században 62 Parasztfelszabadítás 62 Reformkori magyar utazók 62 Magyarország közigazgatása a reformkorban 63 Pest-Buda fejlődése 63 Magyarország gazdasága a reformkorban 63 Pest-Buda, 1848. március 15. 64 A szabadságharc kezdeti hadműveletei 64 A szabadságharc főbb hadműveletei 65 A nagysallói csata 65 Buda ostroma 65 Az Orosz Birodalom terjeszkedése 66 A krími háború 66 Az Oszmán Birodalom hanyatlása 66 A német egység létrejötte 67 Gazdasági egyesítés 67 Az olasz egység létrejötte 67 A Ruhr-vidék iparosodása 67 A második ipari forradalom 68 Etnikumok a Balkán-félszigeten 69 A Balkán-félsziget I., II., III.
Digitális történelmi atlaszok Digitális történelmi atlaszok listájának megtekintése
században Etnikai térkép a 18. század végéről A Habsburg Birodalom 1848 tavaszán–nyarán A kivándorlók aránya a lakosságban, 1901–1910 A trianoni Magyarország határainak kialakulása A magyarországi holokausztot bemutató térkép Magyarország német megszállása, 1944. március 19.
2013. november 30. szombat, 14:16 A Budapest Film Zrt és az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete szeretettel várja az érdeklődőket a Felnőtteknek gyerekekről című sorozatának következő vetítésén. Ez alkalommal a Nader és Simin – egy elválás története című, 2011-ben készült iráni filmet nézzük meg. Időpont: december 3. 17:30 Helyszín: Kino Café, 1137 Szent István krt. 16. Jegyár: 700 Ft Nader és Simin egy középosztálybeli házaspár a mai Teheránban. Simin válni akar a férjétől, mert az nem hajlandó elhagyni az országot és Alzheimer – kóros édesapját. Simin elköltözik, lányuk, a 11 éves Termeh Naderrel és az állandó gondozásra szoruló nagyapával marad. Nader felvesz egy gondozónőt, Razieh-t, aki mély hite miatt először nem akarja elvállalni a munkát, de körülményei mégis rákényszerítik. Egy nap Nader a sötét lakásba tér haza, ahol apja magatehetetlenül fekszik az ágya mellett. Az ügyből per kerekedik, ami fokozatosan bontakozik ki a néző szeme előtt. A szereplők céljai, szándékai állandó változásban vannak, talán még saját maguk előtt is.
Az, ami egyetemesen emberi, és az, ami speciálisan perzsa – korunk teokratikus Iránjának egyszer talán történelemként szemlélhető, ám napjainkban még nagyon is eleven valósága –, nem csak egyszerre van jelen, de mintegy értelmezi is egymást. A vallási parancsolatok és a nem kevésbé meghatározó vallási-állami struktúrák ugyanolyan kényszerítő erővel befolyásolják az emberek leghétköznapibb döntéseit is, mint a túlélésért folytatott, az etika határát áthágó hazudozás. A Nader és Siminben is meghatározó, az iráni filmekben szinte mindig felbukkanó gyermeki szemszög különösen alkalmas az adott gyermeket körülvevő világ határozott reflektálására, ám Farhadi lányhőse (akit egyébként a rendező lánya játszik) egyáltalán nem gyermekként éli meg a történéseket. Mire végül kiderül az ún. igazság (mármint, hogy ebben a több oldalról is ködbe vonni igyekezett esetben konkrétan ki miben követett el jóvátehetetlen hibát), addigra minden fél, minden oldalon okkal érezheti magát bűnösnek, még a kiskamasz, a világra immár mégis egy bölcs öregasszony tekintetével néző Termeh is, akinek a zárlatban már nem csak holmi absztrakciónak bizonyuló fogalmak, mint igazság és hazugság között kell választania, hanem hús-vér emberek között.
