticket Expressnél lehetett először a neten kártyával fizetni jegyekért, és ők nyitották az első hazai online jegyirodát is. "Az általunk rendezett legnagyobb rockkoncert 1995. augusztus 8-án a Rolling Stones fellépése volt a Népstadionban. A körülmények kedvezőtlenek voltak, mintegy 20 százalék felett volt az infláció, akkor indult a gazdaságpolitikai kiigazítás, a Bokros-csomag Magyarországon. A Stones nem fix pénzért játszott, hanem százalékot kapott a jegyeladások után, és telt ház volt a Népstadionban, mintegy 80 ezer ember. Előtte mindössze kétszer léptek fel Kelet-Európában, még 1976-ban Zágrábban és Katowicében" - mondta 2015-ben Brády Márton az MTI-nek adott interjúban. A ShowTime-nak 1995 óta mások mellett a Bon Jovit, Eric Claptont, Mike Oldfieldet, Eros Ramazzottit, Leonard Cohent, Pink!
Engedélyezi, hogy a értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.
A társadalmi szerződések valóban maszatosak. Ez azonban szerintem nem gyengéjük, hanem erősségük. A homályosságot jórészt az okozza, hogy különböző elosztási elveket kapcsolnak össze. Ezek mindegyike lehet legitim társadalmi szervező erő. Összevegyítésük épp azt teszi lehetővé, hogy kompromisszum jöjjön létre különféle érdekek és értékek körül. Segítség! Mit jelent a társadalmi szerződés? Mikor volt, és a fogalma?. A 2. fejezet négy "tiszta" elosztási elvet ír le. Valóban úgy tűnik, hogy a gyakorlatban létező különböző elosztási vagy integrációs sémák mögött elég jól láthatók a viszonylag tiszta, az adott sémát legitimáló elvek. Ezek az altruizmus vagy karitász, azaz az egyoldalú adakozás; a reciprocitás, amely olyan jószág- vagy szolgáltatásnyújtás, amely viszontszolgálatot vár; a piaci elv, amely a profitot optimalizáló cserét jelenti; továbbá a szociális polgárisághoz tartozó jogok abban az értelemben, ahogyan ezeket Marshall (1965) definiálta, és amelyek az univerzális ellátásokhoz adnak legitimációs alapot. Ezek közül az utolsó három elvre épülő tranzakciók értelmezhetők írott vagy íratlan szerződésként.
A kisebbségek számára tehát a létezés intézményes feltételeit kizárólag az "uralkodó" állam nemzetiségi politikája határozta meg - amennyiben az adott állam szuverenitásának birtokában volt -, s ezáltal a nemzeti kisebbségek védtelenné váltak az érdekeiket csorbító többségi törekvések tendenciáival szemben. A nemzeti kisebbségek politikai, gazdasági, kulturális és jogi helyzetének alakulása - tulajdonképpen tértől és időtől, illetve létszámtól és etnikai összetételtől függetlenül - a politikai demokrácia egyik mércéje lett. Jegyzetek: 1 Joó Rudolf: Nemzeti és nemzetiségi önrendelkezés, önkormányzat, egyenjo gúság. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1984. 161. 2 Dobö Attila: Néhány gondolat a nemzetiség fogalmának dialektikus és formállogikai elemzéséhez. In: A III. Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai. Budapest-Békéscsaba, 1986. 695-702. ; Fehér István: Az utolsó percben. A TÁRSADALMI SZERZŐDÉS JELENTÉSE (MI EZ, FOGALMA ÉS MEGHATÁROZÁSA) - KIFEJEZÉSEK - 2022. Magyarország nemzetiségei 1945-1990. Kossuth Könyv kiadó, Budapest, 1993. 20-27. ; Für Lajos: Kisebbség és tudomány.
