Hazavitelre kértem egy adag pacalpörköltet is, ez sem volt rossz, ismét a kifogástalan állagot kell megdicsérjem, de azt sem hallgatnám el, hogy lehetett volna több és szebb színű fűszerpaprikát valamint a szaft sűrűsége érdekében több hagymát használni hozzá. Összességében e kis kritikai megjegyzéssel együtt kifejezetten jó élményem volt a Vándortanya, jó szívvel ajánlom másoknak is. Dorozsmai Endre Pántlika porta (Dörgicse, Fő utca 67. ) A Balaton mellett igencsak meg kell küzdeni a gasztronómiai köztudatba való bekerülésért, ha egy étterem nem egy partmenti városban fekszik, vagy nincs véletlenül a rendkívül jól marketingelt – s egyben minőséget is nyújtó – Köveskálon. Példa erre a Pántlika porta, az azonos nevű pincészet étterme is, melyről nem sokat lehet hallani-olvasni, holott teljesítménye arra predesztinálná. Aranyhal hekk falatozó étlap angolul. Ugyanez igaz a borokra is, melyek sokkal ismertebbek ugyan az étteremnél, de messze jobbak, mint amennyire híresek. Főleg mióta a borász végzettséggel rendelkező új birtokigazgató, Ferencz Zoltán Gábor felel értük.
Ételeink tálalásra, ízre-állagra egyaránt remek élményt adtak. A Vitorlás bisztrót feljegyeztük a legjobb strandbisztrók listájára. Húsmegálló 2 (Baja, Tóth Kálmán tér 5) Az eleddiglen Baja külvárosában működő Húsmegálló a nemrégiben új egységet nyitott a város központjában. A beltér dekorációjának meghatározó eleme a falra festett szemgyönyörködtető (Nagy)Magyarország térkép, melyen fel vannak tüntetve a fontosabb beszállítók – a Csíkszentsimoni Sörmanufaktúra, a Délvidéken, közelebbről Hajdújáráson borászkodó Maurer Oszkár, aki a legrégebbi magyar borvidéken, a Szerémségben fekvő ültetvényein termesztett szőlőből készít immár nemzetközi hírű, dűlőszelektált, természethű, alacsony kénszintű borokat, a parajdi sóbánya valamint a Zirci Apársági sörfőzde. A térkép felett Monarchia-korabeli, gyönyörű kidolgozottságú angyalos Nagycímer. Aranyhal hekk falatozó étlap szerkesztő. A határtalan magyar nemzetben gondolkodó ember hamar otthon érzi itt magát. Az étlap nemzetközinek mondható, jelentős részét a burgerek teszik ki, de van benne egy erős erdélyi vonulat is: kínálnak többek között székely batyut (a ropogós lepény kolbászos savanyúkáposztás hagymás ragut rejt, amit fokhagymás tejfeles mártással ízesítenek), kolozsvári sertéstarját és parajdi salátát is.
Tipikus példa Szeged és Baja két igen népszerű halászcsárdája (nevüket hadd ne írjam le, nem akarok ártani nekik), ahol a pörgő ételek, a halászlé, a pontytepertő, a sült hal mindig finom és friss, de jól befürödtünk a békacombbal, csukával és pisztránggal. Akkor nem az a megoldés, hogy ezekről lemondanak, és legfeljebb napi ajánlatba teszik ki, míg az alapanyag friss? Elemózsiára visszatérve: a választásunk a fish and chipsre valamint a fesztiválokról már ismert marhaburgerre esett, desszertként lime-os sajttortát és csokivulkánt kértünk, ami egyébként a teljes édesség-választékot jelentette. Ezután hosszas várakozás következett, ami sajnos Székelyföldön nem ritka. Háromnegyed óra elteltével megérkeztek a főételek. Pincérünk szabadkozott, mondta, hogy nem számítottak ekkora rohamra (félház volt), s általában gyorsabban érkezik az étel. Hadd emeljem ki a jó, koncentrált limonádét, ami frissen préselt citromból készült, édesítésmentesen, nyilván akinek kell a cukor vagy méz, az kér. Aranyhal hekk falatozó étlap zalaegerszeg. Különösen azután tartom ezt jó pontnak, bár azt mondhatnánk, hogy ez banalitás, hogy Nagykárolyban egy útmenti bárban a minap a pultos szemrebbenés nélkül azt felelte arra a kérdésemre, hogy citromból készítik-e a limonádét, hogy "sehol nem készítik citromból".