A vén őrmester csak megölelte a törpe trombitást. - Fiúk! - kiáltotta dörgő hangon. - Ne bántsátok többé ezt a gyereket! Aki bántja, vasra veretem! Igazi Krimóczy-huszár ez!
- No, akkor vissza kell fordulnunk. Éjszakára lepihentek az erdőben. Vad Marci még elfújta nekik trombitáján az esti takarodót, aztán titkon elhagyta az erdőt. Szakadt az eső, zúgott a szél, lován csendesen baktatott a sáros országúton a város felé, ahol az ellenség tanyázott. Mikor pedig a város első házához ért, sarkantyúba kapta lovát, és belefújt a huszártrombitájába. Fújta, teli tüdőből fújta azt az indulót, amellyel a huszárok rohamra szoktak indulni. Végignyargalt a városon, és egy percig sem hagyta abba a zengő trombitálást. A vaksötét éjszakában riadtan ébredt föl az ellenség. - Itt vannak a huszárok! - kiabálták mindenfelé. A trombita pedig recsegett, mintha egy hadseregre való huszár jött volna valahonnan. Az ellenség fejveszetten szaladgált jobbra-balra. Futott mindenki arra, amerre tudott, kifelé a városból. A törpe trombitás hajnalban azzal költötte fel Pap Jánost: - Őrmester uram, kitakarodott az ellenség a városból. Menjünk be addig, amíg észre nem veszik a cselfogást. Így szólt Vad Marci, és elmondta az éjszakai huszárrohamot, amit egymaga rendezett a trombitájával.
Így lett huszár a törpe disznópásztorból. Hanem hát hiába fújta olyan nagyon gyönyörűen Vad Marci a trombitát, azért a huszárok mégis évődtek vele folyton-folyvást. A délceg, szálas legények nagyon lenézték a törpe huszárt. Ahány tréfát elkövettek a világ kezdete óta, azt mind elkövették Vad Marcival. A trombitás pedig búsult, búsult, de nem segíthetett magán. Csak azt emlegette mindig: - Megálljatok, majd megmutatom én egyszer, hogy ki vagyok! A huszárok erre csak nevettek. Nekik mutatná meg Vad Marci a bátorságát, akik annyi diadalmas csatába vettek részt? Tán a világon sincs olyan vitéz huszár, mint akármelyik Krimóczy-huszár. Egyszer, amint a Felvidéken járt volna a Krimóczy-huszárok százada, az előőrsök alkonyatkor azzal tértek vissza, hogy nem lehet továbbmenni, mert az útban eső várost megszállva tartja az ellenség. Most már visszafordulhatnak, vagy megtámadhatják az ellenséget. - Mennyi az ellenség? - kérdezte Pap János. - Legalább tízszer annyian vannak, mint mi. - No, akkor vissza kell fordulnunk.
Mert ő aztán... A dzsungel könyve "Farkas apó a vadászösvényen szaglászott, zsákmányt keresett. Nesztelenül lépkedett. Hirtelen... Torzonborz megjavul A Torzonborz, a rabló és a Torzonborz újabb gaztettei után itt a trilógia befejező darabja, a... Jancsi és Juliska - 3D mesekönyv Ki ne hallott volna a sötét erdő mélyén megbúvó mézeskalács házikóról? Az eltévedt testvérpár... Bárány Boldizsár Bárány Boldizsár nem szeret iskolába járni. Nem akar illedelmes kisbárány lenni, mi mégis szívünkbe... A Négyszögletű Kerek Erdő Az olvasó a mesegyűjtemény eredeti, teljes kiadás szójegyzékkel kiegészített változatát veheti... 1-3 munkanap, utolsó példányok Csipike - meseregény Ki ne ismerné Csipikét? A kedves, ám olykor zsémbes, öntelt vagyis mélységesen emberi... 331 pont A kisfiú meg az oroszlánok Petinek az apukája szerint túlságosan élénk a fantáziája. A kisfiú azt állítja, hogy rozzant... Arany Lacinak Petőfi Sándor 1847 júniusában Szalontára látogatott, és ekkor írta szívmelengető versét jó barátja... 189 pont Öreg néne őzikéje - stancolt Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a... A Hétfejű Tündér Ki tünteti el a lázrózsákat Juli arcáról?
