Az első és második világháborúban elesett katonákról emlékezett meg Szentes Város Önkormányzata halottak napja alkalmából október 29-én. A képviselő-testület tagjai, a rendvédelmi szervek vezetői, a járási hivatal munkatársai, valamint a pártok és civil szervezetek képviselői is koszorúkat és mécseseket helyeztek el az Erzsébet téri I. világháborús emlékműnél, a Széchenyi liget bejáratánál lévő II. Szentes kálvária temető nyitvatartás. világháborús emlékműnél, a Csongrádi úti Lengyel emlékműnél, a Bánomháti temető díszsírhelyénél, a Hadzsy János utcai Szovjet katonai síremléknél, valamint a Kálvária temető I. világháborús síremlékénél. Városunk temetőiben lévő hősi síroknál pedig gyertyagyújtással rótták le kegyeletüket az emlékezők a harcokban elesett hős katonák előtt. #szentesielet #tajekozottnaklennijo #varosihetilap #szentes ám Közélet|32 Forrás…
2010 júl 14 / #szeged Szentes – Méteres gaz burjánzik a szentesi Kálvária temető új osztású részén. A sírkertet gyakran látogató Kurusta Pálné többször is szólt a gondnokságnak, de eddig nem sok minden történt tovább: Derékig ér a gaz a szentesi Kálvária temetőben
Cicatricis Lajos Született Cicatricis Lajos 1862. január 19. Szentes Elhunyt 1953. február 26. (91 évesen) Szentes Állampolgársága magyar Nemzetisége magyar Szülei Cicatricis Pál Foglalkozása politikus Iskolái Budapesti Egyetem A Wikimédia Commons tartalmaz Cicatricis Lajos témájú médiaállományokat. Cicatricis Lajos ( Szentes, 1862. – Szentes, 1953. ) magyar politikus, felsőházi tag. Életpályája [ szerkesztés] Trencsén vármegyei kisnemesi családból származott, akik 1720 -ban, III. Károlytól nyertek nemesi rangot. Szentes kálvária temető napi temetések. Apja dezseri Cicatricis Pál [1] a Nyitra vármegyei Andacson született 1827 -ben, a család innét költözött át 1857 tájékán a Csongrád vármegyei Szentesre, ahol apja számvevőként, majd aljegyzőként, végül pedig 1880 -as haláláig városi főjegyzőként dolgozott. Lajosnak még hét testvére volt. Tanulmányait Szentesen és Szarvason kezdte, majd Csongrád vármegyei ösztöndíjjal a Budapesti Egyetemen folytathatta, ahol 1888 -ban szerzett jogi diplomát. Közben egy évig önkéntesként szolgált a közös hadsereg 1-es számú vártüzérzászlóaljánál.
(1929) Állami festészeti kis aranyérem (1935) Kossuth-díj (1948) Irodalom [ szerkesztés] Bényi László: Koszta József (Budapest, 1959) Aradi Nóra: Koszta József (Budapest, 1964) Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz József. 2. köt. Budapest: Enciklopédia Kiadó, 2000. Koszta József, lásd 478-479. p. Koszta József élete, munkássága, MÉL Koszta József életrajza, 31 festménye Koszta József, MEK Gink Károly: Portréfotó Koszta Józsefről, 1949. [2013. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. Szentes kálvária temető térkép. (Hozzáférés: 2013. ) Koszta József. Szentes helyismereti kézikönyve - Tanulmányok), 2000 Lantos Imre: Emlékoldal Koszta József halálának 60. évfordulójára, 2009. július 29. Koszta József festőművész gyászjelentése. e-Könyvtár Szentes Fotógaléria [ szerkesztés] Koszta József lakóháza - Szentes, Zrínyi utca 2. Emléktábla Koszta József szentesi lakóháza falán Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 121867211 PIM: PIM61714 LCCN: nr90024754 ISNI: 0000 0001 1701 9830 GND: 1018230823 BNF: cb16984089r ULAN: 500003198 RKD: 129028
Szorosan nem tartozott a nagybányai iskola tagjai közé. Tanulmányutakat tett Párizsban, Rómában, Hollandiában. Miután visszatért a Szolnoki Művésztelep tagja lett. Visszahúzódó természetének legjobban a tanyasi élet magánya felelt meg. Közel 30 évig egy Szentes melletti tanyán élt és dolgozott, az 1920-as évek elején tanyáját megosztotta Nagy Istvánnal, aki ebben az időben éppen a szentesi tájat festette. 1937 -ben a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Kívül-belül megújult a temetői kápolna - Hir45.hu. Festményeinek jelentős részét a Magyar Nemzeti Galéria, a szentesi Koszta József Múzeum (33 db) és más vidéki múzeumok őrzik, számos alkotása magántulajdonban található. [1] Stílusa [ szerkesztés] Koszta József a Munkácsy -tradíciókat folytató alföldi festők egyik legjelentősebb képviselője a hódmezővásárhelyi születésű Tornyai Jánossal és az erdélyi származású, majd Baján letelepedő Nagy Istvánnal. Sajátságos, rá jellemző látásmódja az 1920-as években kezdett kialakulni. Főleg a paraszti életet, témákat, az alföldi tájakat dolgozta fel műveiben.
A Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács által a helyi önkormányzatok feladatellátásának színvonaljavítására 75 százalékos támogatottsággal sikerült megvalósítani az összesen 12, 3 millió forintba kerülő dísz-szórókutat.
[1] Források: [1] [2] [3] síremlék: 21. oldal