A Mozgástanulmányok (1880 – 1980) Bódy Gábor kísérleti filmje, mintegy a Psyché rövidfilmes előtanulmánya, amelyben a szerző a dokumentumképeket és a fikciós jeleneteket állítja egymás mellé. A másik extra az egyik utolsó interjú a rendezővel, amelyben a legújabb videótechnikák filmművészeti alkalmazhatóságáról esik szó. Pontszám: 9/10 Psyché Színes, magyar történelmi film, 261 perc, 1980., MNF DVD 2017 Rendező: Bódy Gábor Író: Weöres Sándor Forgatókönyvíró: Bódy Gábor, Csaplár Vilmos Operatőr: Hildebrand István Zene: Vidovszky László Szereplők: Patricia Adriani (Psyché / Lónyay Erzsébet grófnő), Udo Kier (Nárcisz / Ungvárnémeti Tóth László), Cserhalmi György (Maximilian von Zelditz báró), Derzsi János (Lovászi Zoltán), Erdély Miklós (Eberhardt professzor), Pilinszky János (Kazinczy), Újlaki Dénes (Kosztolányi), Gera Zoltán (Orfeumigazgató)
Démonikus jelenségként, "fekete angyalként" idézik fel sokszor a XX. századi magyar film talán legeredetibb, rendkívüli tehetségű alakját, Bódy Gábort (1946–1985) kortársai. A köré épült mítoszt tovább erősítette rejtélyes halála, kétségbe vont öngyilkossága, az utóbb nyilvánosságra került tény az állambiztonsággal való – feltehetően laza – kapcsolatáról. "Eredetünk vegyes, helyileg szétágazik a Kárpát-medencében, a Felvidéktől Erdélyig" – olvashatjuk a nyolcvanas évek elejéről származó, József Attilát idéző önéletrajzában. Az elszegényedett, korábban bányatulajdonos édesapa, a zsidó kereskedőcsaládból származó édesanya második gyermeke, Gábor 1946-ban született. A fiú, aki egyszerre vett részt az úttörő-ifimozgalomban és az Ilka utcai illegális huligángaleriben, eredetileg írónak, illetve történésznek készült. Történelem–filozófia szakos egyetemi diplomájával azonban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát választotta. Bódy ekkor már évek óta részt vett a Balázs Béla Stúdió munkájában, első munkáját még az ELTE hallgatójaként is itt készítette.
Filmes körökben talán mond valamit Bódy Gábor neve, de amúgy sajnos valószínűleg nem túl sokan ismerik ezt a bőven a kora előtt járó, kísérletező, rendkívül sokoldalú és tragikus sorsú filmalkotót, illetve avantgárd művészt. Pedig megérdemelné a nagyobb nyilvánosságot és hírnevet, hiszen művészetével nemcsak a nyolcvanas évek magyar undergroundjára hatott. A Vasfüggöny korszakában különösen fontos volt, hogy Nyugaton is visszhangot keltettek az etűdjei, filmkísérletei, nagyjátékfilmjei – írja az Amerikai Plán szerzője. Cserhalmi György mondja Bonta Zoltán rendező-operatőr Barátom, Bódy Gábor című filmjében (amely a linkre kattintva megtekinthető):,, … Én akkoriban a Latinovitsnak fogadott szellemi gyermeke voltam. Mondjuk a szellemiségből nem sok látszik rajtam, de hát azért igyekeztem. És ilyen módon aztán összeismertettem a Gáborral, amiből egy nagyon nagy találkozás lett és egy nagyon tartalmas kapcsolat. Talán a barátságig nem jutottak el soha, mert két nagyon erős egyéniség csattant ott, de lényeg az, hogy a kapcsolatuk rendkívül tartalmas volt.
Szokatlan közjáték előzte meg Bódy Gábor filmjének premierjét 1984-ben a filmszemlén. A műsorvezető arra kérte a nézőket, hogy szorítsanak helyet Bódy közönségének is. Ne gondoljon senki valamiféle sleppre, netán rajongókra. Ez a "közönség" Budapest legmenőbb alakjait jelentette: írókat, képzőművészeket, zenészeket, "mindenkit, aki számít". Bódy egy évvel későbbi tragikus halála (39 éves volt) és valóban páratlan munkássága mellett minden bizonnyal ez az összművészeti elismertség is hozzájárult, hogy a rendezőre egy-két év múlva már ne csak a magyar filmművészet nagy megújítójaként tekintsenek, hanem afféle polihisztorként is, aki sajnálatos módon adósunk maradt a nagy művel. Fotó: wikipedia/ Talán ez is közrejátszott abban, hogy már 1987-ben megrendezték Bódy életmű-kiállítását az Ernst Múzeumban, vaskos katalógusban idézték filmelméleti és egyéb írásait, ugyanekkor önálló kötetben jelent meg két filmterve, a Tüzes angyal és a Psychotechnikum. Ráadásul Bódyra nem a Latinovitshoz, Huszárikhoz hasonló "önsorsrontó ködlovagként" tekintettek, ami a rendszerváltást kísérő korhangulat mellett annak volt köszönhető, hogy a rendező inkább naprakész, nemzetközi szinten is figyelemre méltó újító volt, egy modern srác.
Milyen megbízatásokat közvetített a keletnémet filmesztéta? Lehet, hogy csak apró dolgokról volt szó, azonban Bódy ebből is megértette, hogy nem szabadulhat. Soha. Az átláthatatlan és kétes manipulációknak egyszerre lett katalizátora és áldozata. Ő akarta. Vagy nem? Ez lett belőle. Valerij Brjuszov regénye nyomán megírja a Tüzes Angyal című forgatókönyvet: helyszín a tizenhatodik századi Németország. Megvalósításához sok német pénz is kellene, de nem gyűlik. (Lehet, hogy már tudják is a titkát, azért nem? ) A frankfurti repülőtéren egyszer lekési a kölni csatlakozást. Dühében porrá zúzza egy üzlet kirakatüvegét. Ideggyógyintézetbe szállítják, a felesége gyorsan kihozza. Senkinek sem szabad megtudnia az esetet. Egy őrültnek nem adnak pénzt filmre. (Akkor inkább azért ne adjanak neki, mert őrültnek tartják, és ne azért mert ügynök? ) Az alkohol nagyon beleszól az életébe. Ha Budapestre utazik, már a repülőn berúg, és megérkezése után napokig tartó ivászat következik. Befejez egy újabb forgatókönyvet (Psychotechnikum), tele van tervekkel, például egy összeurópai Bauhaus-filmet is szeretne csinálni.