Vannak, akik hiszik, hogy a világban valaki vagy valami mutatja nekünk az utat, legyen az akár valamilyen isten, akár egy jól körülhatárolt erkölcsi meggyőződés. Asghar Farhadi filmje mintha ezzel a hittel számolna le, mondván: az élet nem más, mint olyan döntések sorozata, amelyektől örökre megváltozhat minden, és amelyeket nem lehet nem meghozni, mert minden egyes cselekvés egy-egy újabb döntés. És soha nincs egy út? pláne nincs, ami kijelölné?, mert egy ügyben egyszerre többeknek is lehet igaza. (Már a platform sem közös: egyszerre van jelen az egyik félnél a vallás diktálta, a másiknál a? világi? igazság. ) Talán ezért is áll a címben, hogy egy elválás története: bár a film nem elsősorban a válásról szól, mégis a pillangó-hatás szerint az indítja be az eseményeket, hogy a feleség, Simin úgy dönt, elköltözik férjétől. Így Nader nővért fogad Alzheimeres apja mellé, majd egy vita során kilöki őt az ajtón? a nő pedig bepereli őt az erőszakosságért. A Nader és Simin egyszerre izgalmas thriller, társadalmi és családi dráma, miközben mindvégig az élet legkomolyabb morális kérdéseiről beszél: vajon a tények felsorolása már maga az igazság?
Újabb, mívesen megfogalmazott családi dráma, ezúttal Iránból. Azt, hogy vége van a nyárnak, mi sem jelzi jobban, mint hogy a filmforgalmazó cégek végre előveszik az első fecskék érkeztekor félrerakott filmjeiket, elérkezettnek gondolván végre, hogy drámai tartalmakkal bombázzák meg a nyári léhaságokba beletompult közönséget. Nevezett forgalmazók biztosan nem beszéltek össze, de úgy esett, hogy mostanság minden héten akad egy nehéz erkölcsi kérdéseket családi összefüggések között taglaló film. A múlt heti – a női főszereplő tekintetében Oscar-díjas Blue Valentine és a jövő heti, Oscarokra csak jelölt Biutiful között e héten az idei Berlini Filmfesztivál fő – és mindkét színészi díját besöprő (s az idei Oscarért alighanem eséllyel versenybe szálló) Nader és Simin mutat be egy valóban vérre menő morális dilemmát. A film cime egy válófélben lévő párra utal. A mindkettejük számára végzetesnek bizonyuló döntéshez az vezet, hogy a férfi, Nader nem volna hajlandó külföldre követni feleségét, Szimint (magyarul bizony fonetikusan kéne írni), ám a legmélyebb, beavatásszerű dráma nem velük történik meg, hanem 11 éves lányukkal.
Fölvesz hozzá egy bejárónőt, Razieh-t (Sareh Bayat), aki a férje tudta és engedélye nélkül vállalja el a munkát. Egy mélyen vallásos teheráni asszonynak már ezzel a ténnyel is nehéz magában elszámolni, de vannak más dolgok, amiket később nem tussolhat el. A titkok éppakkorák, hogy a súlyuk ne terheljen nagyon; hogy a nézőnek ne tűnhessen föl, mekkora lavinává duzzadnak majd. Adott egy válás; egy gyermek; egy magatehetetlen családtag; egy segítő kéz; aztán egy elesett, magára hagyott beteg; egy várandós nő; egy dilemma meg a kérdések: Egy iráni gyermeknek inkább van-e jövője külföldön, mint a saját országában? És az iráni asszonyok valóban elnyomottak, vagy határozottan kiállnak a jogaikért? Visszatart-e a törvény; és ha nem, van-e más dolog, ami visszatart? Áthidalható a szakadék a közép- és alsóbb osztálybeli emberek között, ha mindannyian félnek? Igaz, hogy a félelem hazugságot szül; a hazugság pedig félelmet? © Utcai viseletek 11 év óta óta -. Utcai viseletek Súlyos kérdések vonzzák a súlyosabbakat, de a feszültség ellenére is különös, konstans nyugalom uralja a vásznat.
A 2012-es Oscar-díj nyertes, Arany Medve díjas és több más kisebb fesztivál fődíjas filmje igazi csemege, hiszen az Iránban játszódó film, a nekünk egzotikus kulturális viszonyok közt mutatja meg egy pár kapcsolatának stációit, bergmani drámaisággal. Színészek: Peyman Moaadi, Leila Hatami, Sareh Bayat, Shahab Hosseini, Sarina Farhadi, Kimia Hosseini, Babak Karimi, Ali-Asghar Shahbazi 123 perc Perzsa nyelven, magyar felirattal Nincsenek vélemények ehhez a termékhez. Írjon véleményt a termékről Az Ön neve: Az Ön véleménye: Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek! Értékelés: Rossz Jó Írja be az ellenőrző kódot: