Csütörtöktől látható a magyar mozikban Guy Ritchie és Jason Statham negyedik közös filmje, az Egy igazán dühös ember című akciófilm, amely Nicolas Boukhrief 2004-es A pénzszállító (Le convoyeur) című francia filmje készült. H. (Jason Statham) a legutolsó halálos kimenetelű rablást követően újoncként érkezik a Fortico Security csapatához, ahol a biztonsági őrök több millió dolláros szállítmányok védelmét látják el. Amikor az egyik pénzszállítót megtámadják, H. felfedi speciális harci képességeit: a kezdetben visszahúzódó férfiról kiderül, tökéletes lövész, és szemrebbenés nélkül iktatja ki áldozatait. Az őrök kezdenek egyre bizalmatlanabbá válni a mindenre elszánt férfival, akiben tombol a bosszúvágy. Hamarosan világossá válik H. Egy igazán dühös ember imdb. indítéka, aki kegyetlen fordulatot tartogat sokak számára… Ki ez a férfi valójában – és vajon van-e valami köze az előző rabláshoz? A Sherlock Holmes és az Aladdin remake nagyköltségvetésű látványvilága után Guy Ritchie az Egy igazán dühös ember c ímű filmmel visszatér a zordabb témákhoz, élvezve karakterei sötét szívét és keményfiús viselkedését.
A probléma többek közt abból ered, hogy amíg az öreg Clint valami rejtélyes tulajdonságtól fogva még akkor is szimpatikus karakter tudott lenni, amikor égetni való gazembert játszott, addig Scott hiába az apja fiatalkori mása, benne nincs meg az a plusz, ami kedvelhető rosszfiúvá tenné őt a vásznon. Mondjuk ehhez az is hozzátartozik, hogy egyrészt a forgatókönyvek nem nagyon engednek neki sok teret a kibontakozáshoz, másrészt szinte csak negatív szerepeket osztanak rá. Egy igazán dühös ember filmkritika • Filmsor.hu. Ezek után nem is meglepő, hogy már a puszta kisugárzása is alanyi jogon megköveteli a bunkó rosszfiú-szerepkört, függetlenül attól, hogy a magánéletben több mint valószínű, hogy egyáltalán nem ilyen, és hogy egy-egy arcrezdülésénél rögtön felsejlenek a jó öreg Clint baltával faragott ismerős arcvonásai. Szó, ami szó: pályafutása eddigi legjobb alakítását nyújtja, ami ha nem is instant belépő a nagyok ligájába, mindenképp egy fontos állomás, ami egy lépéssel közelebb viszi őt az áhított sztárstátuszig. Épp úgy, ahogy a Wrath of Man esetében sem kell óriási dolgokra számítani.
REGINALD ROSE: 12 dühös ember Tizenkét embernek kell döntenie egy ember sorsáról: bűnös vagy nem bűnös. De hogyan hozhat egyhangú döntést, hogyan találhatja meg a közös nevezőt egy teljesen különböző emberekből álló társaság, akik még a szavak jelentésében sem tudnak megegyezni egymással? Korhatár: 15 év Szereplők Brasch Bence e. h. Debreczeny Csaba Fehér Balázs Benő Gyabronka József Kovács Máté e. Egy igazán dühös ember (Wrath of Man) – kritika - Filmtekercs.hu. Lecső Péter Lugosi György Mihályfi Balázs Mucsi Zoltán Sütő András Szatory Dávid Varga Ádám Rendező Császi Ádám
a történet elején látható rablást a film során három különböző szemszögből mutatja meg) sikerül ütőképessé és izgalmassá varázsolnia az összképet, annak ellenére, hogy a Wrath of Man felfogásának mérlegnyelve inkább a Statham-féle akció-zúzdák felé dől. Statham persze csont nélkül hozza a tőle elvárható színvonalat: alapjában véve is kőarcú, gyilkos tekintetű antihősöket játszik, és noha nem hasonlítható az aranykor akciósztárjaihoz, acélos megjelenése és a megállíthatatlanul előrefelé törő attitűdje kétségkívül jól mutat a vásznon – ám itt még a szokásosnál is tovább megy. Tekintete hideg, érzelemmentes, mosolyogni egy-két nagyon-nagyon ritka kivételtől eltekintve képtelen, csak a bosszú mámorító íze lebeg a szemei előtt, csupán egy cél létezik számára, ezért él, ezért lélegzik, minden egyes mozdulatát és cselekedetét ez határozza meg. Egy dühös embed code. Egészséges emberi kapcsolatokat nem képes létesíteni, pont annyit beszél, amennyi feltétlenül szükséges. Lényegre törő, és csak a revans motiválja, azaz kvázi ő a XXI.
A Wrath of Man igazi régimódi heist-mozi, a zsánerre jellemző szikár feszültségkezeléssel (az egyetlen egy kameraszögből felvett, vágás nélküli nyitójelenet remek hangulatteremtő), nyers brutalitással (természetesen folyik a vér rendesen, de sosem annyira, hogy az túlzottan öncélú legyen) és a neo-noirok hideg cinizmusával. Egy ilyen izgalmas, az átlag akciófilmhez képest sokkal agyalósabb sztorihoz (egy rejtélyes, pénzszállító furgont vezető sofőr és egy profi rablóbanda kíméletlen macska-egér játékba kezd egymással – spoilerezni nem akarok, ha kettőnél több ilyen filmet láttál, akkor nem kell sok idő, hogy összerakd a lényeget) Los Angeles remek játszóteret biztosít. Egy dühös embed.html. A retro-feelinget olyan klasszikusok erősítik, mint a Gyilkosság és a Szemtől szemben (a szürkés, ködös városkép egyértelműen Michael Mann rendezését idézi: sokan mondják, hogy L. A. sokszínű metropolisz, de ez nem ebből a filmből fog kiderülni), melyekhez természetesen nem ér fel, de Ritchie profi arányérzékének köszönhetően ügyesen lavírozik a '90-es évek rutinja és a jelenkor filmtechnikája között, és a markáns stílusjegyeinek alkalmazásával (narratíva és nézőpontváltások: pl.
Az angol Tarantinónak becézett író-rendező, Guy Ritchie és a profi műugróból színésszé avanzsáló Jason Statham annak idején egyszerre került fel a filmművészet térképére A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, illetve a Blöff című kult-klasszikusokkal, eddigi utolsó közös munkájuk pedig a 2005-ös, az elődöknél jóval mérsékeltebb sikereket elért Revolver volt – azaz a páros 16 éve nem dolgozott együtt. Egy igazán dühös ember. Azóta, ahogy mondani szokás, sok víz lefolyt a Dunán. Ritchie és Hollywood kölcsönösen felfedezte egymást, melynek eredményeként emberünk legyártott néhány szórakoztató és néhány korrekt iparosmunkának nevezhető blockbustert, majd végül fogta magát és visszatért oda, ahonnan több mint két évtizede elindult: London veszélyes utcáira és füstös kocsmáiba. Igaz, hogy majdnem húsz esztendő kellett neki, de csak összejött a bravúr: az Úriemberek nem csupán a tavalyi év egyik legjobb filmje volt, de végre visszahozta azt a hamisítatlan Ritchie-s stílust, amire már nagyon-nagyon szüksége volt a kiéhezett rajongóknak.