A barlang a Kő-hegyen a Turul-emlékműtől nem messze Tatabánya egyik legszebb kirándulóhelye, hatalmas szádája már messziről látható. A szép panorámájú, magaslaton lévő Szelim-barlanghoz tanösvény épült, amely a terület értékeit – egy könnyű sétára felfűzve – mutatja meg a kirándulóknak. A barlang jelentős őskori lelőhely. A Tatabánya felett emelkedő és a városképet meghatározó Kő-hegy nyugati sziklafalában, 198 méter magasságban található a Szelim-barlang. Selim barlang tatabánya. A szakszerű feltárások a 30-as években kezdődtek a különös bemélyedésben. A 45 méter hosszú, 25 méter széles és 12 méter magas teremben az ásatások régi korok emlékeit és eszközeit hozták felszínre. A Szelim-barlang különleges természeti képződmény: hasonló több is található a mészkőbe vájtan a Gerecse más részein is. A teteje néhány éve beszakadt, 7 méter széles kürtője a felszínen körbejárható. A 40 ezer éves barlangot az 1930-as években kezdték feltárni, benne az ősember kőszerszámaira és csontjaira bukkantak. A legenda szerint a török hódoltság idején Szelim szultán a barlangba menekült hét környékbeli falu népét a bejártnál rakott máglya füstjével megfojtotta.
Hazánk egyik legismertebb barlangja, a Szelim-barlang (más néven Szelim-lyuk) Tatabányán, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban, a Kő-hegy oldalában található, nem messze a Turul emlékműtől. A Szelim-barlangról 1982-ben fokozottan védetté nyilvánították régészeti jelentősége miatt. A 45 méter hosszú, 18 méter magas hatalmas területű barlang feltehetően ősemberi hajlék lehetett, erre a későbbiekben kiásott csontmaradványok és kőeszközök utalnak. A legújabb kutatások szerint a barlangból származik a Magyarországon talált legrégebbi, mintegy 200 000 éves olyan lelet, amely az ember jelenlétére utal. A barlangnak négy bejárata, és két hatalmas mennyezeti falszakadása van. A legkisebb bejárat egy szűk, északra néző 70 centiméter átmérőjű hasadás. Nyugatról a 10 méter széles és 7, 5 méter magas óriási sziklakapu a város felől nézve már messziről látható. Két ablakából Tatabánya központja felé lehet látni, de tiszta időben Tatáig, Komáromig vagy éppen a Bakonyig ellátni. 45 méter hosszú, 18 méter magas területű Szelim-barlang A barlang legendái A barlang névadója a hagyomány szerint I. MTVA Archívum | Természet - Tatabánya - Szelim-barlang. Szelim szultán, ő azonban valószínűleg soha nem járt Magyarországon.
A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található Szelim-barlang a Gerecse fokozottan védett barlangjai közé tartozik. A tatabányai Kő-hegy peremén, a Kő-hegy meredek, nyugati oldalának a sziklafalában, Tatabánya belterületének a közelében, Bánhidán, 289 méter tengerszint feletti magasságban van a főbejárata. A szomszédos Turul-emlékműtől kis ösvény vezet a barlanghoz. Jelentős régészeti lelőhely, amelyhez sok középkori történet fűződik. Az egyik történet szerint a tatár támadások idején a környező falvak lakossága a barlangban keresett menedéket. Amikor egy János nevű kisfiú szomjas lett és hangosan sírni kezdett, az édesanyja elvitte a közeli forráshoz. A tatárok azonban ott elfogták őket, akik arra kényszeríttették az asszonyt, hogy árulja el a többiek rejtekhelyét. Miután a fegyvertelen lakosságon rajtaütöttek, a gyermekekre és az asszonyokra rágyújtották a barlangot, a férfiakat pedig elhurcolták. A történet igazságtartalma kétséges, a barlangtól nem messze azonban megtalálható a János-forrás.