The Politics of Language in Puerto Rico by Amílcar Antonio... József Attila: Tanulmányok és cikkek 1923-1930 - Szövegek (Osiris Kiadó... The Journal of Claude Fredericks, Fredericks, Claude... Líra, verses kötetek - antikvár könyvek Midnight Oil - Midnight Oil | Songs, Reviews, Credits... Exposé Online » Artists » Keller & Schönwälder waves on Tumblr József Attila Szavalóverseny - Felhívás - 1968 Annual Report / Ford Foundation József Attila: Nyugat 1928. november 1.
Az 5. versszak "szeretni kell" állításával a költő megismétli az eddig kifejtett tézist a "kellés"-ről: Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. A "szeretni kell" azt jelenti, hogy a szerelem olyan parancs, olyan törvény, amely alól nem lehet kibújni. De egyszerre teher is és kincs is. A kettősséget Babits fogalmazta meg hasonló módon Esti kérdés című versében: "melynek emléke teher is, de kincs is", József Attilánál a "kettős" szó nem azt jelenti, hogy kétszeres teher és kétszeres kincs, hanem hogy két ember osztja meg egymással ezt a terhet és kincset. Idáig a vers akár a boldog szerelemről is szólhatna. Ám József Attila nem azért ecsetelte 5 strófán át a szeretni muszáj törvényét, hogy aztán a boldogságot énekelje meg, hanem azért, hogy érzékeltesse, mekkora kín és szenvedés jut osztályrészül annak, aki nem talál párra. Mert a szeretni kell törvénye a társtalanokra is vonatkozik. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat.
Ideidézi szellemem hevét s nevét: "Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén" - gagyog s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul, sekély e kéj - Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani! József Attila: Ősz Tar ágak-bogak rácsai között kaparásznak az őszi ködök, a vaskorláton hunyorog a dér. Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg. Batyúba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvű oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. Ki figyelte meg, hogy míg dolgozik, a gyár körül már az ősz ólálkodik, hogy nyála már a téglákra csorog? Tudtam, hogy ősz lesz majd s fűteni kell, de nem hittem, hogy itt van, ily közel, hogy szemembe néz s fülembe morog. József Attila: Kopogtatás nélkül Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
Hajósinas koromban, nyáron, a zörgő, vontató Tatáron, egy szép napon munkátlanul, mint aki örömöt tanul, bámultam a Dunát, megáradt, libegtetett leveles ágat, úgy kanyarított sok fodort, deszkát harapdált és sodort, olyan sok szép villogó dinnyét a sárga ár, hogy el se hinnéd és én se hinném el talán, ha nem tenéked mondanám. Piros almák is ringatóztak, zöld paprikák bicegve úsztak, most ez, majd az lett volna jó. S állt és bólintott a hajó. Ilyen lenne az űri szemle. Milyen szép! – bólintva mindenre, meglátnám, milyen kéken ég az ég, mely hozzád illenék. Mert a mindenség ráadás csak, az élet mint az áradás csap a halál partszegélyein túl, űrök, szívek mélyein túl, túl a hallgatag határon, akár a Duna akkor nyáron... Mert szeretsz s nyugton alhatom, neked én be is vallhatom az elmúlástól tetten érten, hogy önmagamba én se fértem, a lelkem azért közvagyon s azért szeretlek ily nagyon.