Budapest, 1985. október 24. Szerk. : Csonka Rózsa, Harsányi Iván. Bu dapest, 1986. 389. (Balogh Sándor hozzászólása. ) 4 Galantai József: Trianon és a kisebbségvédelem. Maecenas Kiadó, Budapest, 1989. 229. 5 Szabó Imre: A békeszerződés és a kisebbségek. Új társadalmi szerződés | zanza.tv. Jogászegyleti Szemle, 1947. 3. sz. 46. 6 Tóth Károly Antal: A kisebbségek nemzetközi jogi helyzete. Kézirat. Országos Idegennyelvű Könyvtár, Budapest. Nemzetiségi Archívum. ISZ. 168. 10-14. 7 Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988. 238.
Közép- és Délkelet-Európában e szemléletmód megszilárdulásának irányában hatott az a tény is, hogy sem az első, sem a második világháború után nem valósult meg a nemzetek önrendelkezése, hanem csak a győzteseké. Társadalmi szerződés fogalma. 3 Továbbá hogy az állami-területi és a nemzeti-etnikai status quo nem került szinkronba egymással, a győztes hatalmak vélt vagy valós érdekeinek megléte, vagy éppen annak hiánya következtében. Az első világháború után a nemzeti kisebbségek kollektív-nemzetiségi és egyéni-állampolgári jogait a nagyhatalmak nemzetközi kisebbségvédelmi rendszerbe igyekeztek foglalni, amelynek a békeszerződések csak az egyik, de kétségtelenül a leglényegesebb alkotóelemét jelentették. A békeszerződések kisebbségvédelmi intézkedései jogi szempontból nagyobbrészt az egyéni-állampolgári, kisebb részben pedig a kollektív-nemzetiségi jogok tárgykörében mozogtak. 4 A békeszerződések mellett az egyes "érdekelt államok" részéről külön szerződések, kétoldalú egyezmények vagy egyoldalú deklarációk is tartalmaztak kisebbségi jogi kötelezettségvállalásokat.
Csak akkor lehet sikeres, ha a szereplők képesek, széleskörű egyeztetések során, a feszültségek és ellentétek türelmes oldására, kölcsönös önkorlátozásra, az optimális megoldások közös keresésére. Egy ilyen tárgyalás- és tanulásfolyamat során kérdések sokaságára kell majd választ találni. Közülük itt, ebben a rövid összefoglalóban csak néhányat említek: • Hogyan lehet biztosítani az esélyek egyenlőségét? Azt, hogy minden állampolgárnak többé-kevésbe azonos esélye legyen a tanulásra, a mobilitásra, életpályájának alakítására, egészsége életre, létbiztonságra, emberi-állampolgári jogainak védelmére, tisztes megélhetésre, szabadságra, emberi méltóságra? • Hogyan lehet az ezernyi magánérdeket közérdekké, mindannyiunk közös érdekévé összehangolni? • Mit lehet s kell tenni annak érdekében, hogy létrejöjjön ebben az országban az autonóm és felelősségteljes polgárok társadalma? • Hogyan lehet a civilizált emberi együttélés szabályrendszerét kidolgozni és mindennapi gyakorlattá tenni? • Mi lenne e tárgyalás- és tanulásfolyamat végterméke?
A nemzeti kisebbség (csakúgy, mint a nemzet) fogalma a polgári fejlődés szülötte. A nemzeti kisebbség olyan nemzeti-nyelvikulturális stb. közösség, amely egy nemzeti, etnikai többségnek, azaz az "anyanemzetnek", anyaetnikumnak a szerves részét alkotja; mégis attól elválasztva, államjogilag külön, más állam fennhatósága alatt él. Ebből következően a nemzeti kisebbség tagjai egyúttal a "befogadó", az "uralkodó" állam állampolgárai, az államalkotó nemzet létszámához képest pedig ugyancsak kisebbségben vannak. A nemzeti kisebbségekre, illetve azok tagjaira - többek között - ez a kettős kisebbségi jelleg, illetve kettős kötődés a jellemző. A közép- és délkelet-európai, közelebbről a magyarországi nemzetiségi kérdés kapcsán is valójában nemzeti kisebbségeket, nem pedig nemzetiségeket értünk, bár a második világháború utáni politikai és közgondolkodásban, sőt a szakirodalomban is tulajdonképpen a nemzetiség szóhasználat terjedt el szinte kizárólagosan, ám az első világháború után túlnyomórészt a kisebbség fogalmat használták.